Uj Előre, 1931. október (27. évfolyam, 6699-6724. szám)

1931-10-01 / 6699. szám

2 oldal______________________________________________________________U­J E­LŐ­RE A chilei tengerész­ lázadás alkalmával a burzsuj csőcselék sietett a fegyverkezelést meg­tanulni, arra az eshetőségre, ha a lázadás tovább terjedne. A táncoló repülőgép írta: BEBRITS LAJOS. Verőfényes őszi nap a cle­velandi repülőtéren. Az “Or­szágos Légi Versenyek” nap­ja. Az égbolton állandóan ott van 10—12 különböző repülő­gép, egy csomó ballon azon­kívül. Lenn, a tér zöld gye­pén ugyanannyi gép érkezik vagy indul. Egy pillanatra sem szűnik a közelről távol­ról a tribünig törő motor­du­gás. A rádió szónok egy percre sem hallgat el. Most sebesség rekordot jelent be, amint egy­másután suhan el kecses a legkisebb surlódási felületet adó, rettentő gyorsjáratú gép A következőben gépcsoportok madarak a mérő oszlop előtt, repüléséről számol be. Majd egy gépre figyelmeztet, mely­nek tetején szélmalom vitorla­féle van szerelve. Vízszintben mozog e vitorlaféle és ennek révén a­ gép szinte nekiindu­­lás nélkül függőleges mozdu­latokra képes. A következő számban bámulatot és rette­gést okozó légi kunsztokat mutat be egy-egy gép vagyis gépek csoportja. Azután ejtő­ernyős ugrásokat jelez hangtölcsér. És igy tovább, a vég nélkül. . . “Országos Légi Versenyek”. . . A repülőtechnika csodás fej­lődését mutatják. Képzelet­ben idehozhatjuk az óriási DOX-t, mely most érkezett New York kikötőjébe, ide hoz­hatja a fantázia az akroni hangárban készen álló Zep­pelin behemótot és akkor tel­jes a kép. Az ember már ott­hon van a levegőben. Mintha a szilárd föld egyenes foly­tatása lenne a jég, úgy jár, száll, ugrál, táncol- hány buk­fencet rajta gépestől a pilóta. Nagyot nézne bizonyára az az archeopterix a legősibb madár, félig gyík még, hosszú csigolyás farokkal- fogas szájüreggel, tollá alakuló sza­ru­hártyával, minek kővé vált csontvázát ott találták a solehofeni palában, csodál­kozna az első repülő lény, hogy mily szörnyű nagy ma­darakkal lett népes a levegő. Madarak- miknek szárnya a­­luminium, tüdejük motor, agyukban pedig mérők és fogantyúk. De tágra nyílt szemekkel állna itt Leonardo da Vinci, a reneszánsz nagy művésze és tudósa, kinek eltárgult ira­tai között akadtak olyan,a­­melyben a repülés problémá­jával foglalkozik és tervrajz is volt mellékelve. Tehát az ember repül, a merész álom valósággá vált. Keresné azon­ban a rejtélyt, miért kellett 400 évnek elmúlnia, míg a gondolat, mely az ő fejében forgott, testet öltsön. Marx Károly ugyan időközben meg­adata a választ erre a kér­désre, mondván, hogy: “Az kát állít maga elé, amiket emberiség csak oly feladata­­meg tud oldani.” Nagyon szép lehetett már Leonardo da Vinci korában is a repülés eszméje, de hiányoztak gya­korlati végrehaj­tásához technikai segédeszközök. Hol a volt a benzin­motor, hol az aluminium, hol sok más? — Mindezek hiányában ott pos­­hadt és sárgult a fiókban a tervrajz. De Marx tovább is megy, kijelentvén, hogy a ter­melési módozatok határozzák meg, miként tesz, vesz, mi­ként él, miként mozog és épít az ember. Leonardo da