Uj Előre, 1933. február (31. évfolyam, 7243-7270. szám)

1933-02-01 / 7243. szám

2 oldal ^ ^ U­J ELŐRE ----———————————————1 [UNK] [UNK]'■»11 Mi—* ■ [UNK]« - - - » -»- ' TM S ¥E­JK­A J# KATONA Irta: JAROSLAV HASEK. Bocsásson meg őrnagy ur — kérdezte, — nem vol­na szives felvilágosítani arról, hogyan lehet az, hogy ön semm­it se tud olyan parancsról, mely szerint a csehországi ezredek részére emberenként 15 deka ementáli sast adas­sák ki? Ez titok, százados úr — felelte az állomásparancs­nok folyton mosolyogva. — Na hiszen szépen nézek ki — dühöngött magában Sagner százados, kilépve az állomásparancsnokság irodá­jából. Mi a fenének mondtam Lukácsnak, szedje össze a tiszteket és küldje őket az élelmezési raktárhoz a legény­séggel együtt 15 deka ementáli sajtot faszolni. Miér,ott 3 j tizenegyedik század parancsnoka, Lukács fő­hadnagy, végrehajtotta volna Sagner százados parancsát Svejk és a szerencsétlen Baloun vetődött elébe. Baloun egész testében remegett. Főhadnagy urnak alássan jelentem, —­i mondta Svejk a tőle megszokott könnyedséggel, amiről beszélni sze­retnék a főhadnagy úrral, borzasztóan fontos. Éppen ezért jó volna, ha az egész kérdést valahol máshol intéznénk el főhadnagy úr, miként az én barátom, a zahorei Spat­ina mondata, amikor házassági tanú­­ volt és a templomban rá­jött Na, mi az Svejk? szólt a főhadnagy, aki scalgh gyáfi éppen úgy vágyott Svejkkel beszélni, mint az 3 főhadnag­­­gyal — ne menjünk odébb egy kicsit. Baloun utánuk kullogott, még mindig egész testében remegve. Ez az óriás teljesen elvesztette lelki egyensúlyát és reménytelenül, tehetetlenül lógott hosszú keze ide,oda. — No, mi történt Svejk? — kérdi Lukács, amikor már jó darabot mentek.­­ • — Főhadnagy urnak alássan­­ jelentem — mondja Svejk — mindig jobb, ha az ember előbb ismer be valamit mint a mikor a dolog kirobban. A főhadnagy Ur parancsot adott Balounnak, hogy ahogy Pestre érünk, hozza fel a ko­csiba a májpástétomot és a zsemlét. — Megkaptad a parancsot vagy nem kaptad meg ? for­dult Svejk Baloun felé. Baloun m­ég jobban lógatta irdatlan Jkarját, mintha csak valajmi nagy ellenség előtt helyezkedne védelmi állásba. — Ezt a parancsot, jelentem alásan — mondja Svejk Ünnepélyesen — nem lehetett végre­hajtani, mivel sajnos én az egész májpástétomot megzabáltam. .. — Megzabáltam — ismételte Svejk Balom­ra hunyo­rítva, — mert attól tartottam, hogy megromlik. Már egy párszor olvasom az újságban, hogy romlott májpástétomtól egész családok meghaltak már. Egyszer Zderareban tör­tént ilyen eset, egyszer Berounéban, egyszer Táborban, máskor Mlady Boleslaviban és mind meghaltak ebben a mérgezésben. A májpástétom a legnagyobb szemete a vi­lágnak. .. Baloun, aki haláláspadt lett, félrehúzódott, csendesen benyomta az ujját a torkába és hatalmas sugarakban okád­ni kezdett. Mi van magával Baloun­ — O­kádok, főhadnagy ur okaádodok — nyögte a sze­recsétlen felhasználva a szünetet, —^één zabáltant meg #z eegészet egyedül És a szerencsétlen ember torkából valóban csak­ a pás­tétom a staniolpapirral együtt. — Amint látja főhadnagy ur — mondta Svejk sem­mit se vesztve lelki nyugalmából, minden ilyen megzabált pástétom kiválik az emberből, mint­ az olaj a vízből. Ma­gamra akartam ezt a bűnt venni és az a barom elárult. Ez a Balom­ egész rendes ember volna, csak az a baja, hogy meg­zabál mindent, amit az ember rábíz. Ismertem egyszer egy ilyen embert, az szolga volt egy bankban. Erre ezreket rá lehetett bízni, sohase volt baj vele. Egyszer egy másik bankban ezer koronával többet