Uj Előre, 1929. szeptember (25. évfolyam, 6151-6180. szám)
1929-09-01 / 6151. szám
MILITARISTA REPÜLŐ ■ CÉGŰ, MELT HÁBORUELLENES MUNKÁSTÜNTETÉSBE MEGY ÁT Uszítás az embermészárlásra versennyel, kiállításokkal, utcai parádékkal, a végét azonban a kommunista párt szabja meg. (SASS LAJOS ROPORTJA.) CLEVELAND, O., szombat augusztus 24. — Kora reggel, a város lakói alig, hogy kitörülték szemükből a pár órai alvást, amit a gyári robot engedélyez számukra. Szürke munkások sietnek a villamosokhoz a gyárak felé, a rendes megszokott robotba de valami, valami különleges mégis úszik a város felett, valami van a levegőben, ami, egy kissé mégis kibillenti az embereket a napi megszokottságukból. Kis rikkancsok, ma különös fontosságokat ordítanak és a levegőben repülőgépek, kis Zeppelinek ,raja. Ma van a díszfelvonulás. Holnap kezdődik a repülőverseny. Itt vannak a notabilitások az ország minden részéből, sőt idegen magyarok is vannak. A török követ saját személyében lesz látható, ma fel fog vonulni, és itt van minden amerikai jingo álma: LINDENBERGH. A kirakatok tele vannak életnagyságú Lindbergh szobrokkal, repülőgépek vannak kiállítva az utcasarkokra. Fel van zászlózva az egész város, a középületek, a csendes munkásházak. Ez rendelet és nem tenni eleget neki. Törvényszegés. Izgatott kis gyerkőcök, munkáslánykák, tárgyalnak a villamos megállóhelyeken. Itt lesz a Zeppelin, ideérkeznek a női versenyzők, ó, mily nagy dicsőség hullott Clevelandra. Nyolc óra körül már ezres tömegek özönlik el a főutcákat, ahol a parádénak végig kell vonulni. De már a lelkesedést inkább egy kiváncsi várakozás váltja fel. “Itt van az Army, itt van a Navy, itt van az American Legion, itt vannak a cserkészek, és itt vannak az AVIATIKUSOK, hazánk reményei, a világ megváltói. Az Army és Navy gyakorlatozni fog egész héten, az American Legion konvenciózni fog egész héten és a repülők repülni fognak egész héten. Meg fogjuk látni, hogy milyen hatalmasan fejlődött az ország repülő ipara’'. Ordítanak a Plain Dealer ' betűi. Szemébe röhögnek. “Látod, látjátok, ti hazátlan bitangok, ti bolsevikiek! Maaz egész ország szeme ide mered, ma az emberek összeesnek a lelkesedéstől, mai a legnagyszerűbb háborús propagandát fogjuk csinálni. Hiába beszéltek ti, hiába uszítjátok a népet a haza ellen, a háború ellen.” Mennél jobban közeledik a véres imperialist mészárlás, a háború, annál erőteljesebb a propaganda. Ez a hatalmas arányú majomparádé, bizonyítéka, annak, hogy már itt van a nyakunkon. A rend éber őrei lovon, motorbiciklin, gyalogosan, tolnak bennünket hátrafelé. A repülő járművek elborítják az eget. Az elegáns irodák ablakaiból papírdarabokat dobálnak az irodista lánykák. Távolról már hallani lehet az első rezesbandát, a tömeg tolakszik, hogy láthasson mindent és mindenkit. De amint már az előbb is megállapítottam, nem lelkesedés, hanem kíváncsiság az, amely vonza az utcákat elborító ezreket. Az első rezes banda. A tűzoltók. Utána a városi admisztráció. Egy hang élesen kihallik, az egyik office ablakából, háromszoros éljenzést követel Hopkinsnak, a city managernak. Nincs válasz a tömeg részéről, csend, figyelik a nagy cifra testőrt a manager kocsiján. Jön az army. Jönnek a tengerészek, jönnek a cserkészek. Jön a legion. Jönnek a rezes bandák, jönnek a felvirágozott karnivál kocsik. Nézzük