Vinci korában elég volt az ökörfogat, vagy vitorlás hajó, áru és ember szállításához. Semminő testrésze az ember­nek nem kívánta a repülő­gépet. Ezért maradt csak sár­guló papírfoszlány a terv­rajz. A terv feledésbe merült. Mások hozták elő a repülés gondolatát. Akkor hozták elő, mikor a géptechnika, a fém­ipar a kellő fejlettséget ért el amikor a profit termelés virágjában állott és a bonyo­lult biznisz gépezetben a gyors­vonatok sem szállítot­ták már elég sebesen a ku­­pecet, a postát. Ami pedig a fejlődés mai magas­ fokára hozta a repülést, az ugyan­csak a kapitalista üzérkedés volt, a bombák szállításával és kirepitésével, bombák- amik az imperialista konkurens­nek voltak szánva, bombák, miket a profitrend garázdál­kodása ellen lázadozó pi’oletá­­rokra dobtak le, végzésére kezdték Ennek­el­nagyban tökéletesíteni a gépmadara­kat. A háború adta a legna­gyobb lökést nekik. . Az ember otthon van a le­vegőben. Ezt domborítják elénk a csodásnál csodásabb mutatványok. De miért va­gyunk otthon a szellők világá­gában? Erre is választ adnak a gé­pek produkciói. A legjellem­­zőbeket kiragadjuk és el­mondjuk. . Láttál már ballerinát, bizonyára? Azt a színpadra kilebbenő lengeruhájú tün­dért, ki a zene ritmusára, hol lábujjhegyen áll, hol fek­szik, hol térdel, hol a levegő­ben száll, ötöt perdül a tenge­lye körül másodpercenként és ezt félpercnél is tovább foly­tatja- keze és feje egy pil­lanatra sem nyugszik, hanem őrült gyor­s mozdulatokban hozzáigazodik a láb munkájá­hoz és mindezt zökenő és szög­letesség nélkül teszi, minden kerek, kecses és bájos. Lát­tad ? Helyes! De azt nem láttad még, hogy egy repülő­gép kerül a balerina helyébe. A “Légi Versenyekben ezt mutatták. Kigördül egy repülőgép a tribünök elé. Iramot vesz és felszáll. De nem emelkedik magasra. 5—8 lábnyira a föld felett megáll. Megáll és nem mozdul. Fittyet hány a ne­hézkedés törvényének. Fel­jebb szökik vagy 20 lábat. Megint megáll. Azután forog­ni kezd. Először előre­ körö­ket ír a levegőbe. Azután ugyanezt teszi, csak oldal­vást és a szárnyak úgy fo­rognak, mint a szélmalomé. Elvégezve ezt, egyszer jobbra dől, egyszer balra, ismét ki­egyenesedik. Lejön a földre. De csak az egyik kerékkel, a másik a levegőben lóg. Vál­takozva, hol jobb, hol a bal kerékre támaszkodik. A váltás szinte m­á­s­o­dper­cenként megy végbe. Egy keréken áll­va, forogni kezd a gép őrült gyorsan, lelassul­ egy-kettőt tovább biccen és újabb for­dulatok. Eddig csak­ egyenes irányban ment előre, de most kombinál, két ugrás balra, kettő jobbra. Minden lépés után néhány gyors közben észrevesszük- forgás, hogy zene szól. A nagy figyelés­ben nem is hallottuk. A zene ütemeire táncol a gép! Olyan keringőfá­­c volt az első, az­után csárdásszer­be csapott át a zenee és a gép bírta. Bírta tüdővel és lábbal! A rádió­szónok bemondja, hogy ez egy elsőrendű “posta repülőgép.” Jól hallottuk, postarepülő?... Igen! Posta, posta! “Posta” repülőgép ?!... Te­gyük fel­ hogy .jól megpak­­koljuk a gépet teli postazsá­kokkal. Sok százezer levél bennük. Mi kell ezeknek a le­veleknek? Gyorsan és simán a címzett kezébe akarnak ke­rülni. Az