adtak neki és azonnal, ott a helyszínen visszaadta. Ellenben ha elküldték, hogy hoz­zon tizenöt krajcárért füstölt húst, a felét megette az után, ha pedig májashurkáért ment a hivatalnokok részére, ak­kor lyukat vágott a hurkán és a felét kiszedte bicskával, majd angol flastrommal leragasztotta a hurkát. Többe ke­rült a flastrom, mint a hurka, mégis megzabálta. Lukács főhadnagy felsóhajtott és továbbment. “A forradalom gyorsan tömörít és gyor­san tanít. Fejlődésének minden lépése éb­reszti a tömegeket és ellenállhatatlan erő­vel hozza a forradalmi program zászlaja alá, mint amely egyedül fejezi ki követke­zetesen és teljességében a tömegek igazi ér­dekeit.” (Lenin “A szociáldemokrácia két taktikája stb.” MEGHÍVÓ. IWO. 1037-IK DETROITI OSZTÁLYA ÁLTAL RENDEZENDŐ SZINELŐADÁS ÉS TÁNCMULATSÁGRA Február 4-én, szombaton este 7 órakor A FORTSCHRITTS BUND HALLBAN 3003 Elmwood Avenue 1 Block North of Charlevoix „mi­t> Block South of Gratiot Ave Több magán­számok, énekek szavalatok, karikás adták Jegy előre váltva 35c., pénztárnál 35c. Ráncra lg érvényes. A haszonból 50 százalék a IVO. munkanélküli alapra lesz fordítva. 50 százalék az Új Előre javára New Yorktól—Moszkváig Bebrits elvtárs rádióbeszéde a moszkvai Munka Palotájának Rá­dió állomásáról. Elmondva 1933 január 3.-án Bebrits Lajos elvtárs, aki Moszkvába érkezett, 1983 ja­nuár 3-áni rádióbeszéd­et­ mon­dott a moszkvai Munka Pa­lotájának rádió állomásáról. A beszédet egész világon, hallhatták fiz Bebrits elv­­társ beszédét a következők­ben jelentették be a rádió állomáson, mielőtt hozzáfo­gott: Most Bebrits Lajos, a new yorki Új Előre cím­ű napilap főszerkesztője fog­ja elmondani, mit látott útjában New Yorktól. Most kysik­ Bebrits Lajos az egyik tanú volt, akit 33 az amerikai képviselőház a kommunista veszély meg­­állapítására kiküldött Fish képviselő elnöklete alatt működő bizottsága kihall­gatott. Bátor kommunista magatartásáért deportál­ták a szabad” Ameriká­ból, ki akarták adni a ro­mán bojárok és burzsoák rendőrségének, mert az­előtt Romániában, Temes­váron dolgozott a munkás­mozgalomban. Bebrits elv­társnak sikerült megmene­külni a román börtönök elől és kijutni a Szovjet Unióba, ahol most beállt a szocializmust építők so­raiba Hallgassuk meg, hogyan számol be úti élményeiről.­­ Hajtó, elvtársak. Kikötőkéi; látták­­ New York és Cherbourgot. New York kikötőjébe a személyt­­szállitó. komphajók hoznak valamelyes életet, amik a Hud­son és az East River part­jait öltik össze. A teher­hajók vizvonala messzire ágas­kodik ki a hullámokból, pinc$ rakomány a hajókban. Ha valamikor úgy volt, hogy Shanghai-Olasab ember­rab­lással tudott csak legénysé­get szerezni magának sok hajó, ma ezerszámra munka és hajó nélkül ődöngenek a tengerészek és a bevándor­lási hatóság tömegesen depor­tálja őket. jesen halott. Cherbourg tgL Az óceán átv­ezelésénél összesen négy hajó­val találkoztunk oly vonalon, ahol máskor száz hajó haladt el. Láttam azu­tán a Lenin­­grád-i kikötőt. Érkező, in­­duló hajók egész sora. A szo­katlan enyhe idő nyitva tar­totta a kikötőt. tán százféle áru. A rakpar­Az emelő­daruk éjjel-nappal munkában vannak. A kapitalista válság fojtogató keze ide nem ért el. Az amerikai vasútvonala­kon a kocsik ezrei vesztegel­nek üresen a rozsdásodó síne­ken. A német vasutak ha­sonló képet mutattak. Az ál­lomások rakodói üresek. — Ugyan ez a balti államokban. Amint átlépjük a szovjet ha­tárt Bigoszovónál, mindez megváltozott. Egyik teher­vonat a másik nyomában. Az állomásokon egy talpalattnyi hely nem volt magasra fel­rakott áruk körül. A Ruhr­­vidéken áthaladva szénhegye­ket láttunk. 