csak. Itt egy kocsi csupa keleti virág, egy kínai ül benne, virággal a felirat a kocsi oldalán: “A kínai nép üdvözletét küldi az amerikaiaknak.” Íme a sárga faj mely a Liberty Floyd Gibonja szerint tönkre fogja majd tenni a vörösekkel egyetemben Amerikát. Ma itt parádézik és békét izén. Egy másik kocsi, rajta a cserkészek. Felirat: “Háborúban, békében egyformán a hazáért!” Jelmezes csoport közeledik. A szabadságharc harcosainak egyenruhájában, utána mindig modernebben felszerelve az amerikai katona. Táblák özöne, emlékezzünk erre a nagy harcra, arra a nagy amerikai dicsőségre. Selyemruhás repülő hölgyek, egyenruhás iskolások. A régimódi ágyú, a hatalmas mai ágyú. A carnevál kocsikról integetnek a szereplők, bókolnak a tömeg felé, a tömeg előre nyújtott nyakkal figyel. Csak akkor lelkesül fel, amidőn a “levegő, a víz, a hadsereg istenasszonyai” jönnek majdnem meztelenül. És tetszik. Mindenki várja a legnagyobb attrakciót, Lindberget. De a kocsik beláthatatlan sora halad, vonul. A bohócok esetlen lovakon és esetlen tréfákkal ügetnek el mellettünk, a Knight Columbus díszruhás vénei is elvonultak már. De Lindbergh még mindig nem jelentkezik. Nem vehet részt a parádéban, biztosan meghalt, vagy mi a fene. A Hero-ra kiváncsiak. A csúcspontját érte el az izgalom. De mi ez? Nézd csak! A házak tetejéről a röplapok ezrei hullnak alá, a tömeg között fürge ifjú munkások röplapokat szórnak, osztogatnak. Mindenki kapkodja őket. A Kommunista Párt és az Ifjúmunkások Ligája adta ki a röplapokat. Megmagyarázzák a röplapok, hogy miért a nagy cécó, hogy mit akar az amerikai imperializmus, hogy miért egész héten és éppen most az army és navy manőverezés a “vörösök” ellen, hogy miért oly nagy barátja, Amerika Kínának egyszerre. Tömeggyűlést hív a Párt. Felveszi a harcot a Párt, a Legion, az Army, a Navy az imperialista hadi gépezet ellen. A rendőrök idegesen keresgélnek a tömeg között. Már késő, az ártatlanul ott álló emberekben nem tudják felfedezni a bolseviki bujtogatót. A tömbmeg kezd bomladozni. Mindenkinek a kezében van a röplap, olvasgatják, beszélgetnek róla. Boszankodnak Lindbergh miatt. Előveszem az újságomat és most már én röhögök a szemébe az előbb rám vigyorogó betűnek. Hol van a lelkesedés, hol van azt extázis? Marhák vagytok, ügyetlenek vagytok. A betűk szégyenkezve kihullanak a kezemből. Délután négy óra. Most fejeződött be a felvonulás. Már kezdődik a második. De ez nem Majorparádé, ez a munkásoknak a válasza. A Public Square-t elönti a tömeg. A párt szónokai ismertetik a nap eseményeit. Felszólítják a munkásokat a harcra a háború ellen. Már nem a részvételen, a közömbös, a kiváncsi arcokat lehet látni,hanem az érdeklődő és helyeslő munkásembereket, “úgy van, igaza van, úgy kell tennünk”. 12 óra. Éjfél. A Square-en még mindig nagy tömeg lelkesen hallgatja a pártot. Most beszél az utolsó szónok. "És ha az Egyesült Államok imperialista kormánya harcolni küld bennünket a Munkások Országa ellen, akkor a puskáinkkal, a muníciónkkal átmegyünk a munkások és földmivelők hadseregébe, dezertáljuk az amerikai hadsereget”. Ha pedig akármilyen háborúba is küldenek, a fegyvereinket nem a másik ország munkássága ellen, hanem a saját kapitalistáink ellen fogjuk használni.” (Helyeslés, lelkesedés mindenütt. Egynéhány IWW-ista okvetetlenkedik, a tömeg