kell, hogy a gép szálljon fel a levegőbe és az­után toronyirányt, kerülő nél­kül szálljon el a városba, ho­vá a levelek szólnak. Kell ezeknek a leveleknek ez a fe­ne sok kunszt a pilóta részé­ről, a szökdelés, fordulás, tán­colás? A fenét kell! De tegyük fel, hogy utas ül a gépben. Talán úgy van, hogy az Clevelandból csak úgy úgy jut el Detroitba, ha előbb ropogós csárdást lár el a levegőben? A fenét! Hisz egy perc sem telne bele és rendes földi ember a táncoló gépben a torkában érezné a gyomrát és az ájulásig lenne. Tehát se leveles zsáknak­­se utasnak nem kell a légi tánc. De kinek kell? Miben áll akkor a nagy fejlődésünk a légi technikában? Egy pillanatra hagyjuk el a lenge, bájos táncosnő ha­sonlítást. Képzeljünk el ma­gunk elé harcteret. Itt gya­logos katonák menetelő osz­lopai, amott lövészárok háló­zat, spanyol lovasokkal, fede­zékekkel. Egyszerre csak le­vágódik egy repülőgép. Per­sze­ ellenséges. Gépfegyverez­ni kezeli a marsolókat. Hogy jó célpontja legyen, lejön egészen a földre, azután fel­szökken ismét a magasba, közben bukfencet hány és szélmalmozik, hogy minden gépfegyvere állandóan ont­hassa a tüzes halált a szerte ugró bakákra. Egy másik gép vagy egyszerre több­ le­csap a lövészárkok fölé vagy azokra rá. Táncol dombról dombra szökkenl forog. Itt kikerüli a drótakadályt egy ugrással, ott elfordul a fede­zéktől, honnan elhárító ágyút szegeztek neki. Közben per­sze lő, folyton lő és vasseprű­­ként kipiszkálják, kitisztogat­ják gépfegyverei az árkokból az élőket. Nincs az az eldu­gott kis hely, hova el nem ugrál, hova nem küldene gyilkos golyó­özönt. Hogy közbe a gépet is lövik? Hát persze! A haláltánc a végét jelentheti a gépben ülőknek is. De mindegy. A haláltánc közben halomra gyilkolják az ellenséget, így igen! így már el tud­juk képzelni a munkában” a “posta” repülőt. Ily feladat elvégzésére tényleg nagyot fejlődött a repülőtechnika. ...Nyolc gép­ “U. S. légi erő” jelzéssel száll fel egyszer­re. Mintha drót tartaná őket egymáshoz, egyenlő a távol­ság mindig köztük. De azután formációkba mennek. Mértani leckét adtak a lennülőknek. Nem volt az a geometriai alak, amit be nem mutattak. Közben persze repültek. Há­romszög- négyszög. . . blik­­tli. .. Azután ellipszis és kör. A kör először laposan feküdt, azután felkelt és kerékké vál­tozott, mely tova gördült a levegőben. Egy kis szünet a levegőben. Egy kis szünet a mértani órában. Abból állt, hogy mind a nyolc gép jó 4­000 láb magasból egyszerre csak zuhanni kezdett orral le­felé. Jöttek, mint a kő. Neki a tribünöknek! Rémület az arcokon, ijedt mozdulatok, sokan futni akarnak. De köz­ben a veszély elmúlt. Vagy 30 lábra a tribün felett a gé­pek orrai előre lendülnek, a gép kiegyenesedik, tovább su­hannak és újból felfelé ka­paszkodnak. A lecke folytató­dik. Koc­ka alakot adnak a gépek, azután gömböt. A gömb megy előre és forog. Henger alak jön. Vagy öt percig a nyolc gép pontosan ugyanazt a bukfenc kört tartja be. Persze, a henger­alak is gördül előre. Nem ma­rad el a kúp sem. A tetején szinte mozdulatlanul libeg egy gép. Három az alapkört szaladja végig. A többi négy pedig