1 Kibányászott, pompás, fekete szén, de nem kell a fenének sem. Rendelés hiányában egymás tetejére öntötték a kihordott szenet, míg hegymagasságot nem ért el. A hegyek láncokká formálódtak és akkor lezár­ták a bányákat. Az óriási szén mennyiség ott fekszik hasz­nálatlanul és egész biztos, hogy a rettenetes nyomás kö­vetkeztében a belseje izzani és égni kezd. Tűzáldozat a kapitalista anarchia oltárán. A szovjetben millió szem lesz kitörő örömmel, ha néhány száz tonnával is csak, de emelkedett a napi szénterme­lés. A szénnek itt nincs ideje még kicsinyke dombot sem alkotni. Elszállítják rögvest, ha nincs elég nyitott szénszál­lító kocsi, hat fedett kocsi­ban. Az Egyesült Államok nyugati részén, hol óriási összegű fatermelés volt, ma nem vágnak ki fát és a nagy fűrésztelepek romba dőlnek. A deszka és fa lerakatokból még az őröket is visszah­ív­ták, miután a faáru értékte­lenné vált. A tűzbiztosító tár­saságok hatályon kívül he­lyezték a faállományra szóló kötvényeket. A fakereskedők, már csak gyújtogatással tud­­tak túladni a portékájukon. A Szovjetben naponta sok ezer nagy fatömböt, millió deszkát és fahasábot raknak vasútra, hajóra, autóra, lo­­vasszekérre és soha sincs elég belőle Clevelandtól kezdve Belgi­um déli részén át, a Ruhr vi­dékéig keresztül a gyár kémé­nyeknek ereszeire a gólyák raknak fészket- A gólyacsalád­nak nem lesz bántódása. Sok vasolvasztó tetejére rákerül­tek a gólya fészkek. Nincs tűz alatta. A szovjet­ üzemek kéményein vigyy, erősen lo­bog a füstzászló. Előttem az Újság, hogy a Ptvm­edence és Magnitogorszk egyre több acélt önt, egy másik hírben egy darab történelem- Az a hí­r, hogy Kuznyeckban, mes­­sze Szibériában az acél­ hen­­ger­művek, sineket gyártat­nak­­ • V­.W­Történelem ez, mert az első vasú­ti sin, mely a kontinen­tális Ázsiában készült. Az in­diai vasutakhoz az angol im­perializmus Birminghamja ad­ta a sint. Kínára a Japán gyarmatosítás erőszakolt rá síneket. Ahol nem az imperia­listák az urak, Ázsia nemzeti­ségei is tudnak sint önteni és nyújtani. Kuznyeck történel­met írt, de a történelem 1*4? ma már tisztán a proletariá­tus dolga. Az amerikai Clevelandban pompás parkírozott dombolda­lon egész uccasorokat láttam szebbnél szebb egy családos házakból. Azonban üresek voltak, mert a válság miatt nem telik házbérre. Még töb­bet is akartak építeni a vállal­kozók e házakból, és van meg kezdve is belőlük, a befeje­zés napjára azonban nincs kalendárium, a férfo is megál­lította. Elázik, őszedül, a meg­kezdett rész. A Hoovers­­ville nevű városrészeket kivé­ve, Amerikában teljesen ela­kadt az építő­ipar. A Hoovers vizekben­­ a lakásokból kido­bott pénztelen munkanélküli­ek tákolnak össze maguknak “otthont” deszkákból és üres konzervkannákból. Kutyap­ félét egész családok részére. Németországban az építés a “Lehraber Gärtchen’”-ekre szorítkozik. A néhány lábnyi kültelek­ Zöldséges kertekben kicsiny kunyhók állnak, a­­‘proletár nyári villája”­ A német munkanélkülieket is szórják ki bútorostól a laká­sokból és utolsó menedéke a kerti kunyhó. Néhány deszka szállal ezt most téli tartozko­dásra alakítják át. Építenek Németországban. Minő külömbség a Szovjet területen! Még a felületes a Szemlélőt is szinte űzőbe veszi minduntalan előbukkanó kép : emberek ásóval, lapáttal, fűrésszel, kalapáccsal és sok más szerszámmal­ Hegyolda­lakon és völgyben, síkságon és dombon, erdőn és mezőn, faluban és városban építenek. Építenek házat, palotát, Épí­tenek