csendet parancsol. Vége a napnak. Ágyúlövések, tűzijátékok, de a Public Square-en levő tömeg nevet, mosolyog, érti, hogy mi a nagy parádé és érzi, hogy az ő győzelme úgy ez a nap, mint majd a végső összecsapás napja. Nagy károkat okozott New Mexicoban az áradás San Marcial mellett, New Mexicoban, az árvíz sok farmertelepet öntött el és kiűzte a farmereket otthonaikból, elpusztítva vetésüket és nyomort hozva valamenynyiekre. CONNECTICUTI MUNKÁSÜNNEPÉLY | Szeptember hó 8-án A BRIDGEPORTI KUHN FARMON ---------* 124 DANBURY ROAD Érdekes AZ «új ELŐRE,” MUNKÁSSEGÉLY ÉS KLtülső Zene MUNKÁSVÉDELEM TÁMOGATÁSÁRA Sokféle ‘ ~ " Szórakozás CONNECTICUT ÖNTUDATOS MUNKÁSAI! ízletes MUTASSÁTOK MEG, HOGY A MUNKÁSÉtelek és MOZGALOM ÉRDEKÉBEN ÁLDOZTOK. Italok DOLGOZTOK! Haeckel A nagy materialista filozófus halálának 10-ik évfordulója Írta: F.RÜCK ötvennyolc esztendei élet után, amely tele volt harcokkal és munkával, 1919. aug. 9-én hunyta le örökre a szemét Ernst Haeckel, a nagy német természettudós, filozófus és propagandista. A maga feladatát befejezte: kimélyítette a darwini fejlődés-elmélet legfontosabb eredményeit további kutatásokkal és ezeket könynyen érthető írásaival hozzáférhetővé tette a legszélesebb tömegek számára, ő mérte a modern természettudomány eszközeivel egyik legsúlyosabb csapást a bigott hitre arról, hogy az életnek és történéseknek ezen a földön túlvilági, fantasztikus és metafizikus okai volnának. Az ő átfogó kutatásaival sikerült a Darwin által fölállított fejlődési törvényeket az alacsony életformáktól a legmagasabbakig tökéletesíteni és hézagnélkülivé tenni. Haeckel nézeteinek alapvető kifejtésében kezdettől fogva bátrabban haladt előre, mint Darwin, kivel különben 1866— 1879 között állandó személyesérintkezésben is volt. Minden állati élet formáját egy önteremtés által életre kelt őssejtre vezette vissza. A sejt a legkisebb alkotó része minden élőlénynek, amely folytonos megoszlással tovább szaporodik és ezekből épül fel úgy az állati, vagy emberi test, mint a növényi testek is. A legősibb élőlény, amely megjelent a földön, egyetlen ilyen sejtből állott és ebből fejlődött az élet milliárd és milliárd formája folytonos megoszlással, szaporodással és a körülmények megszabta átalakulásokkal. Pld. más állatok, vagy növények alakultak ki belőle millió és millió évek alatt a vízben és mások a szárazföldön. Az őssejt életrekelése pedig a sejtben lévő 11 alkotó elem kémiai egymásra való kölcsönös hatásából, érintkezéséből jött létre. A Haeckel által megfogalmazott alaptörvény ez: “Az ontogenézis, vagy az egyén kifejlődése rövid megismétlése az elődök hosszú sorozatta fejlődésének, a phylogenezisnek”. Az emberi és állati embryók (csirák) beható megfigyelése a fejlődés különböző fokán ezt az elméletet tökéletesen megerősítette és a magasabb állatok törzscsoportjának Haeckel által való meghatározása mellett ez az elmélet vált a fejlődéselmélet legfontosabb bizonyítékává. Haeckel nem elégedett meg egy visszavonult kutató és tudós csendes életével, bár a legalacsonyabb életmegnyilvánulás kutatásainak terén úttörő munkát végzett. E mellett elméletének bátor propagandistájává is vált és kétségtelenül ő járult ahhoz nagyban, hogy a természettudományi materializmus elmélete a munkásság soraiba mind mélyebben behatolt. Az 1899-ben megjelent