szűkülő spirálisokban övezi a kúp forduló felületét. Lélekzet visszafojtva bá­muljuk a kunsztokat. De jön megint a kínzó kérdés: Miért ez? Mi a haszon ebből? — M­egint biztos, hogy az utas és a postazsák nem kíván eb­ből. Miért Akkor? A felelet nem lehet más, minthogy a légi háborúra ké­szülnek a kunsztokkal. Ott azoknak nagyszerű hasznát veszik. Amikor egymással üt­közik össze két repülőgép flotta, amikor Zeppelint vesz­nek ostrom alá, amikor gáz és ekrazit bombákat visznek majd a gyárvárosok fölé és Egy nagy tüntetésen Moszk­vában elégettek egy nagy tá­nyérsapkát, amelyen fémből készült és egymásra fektetett körző és háromszög volt. S a­­mint a lángok megsemmisítet­ték, az jelképe volt a mérnöki karnak, a régi cári mérnöki kasztnak és a sapka elégetése viszont jelképe volt a mérnöki kaszt megszüntetésének. Nagyon sok a régi cári mér­nöki karból halálos ellensége volt a Szovjetnek. Tudjuk ezt az irodalomból (Gondoljunk a “Cement” című regényben Kleist mérnök személyére) s nagy bizonyítékok voltak rá Ramsin mérnök és társai peré­ből A cári rezsim alatt a mérnö­kök nagy fizetést kaptak, ezen­kívül senki sem őrizte ellen egy-egy építésnél a tervek és javaslatok kivitelét s grafttel­­hettek sokat. Ez ellen a klikk ellen maguk a szovjetek is so­káig tehetetlenek voltak. El le­hetett égetni a mérnöki sapkát de hogyan lehetett uj ipart, uj gyárakat előteremteni mérnö­kök nélkül? Hogyan lehet eb maradt falusi lakosságot új építkezésre bírni s azt végre is hajtani? Nem lehet mindent megcsi­nálni mérnökök és technikai specialisták nélkül. Lehet u­­gyan egy pár ezret külföldről is hozatni, de az országnak mér­nökök százezreire van szü­ksé­védekezni kell az elhárító üte­gek tüze ellen, — akkor kel­lenek egész biztosan ezek a kunsztok. A töbi mutatványt nem soroljuk fel. Elég a fenti kettő. Ez volt a gerince az egész cirkusznak. A többi, el­enyésző kivétellel, mind erre a kaptafára ment. Kiordított minden mutatványból, hogy nem a személy és áru szállí­tás biztos légi lebonyolítása a főcél. Dehogy is az! Ha szá­mítanak, terveznek, építenek új gépet, a főcél: golyószó­rás bombavetés. Pöffeszked­­ve, hencegve mutatta be az amerikai imperializmus- mit tud tenni a jövő háborúban, melynek legfőbb fegyvere a repülőgép lesz. Fitymáló üze­net volt a clevelandi verseny az angol, a francia és japán konkurrensnek- fenyegetés a Szovjet Uniónak és az ameri­kai imperializmus által igá­ban tartott országok proletá­­riátusának. Ami van tehát nagy és csodás, fejlődés a légi techni­kában, ami a legújabb és a legbámulatraméltóbb — mind a pusztítás szolgálatában áll. Oly borzalmas pusztításában, hogy még az archeopterix pedig ragadozó volt — is sokallaná. Leonardo da Vinci meg roppant röstelné- hogy egyszer ő is gondolt repülő masinára. De nem lesz már sokáig igy, öreg fiuk!