művét, “A Világrejtély”-t, tíz- és tízezrek kapkodták szét és olvasták mohón. A reakciós haalmak képviselői pedig, a burzsoá állam és egyház papjai, politikusai, egyetemi professzorai tajtékzó hadjáratot kezdtek Haeckel ellen, mely addig a határig vetemedett, hogy a direkt támadásra felbujtott egyházi kufárok és lakájok a tettlegességig is elmentek a bátor kutató sze■ mélye ellen. Harcában a régi vallási teremtési mesék ellen, nem riadt vissza Haeckel semmiféle következményektől. A papok és burzsoá világnézet dualizmusa (szellem és test különbözőség), hogy a “szellem” terepűt mindent) helyébe a monizmus világnézetét állította. Ennek hibája volt, hogy bár természettudományon alapult, mégis még elég alkalmat nyújtott arra, hogy az isten és “szellem” fogalmat, bár előbbi elmélete már kiküszöbölte, újból visszacsempésszék. Haeckel főhibája abban volt, hogy egyoldalú természettudós volt és nem jutott ki a preletárság felszabadító Harcának, az osztályharcnak fölismeréséig, bár az szemei előtt játszódott,le s elmélete is összefüggésben állott ezzel, így a történelmi materializmus is, amely a természettudományi materializmussal együtt képezi az új világnézet szilárd alapját, hat pecséttel lezárt könyv maradt a számára. Mindennek ellenére, a modern proletárság Haeckelben szövetségesét ismeri fel s becsüli bizonyos mértékben a butítás és reakció elleni harcban. Érdemes legfontosabb munkáit olvasni s mindenekelőtt a “Világrejtély”-nek minden proletár könyvtárában ott kellene lennie. Ma is érvényes, amit Franz Mehring írt ennek a könyvnek a megjelenése alkalmából a “Neue Zeit”-ban: “Rendkívüli gyenge média a rendkívüli erős oldalával függ össze elválaszthatatlanul. Szakszerű, világos fejtegetések a legfontosabb részei a könyvnek, amelyekben Haeckel képet ad a természettudományok fejlődéséről ebben az évszázadban. S maga a könyv a természettudományi materializmus diadalmas győzelmét képviseli.” Lenin is, az empirio-kritikusokkal folytatott vitájában Haeckelt, mint a harcos materializmus szövetségesét mutatja be. A modern proletárság az egyetlen osztály, amely gondoskodni fog arról, hogy annak az embernek életművei, aki a természettudományi fejlődéselméletet és gondolkozást Darwin után a legnagyobb erővel segítette győzelemre juttatni, feledésbe ne menjenek. * 3. oldal MISTER BURNYÁK A FORRADALMÁR — Mister Burnyák, maga azt mondja, hogy maga proletár. — Az én. ~ • — Lehet. Úgy született. Ruha és cipő nélkül jött a világra. Semmije se volt. Azt is mondja, hogy forradalmár. — Az én. — Lehet. A forradalmi szellem csak úgy izzad magából akkor a kuglizóval kupán vágja a bábukat. Ilyenkor azt hiszi, hogy kézi gránátokkal hadakozik a burzsujok ellen. — Mit akar tőlem? Egy rendőr nyakon fogott a múlt héten, majdnem mártást csinált belőlem. De két szivarral elintéztem a dolgát. Megígértem, hogy máskor nem fogok hangosan énekelni, se köpködni. Pedig dehogy nem fogok. Ex taktika. Azt mondom, hogy nem fogok és mégis fogok. Hátha a rendőr megpukkad mérgébe és kevesebb lesz a proletariátus ellenségeinek száma. — Hát az Új Előrét olvassa? — Olvasom hát. — Persze potyán. — Úgy hát könnyű elintézni mikor valakinek pénze van. — Úgy hát. Könnyű előfizetni, mikor valakinek pénze van. Akkor fizessen elő, ha nincs. -v- •.—-H —- Hát a Szabadságra előfizet? •—Arra igen. * -a •» -a«*T — Sejtettem. Ez is taktika. Legalább valami ingerli a reakciósok ellen, ugye? mert kiveszik a pénzt a zsebéből. , — Tartozik-e valamilyen pártba? — Pártatlan vagyok. A tőkés rendszer megássa a saját sírját. Minek erőlködjek. De híve vagyok Lenin elvtárs jelszavának: “Ki az utcára” — Azt tudom. Vasárnap ünneplőbe öltözik és “ki az utcára”. A múltkoriban elaludt, mikor “Föl, föl, ti rabjai a földnak” dalt énekelték, de mikor egy szomszédos kocsmában a “Bor, bor, mennyei bort” énekelték, mindjárt felébredt. .. — Látja, akkor is a forradalomról álmodtam. — Tudom Mr. Burnyák. Maga csak saját magával társalog. Azt mondja, hogy okos emberrel beszélget. Saját magával szépen megfér. Maga megérti saját magát. Maga megveregeti saját vállát, saját magával egy ágyban alszik. Hogy a guta üsse meg saját magát. Mr. Burnyák különben a “Heti Csipetek” és “csípések” egyik, de legtöbbször szenvedő hősi társalgója, akivel a lap hasábjain még többször fogunk találkozni. Martin Stone: GOLGOTHA GOLGOTHA , — Tiszt uraim, emeljük poharunkat a bolsevikiektől felszabadított új Oroszország jólétére és első hadügyminiszterünk egészségére. — Hurrá! A zenekar rázendített. Aztán újra: — Tiszt uraim! önök is bizonyára egy véleményen vannak velem abban, hogy a bolseviki iga lerázása nem lehet egy személy érdeme. Tisztelet, becsület és dicsőség a hős orosz tiszteknek, akik a harc minden szenvedését, a küzdelem minden kockázatát magukra vállalták. — Hurrá! — Sem veszély, sem nélkülözés nem tarthatott vissza bennünket nemes célunktól. A Szabadság, Egyenlőség és Testvériség elvétől vezérelve küzdöttük végig ezt a csatát. A semmitől vissza nem riadó önfeláldozó tiszteknek köszönhetjük ezt a gyönyörű napot, amikor végre megünnepelhetjük a szabadság felvirradását. A bolsevizmus összeomlott! Tiszt urain, nagy az önök érdeme agyonkínzott hazánk felszabadítási harcában. De még nagyobb az érdeme a mi nemes és vitéz szövetségeseinknek, akik bátran viselték a fölkelés első napjainakminden kockázatát. Dicsőség és hírnév a mi szövetségesünknek, —a cseheknek! Jelenlévő vezérük személyében köszöntöm fel nemes testvéreinket. — Hurrá! Hurrá! A zenekar fölharsant és mindenki fölállt helyéről, hogy teli serlegével koccinthasson a cseh tábornokkal. A tábornok nevetve hajlongott a földön... Most idevezetnek. . . hogy megöljenek... , — Miért van ez így ? Megkötözték kezeiket. Petruchin szökése óta vezették ezt be. Elsőnek Andrejevics került sorra. Kovalcsuk, a század legjobb jövője, a tiszthez lépett. — Hadnagy, kérem, a fejére vagy a mellére célozzunk ? A tiszt végignézett akatonákon, aztán ajkait harapdálva kérdezte: — El tudnád a szemét találni? Kovalcsuk a távolságot nézte. — Igenis, hadnagy úr. — Hát akkor a szemére célozz! Majd kis idő múlva: — Add csak ide a puskát, majd én magam kísérlem meg. A pirosló hajnalban, térdonállva sokáig célzott a fehér arcon a szem sötét körvonalára. Aztán lőtt, odalépett a gödörhöz és lehajolt: — A kutyaúristenit! Fél collal magasabb ! Szergej volt az utolsó. Amikor rákerült a sor, a katonák sugdolózni kezdtek és hevesen kutatgattak a táskájukban. — Hadnagy úr, jelentem alássan, nincs több töltény! ' -Hogy-hogy, — nincs töltény? — Egész éjjel lövöldöztünk... — Akkor szúrjátok le bajonettel! A katonák zavarodottan álltak a helyükön. — SS— . ■%