­­­­­­ge. És pedig a lehető leggyor­sabban. És a Szovjet Unió a mérnökök új és hatalmas gár­dáját képezi ki most már az uralkodó munkásosztály sorai­ból. Minden nagyobb gyárnak van technikai iskolája, ahol a technikai személyzet m­inden formáját tömegben képezik ki. Sőt még az elemi iskolák is S—1­ éves gyermekek számá­ra, az úgynevezett “Fabricsno Savodskaja Semiletka” — munkaiskola, mint minden más iskola a Szovjet Unióban. Már az apró gyermekek megtanul­ják kezelni a különféle gépe­ket, varrógépeket, gyalupado­­kat, cséplőket és az elemi isko­la legmagasabb osztályaiban azokról a munkákról tanítanak amiket szüleik csinálnak a gyá­rakban. Egyik népiskolában Moszk­vában, amely az ‘‘Amo” vag­­yongyárhoz tartozik, van egy autó-laboratórium, ah­ol függe­nek az autó részei a falon. Ha valaki azokon a részeken egy villamos gombot megnyom, az illető autórésznek a neve nagy fénybetűkkel megjelenik a fa­lon. Egy külön teremben azu­tán óriási formában össze van állítva az autónak fontosabb részei, amivel hajtani lehet és a tanulók ezen tanulnak haj­tani. Hasonlóan van a gyer­mekiskolákban kint a nagyobb kollektívák közelében, ahol vi­szont a traktor részei függenek a falon s tanulja minden gyermek a traktort hajtani. De ezek csak népiskolák, a­hol a gépkezelés legelemibb gyakorlatát tanulják. A tulaj­­donképeni technikai iskolák el­ső lépcsőfokai az úgynevezett három éves ipari iskolák, a “Fab-Law-Acesok”, ahova min­den 16—18 éves ifjúmunkás beléphet. Itt az öt napos mun­kahétből egyik napon elméletet tanulnak, a másikon gyakorla­tot. Má­s iskolákban naponként három óra elmélet, három óra gyakorlat. És ezekben a tanter­mekben éppen úgy zúgnak a kerekek és búgnak a szijjak, mint a szomszédben lévő gyár­ban s hangzik a kalapácsok rit­mikus zenéje. Kék ingben, va­lóságos és hasznos munkát vé­geznek tanulás közben is s van érte fizetésük is, legkevesebb még­ azoknak is, akik nem­ kész munkások, hanem csak kezdő tanulók, 30 rubelt havonként. A Klubban esti tanfolyamok vannak, egyikben azt tanulják, hogyan lehet mennyiségileg, a másikban minőségileg többet, jobbat termelni, míg egy har­madikban mesterek és roham­csapatok brigadérosait képe­zik ki. A Technikum megfelel egy magasabb iskolának, 3 évig tart s majdnem kizárólag elmé­­letet tanulnak ott. Itt nincse­nek melleje mindjárt műhe­lyek is, de­ vannak kémiai (ve­gyi) és egyéb kabinettek, ame­lyek berendezésükkel elámít­­ják az embert. Vannak precí­ziós masinák, a legmodernebb vetítőgépek, filmfelvételek, an­gol és német t­udományos fo­lyóiratok tömegei. Ennek az iskolának hallga­tói lehetnek munkások, akik nagyszerű tapasztalattal bír­­nak a termelés valamely ágá­ban, busztól harminc évig és le­hetnek más ifjak, akik az al­sóbb fokú ipari iskola elvégzé­se után valamely üzemben már dolgoztak. A legmagasabb fokú ilyen is­kolákat, a technikai egyeteme­ket WTUS-nak nevezik amely név alatt megrövidítése ennek a névnek “Wisscheie Teknn­cseszkoje Ucsebnoje Saviede­­nic” Hallgatóit a­­ munkásszak­mák végzett tanulóiból rekru­­tálják és olyan legjobb képzett­ségű­ szakmunkásokból, akik legalább öt évet dolgoztak már valamely gyárban, ezenkívül if­júmunkásokból, akik elvégez­ték az összes ipari iskolákat és a gyakorlatban is kitűnő erők­nek bizonyultak. Ezen egyete­mek hallgatói havonta kapnak 175 rubelt, amiből megélnek, amíg az egyetem hallgatói. A tanulási idő 3—4 év. Innen ke­rü­lnek aztán ki a kész mérnö­kök és legkiválóbb proletár technikusok. Már 1930-ban 168 ilyen ipari egyetem volt a Szovjet Unió­ban. Minden tekintetben más­képpen megy ezeken a tanítás, mint hasonló metországban. iskolákban Né­Németország­ban beosztják a tanulókat négy­­szakma szerint: építőmérnök, vasúti mérnök, vegyi mérnök és gépészmérnök. Az első év után döntődik el végleg, hogy valaki vasúti, csatorna, vagy milyen mérnök lesz egy-egy szakmán belül. Ma azonban már a technika olyan bonyo­lult, hogy egy-egy mérnök a szakmáját csak akkor értheti teljesen, ha specializálódik. Az a specializálás azonban, ami elég lehet egy kapitalista országban, semmi esetre sem elég a Szovjet Unióban, a szo­cialista építésnél. Itt mindjárt kezdetben dupla specializálás szükséges. Mindjárt kezdettől fogva a tanuló egy speciális szakmának, pl. a­­ vizépitésnek csak egy ágát tanulja ki telje­sen, mondjunk a gátépítést. Nemcsak abból áll a tanulás hogy a professzor előad s a ta­nulók azt meghallgatják, ta­nulmányozzák, hanem valódi és gyakorlati feladatokat is azon­nal kidolgoznak, vagy legalább is azoknak egy változatát. A tanulás gyakran ott történik helyben valamely építési mun­kán. Ehhez a tanuláshoz any­aci szakembert hoznak oda, amenyit csak az illető építési munkán nélkülözni bírnak. A feladatokat nem egyes egyének oldják meg, hanem összesen, kollektíve, egymás mellett körbe ülve és dolgoz­va a feladatom egymással azon­nali eszmecserét váltva. Itt pl. egy hallgató el van Ifjúmunkások a technikai egyetemeken a Szovjetben Irta: EGON ERWIN KISCH foglalva egy betonépítés mun­kájával. Számítja ki a geren­dák vastagságát, erejét, teher­képességét. Nem, ő csak a szá­mokat mondja, amit összead és szoroz. Mellette ül a társa, társ­nője, vagy felesége és a neki mondott számokat tovább fej­leszti, mellettük pedig már a legmodernebb számoló­gépek adják össze, vonják, vagy szo­rozzák a számokat. Azokat az egyenruhákat, amik vannak a kapitalista or­szágok egyetemein, itt nem le­het látni. Itt minden hallgató ugyanúgy néz ki, mint minden más munkás. A volt burzsoá mérnöki kaszt egyenruha sap­káját örökre elégették, ami munkást és “úri” technikust megkülönböztetett. És elkészített, művek alatt nem az áll, hogy pl. Friedrich Rimi és társa, hanem ez és ez a munkaközösség. Diplomás mérnökök tízezrei fognak így kinőni ezekről az egyetemekről az Öt Éves Terv alapján. Csak technikust több mint 100,000 fognak szállítani a technikai főiskolák. Az ipari akadémián munkásokat képez­nek ki üzemek vezetésére, di­rektoroknak, stb. Ezen az aka­démián a tanulók kora 25-től 40-ig és havonta 275 rubelt kapnak, amiből tanulásuk ide­je alatt megélhetnek. A tanulók minden kényszer nélkül mennek ezekbe az isko­lákba. A hajtóerő és szakma képzettség meg van hozzá. A viszony a tanulók és ‘profes­sor” közt nem az a merev mint a kapitalista iskolákban Együtt vannak egy asztal vagy tábla körül és együtt ta­nácskoznak, számítgatnak­ és tanulnak. És a professzorok szeretik is ezt az uj módszert. Egyik német professzor mondta ne­kem­, aki Charlottenburgba jött ide, hogy csak a szovjet Unióban tudta először megálla­pítani, hogy a tanulók mennyi­re értik meg őt s mennyin sajátították el, amit hallottak .Csak egyet nem tudtán még megszokni, — mondta el a professzor — azt hogy a ta­nulók nemcsak az asztalomhoz jönnek, hanem még a vizemet is kiisszák olykor a vizes kan­c­sóból. No hát ez már — túllé­pése a forradalomnak! Tette volna ezt csak meg egy hallga­tó Charlottenburgban!’ ’ Az osztályharc vára az MBDSZ. Építsd! EAST SIDEI KERESKEDŐK KALAUZA MUNKÁS OTTHON EGYESÜLET 350 EAST 81 STREET NEW YORK, N. Y. tintádat«»« munkások találkozó helye. — Munkásszervezetek Otthona. W.I.R. — I.L.D — Betegsegélyző —­ Ifjúmunkások — Munkástestedző — Női munkások — Munkás Dalárda «L Német és Magyar Műkedvelők ál­landó Klub teremmel rendelkeznek. — Tánc és gyü­lésterm­ek kiadók. Bladranon étterem, Jó­k«»nyha, «»leaó árak. — Kitűnően felszerelt billiárd terem. — Nagy könyvtár. Angol és Magyar könyvek. Minden péntek este KULT­UR EST. Magyar és Angol előadók. Minden SZOMBAT este nagyazahány előadással egybekötött TÁNCMULAIV SAQ. Elsőrangú program. — — Előkészületben vasárnapi táncdélutánok, zeneiskola. — Legjobb magyar és angol Irodalom kapható: “SARLÓ és KALAPÁCS*. “UJ MÁRCIUS”. “SARLÓ-KALAPÁCS KÖNYV SZÁMAI*. “NEW MASSES*. “DAILY WORKER“. “UJ ELŐRE“ éa aa ‘INTERNATIONAL PUBLISHER* könyvkiadásai. TÁMOGASSUK AZ ÖNTUDATOS MUNKÁSOK OTTHONÁT! TANULJUNK, TANÍTSUNK, SZERVEZKEDJÜNK! Bővebb felvilágosítás s MUNKÁS OTTHON managers szolgáltat. JWO East Kist Street. New York Clt*. NEW YORKI UJ ELŐRE kiadóhivatal és könyvkereskedés 1585 Second Avenue New York, N. Y. Nyitva reggel 9-től este 10 óráig. AZ UJ ELŐRE NEW YORKI szerkesztőségének címe: 1585­ 2nd Ave. Telephone: REGENT 4-9431 Gross Thre Repair Tel. CEdar 3174 8644 Buckeye Read Us és használt tire-ok. Balériák felfrissítése 75 cent. Baléria kölcsön naponta 15 c. Kedvezményes árak e héten: Rubber flap 30 cent. — Tube foltozás 8 cent, Beltline Bakery 9314 Buckeye Road Friss sütemények és krump­lis rozskenyér állandóan kap­ható KULCSÁR KÁLMÁN Julius Chont Vízvezeték és csatorna szerelő 11429 BUCKEYE ROAD Garfield 4359 Csemegék Lunch MIDLAND ÉTTEREM Bodnár és Miskolczy 9003 Buckeye Rd. Union Provision Co. Elsőrendű húsnemük JOHN ZIEGLER, tulajdonos 12701 Buckeye Road Tel. Wash. 4262 The Chas. K. Gross Co. DEPARTMENT STORE 8715-19 Buckeye Rd Phone GArf. 5639 Gross Auto Wrecking 8642 Buckeye Rd. Legmagasabb árat f­izet­j­ük junk autókért. Használt alkatrészek: Tel. CEdar 3174 PARK HEIGHTS DRY CLEANING CO A munkáért házhoz megyünk és vissza szállítjuk 3284 EAST 93rd STREET Cleveland, O. Tel. Mich. 4775 MIKE BERTOK Groceries and Confectionery HIDEG HÚSOK 9324 BUCKEYE ROAD ORBÁN Ohio állam legnagyobb és leg­­jutányosabb virágkertészete 11520 BUCKEYE ROAD Tel: Garfield 2427 GÉP AZSUROZÁS Kézimunka Előnyomda Baby kelengyék JOHN GROSS 11912 Buckeye Road Legrégibb magyar cukrász és kenyérsütőde F. SOKOLA 12532 BUCKEYE ROAD Sam Salzman Ruha üzlet most uj helyiség­ben. —Feltűnően olcsó árak! 9107 BUCKEYE ROAD E. Hollander FURNITURE CO. 8634 Buckeye Road Garfield 9016 llUugcip Cyrafoam^Washer, yWITM CltT/UUUIHUM TUB^ Szőnyeg, Kályhák Bútor,

Next