töltést és csatornát, utat és vezetéket. Gyárat és raktárakat. Olyan nincs a vi­lágon, amit itt ne építenének. Építenek, alkotnak. Kicsinyt és nagyot­ Itt egy telefon ál­lomást szerelnek fel, ott a Dnyeprosztrojt. Itt egy ház tetejére húznak újabb emele­teket, ott egész városnegye­dek nőnek ki a földből. Itt a városi villamost nyújtják ki, ott több száz kilométeres vas­úti vonal pályálját rakják fel. Itt egy pincébe levő üzem­be tolnak új gépet, ott egy egész gyár gigász körvonalai emelkednek fel lassan, de biz­tosan. Elbotlasz gerendába, fejed valami álványba ülöd, gödrök nyílnak meg előtted. De nem bánod. Az alkotás vad láza magával ragad. Az építés százféle hangja, zöreje, Z-ja lehet, helyenként nyers, rikácsoló, fülsiketítő, de az­tán össze­o­vad egy hatalmas csodaszépség. Ellenállhatatlan szimfóniába, erővel tér vissza benne a “leitmotiv”: tervszerű építés. A vezérü­zem: a szocialista építés. A tél nem állítja meg az építést. Amint az egyik meg­kérdezett építőmunkás mond­ta : Akkor is dolgozunk majd, ha a köpés koppan. Pedig ak­kor tudvalevőleg már nagyon hideg van, ha a levegőben fagy meg a hulló serpenés. Tenger nép az utcán erre. A kapitalista országokban is sokan járnak az utcán. De o döngye, cél nélkül. Sietés, gyorsan lüktető élet erre. Annyi az ember, hogy a jár­da kicsiny, le kell menni az úttestre. Sokszor-sokszor az a kép előttünk, mintha tünte­tésre özönlenének az emberek és most, annyira ellepik az utcát. Pedig nincs itt erről szó. Csak az a helyzet, hogy a járdák az utcák szűkek let­tek az élet új, dagadó árjá­nak, új tempójának. A kapitalista múzeumok­ban úri dermedtség és mély csend. A kapitalista mozik­ban mind kevesebb a közön­ség. A kapitalista színházak sorba buknak. Nincs üzlet. A kapitalista iskolákban éhség­ájulásba esnek le a gyerme­kek a padokról. Moszkvában sorba állnak az emberek a múzeumok előtt, várva, hogy bejussanak. És milyen múze­umok? Nem a kőchaj, a füu­részpor áporodott szaga, múlt századok pora. Múlt és jelen együtt a jövő képeivel most él és magyarázza a je­­­lent- Ostrom dúl a mozik előtt és hetekre előre el van­nak adva a színház­jegyek. Egészség, öröm és tanulás az iskolákban. De minek erről már most beszélni. Sohasem sejtett kulturális élet bonta­kozik ki előttünk. Idő kell, sok sok lapját elolvasni, át­tanulmányozni. Bővebben, ala­posabbak­ a Szovjet e csodája, ról majd későbben egyszer. Fenékig tejfel Moszkvában az élet? Nem és ismét nem. Sok nehézséggel kell megküz­deni. Kevés a hús, a vaj, a tojás, a cukor. Tény! Nagy beosztással kell élni. De itt nem éhezik senki és­ ha meg­gondoljuk, hogy ha kevés is a hús, a vaj, a tojás, de gé­pek jöttek az országba és így vált lehetségessé Kuz­­nyeck, Magnitogorszk, Dnyep­rosztroj és a többi giganti gyárüzem, dehogy is fizettek nagy árat érte a Szovjet mun­kások. Lakáshiány van Moszk­vában. A meglévő lakások rettenetesen zsúfoltak. Tény. De ha azt vesszük, hogy ez a város egymillió ember részé­re volt épitve és ma 4 millió embernek kell hajlékot adnia, érthetővé válik a helzet. Sen­ki sem alszik azonban az utcán. A minap egy elvtársat keresve már boldogan álltam a nehezen talált ucca és ház­szám előtt és beléptem a ka­pun. Nagy csalódás ért azon­ban. Az udvaron egy hatal­mas épület tömb. Vadonat uj modern lakások benne. An­nak kapuján túl egy másik, még nagyobb épület. Azután még egy kolo­zs. Mind egy Shareghaikwan egyik “szent” tornyát ábrázolja képünk, miután a japán katonák bombákkal elárasztották. Arra a kérdésre, hogy mi szükség volt a torony megrongálására, az egyik japán hadvezér ezt válaszolta: “A katonáim na­gyon unták az egyhangúságot.’’ Hortnyomán CSÖKKEN A BEVÉTEL, MEGHÚZZÁK AZ ADÓPRÉST A magyar burzsoázia az adópolitika legkím­életlenebb végrehajtására készül, hogy az államapparátus zavartalan működését biztosítsa. Az egy­re fokozódó krízis hatása a­­latt a munkás és kispolgári rétegek vásárló képessége a minimumra csökkent le. A magyar burzsoázia adó­rend­szere nem a fin­anetőke egye­nes megadóztatásával teremti elő a proletáriátus kizsákmá­nyolásához nélkülözhetetlen államapparátus költségeit. E­­zeket a költségeket a kizsák­mányolt fogyasztó tömegekre hárítják át, a közvetlen adók formájában. A vásárlóképes­­ség megszűnése együtt jár fogyasztási adók csökkenő bevételével é­s ez az utóbbi időben, felborulással fenye­geti az állam pénzügyi egyen­súlyát. Csak ezzel magyaráz­hatók azok a rendeletek ame­lyek a legutóbb láthattak nap­világot, melyeknek egyedüli céljuk, hogy az idáig is kímé­­letlen adóbehajtást a végle­tekig fokozzák. A december 15-én befejező­dő kíméletességi idő, ahogy ezt az időszakot jelöli a mi­niszteri renddel, nem a bur­zsoázia kegyelméből született. Ezt főképpen a falusi nincs­teleneknek a végrehajtásokkal szembeni egységes és osztály­­tudatos megmozdulásai vív­ták ki De az államapparátus pénz­ügyi egyensúlya létkérdése a magyar burzsoáziának, amely ezért nem ismer akadályt e költségek előteremtésére. Né­hány jellemző adat a város idei adóbevételéről: ez év no­vember végéig 82,924,860 pengő folyt be a főváros javá­ra ami 13,800,000 pengővel kevesebb mint a múlt évi U hónap bevétele. Valamennyi fővárosi adó hozadéka nagy­mértékben visszaesett. A köz­ségi adók jövedelme 5,522,140 pengővel csökkent. Az alkal­mazottak kereseti adója 3, 000,000-val csökkent, száza­lékban 27 százalékkal, az álta­házszám volt. Minő csalás. Egy házszám mögé egy egész utcanegyedet rejteni. Meg­­tudtam, hogy több ily vissza­élés létezik. Építenek lázasan a szükséges lakások előterem­tésére. A szocialista építés foko­zott tempója legyőzi a nehéz­ségeket és mind feltűnőbben szembe kerül egymással a munkások fokozódó nyomora és a csőd a kapitalista orszá­gokban a Szovjet Unió munká­sainak emelkedő életszinvona­lával és az egyre magasabbra ívelő fejlődéssel. lánqi kereseti adó 1,112,262- vel esett 20 százalékkal, az át­lagos forgalmi adó 2,010,518 pengővel 22 százalékkal. Leg­nagyobb méretű a csökkenés az italmérési illetékeknél­ 488, 386 pengő, azaz a tavalyi jö­vedelem 48 százaléka. A köz­ségi fogyasztási adó 673,000- rel csökkent, a városi vámok 1,330,00-el csökkentek. Azon­ban a vidéki statisztikák en­nél még sokkal szorosabb ké­pet­ adhatnak, mert ott a ki­zsákmányolás és a nyomor még eze­knél is sokkal foko­zottabb. Ha tehát a legújabb miniszteri rendeletet vizsgál­juk, amely utasítja a vidéki főispánokat arra, hogy dec. 15-től kezdve szigorítsák meg az adó­behajtást és gondos­kodjanak megfelelő beraktá­rozó helyekről, hogy az elár­verezett holmikat fel tudják halmozni; gondoskodjanak a földben való adózásról szóló rendelet életbe léptetéséről, úgy ezek csak a magyar fas­­c­izmus anyagi katasztrofá­lis helyzetét tükrözik vissz­a. KIS LEXICON Kőkorszakba!' falu Perzsiában Megemlékeztünk már azok­ról a felfedezésekről, amelye­ket a chicagói egyetem ása­­­tásokat folytató csoportjá­nak sikerült elérni Persepo­­lis ősrégi perzsiai város rom­jai között. Ugyanez a csoport, nagyszerű és t­alán ugyan­olyan fontosságú felfedezést ért el Persepolis közelében, amikor a persepolisi romok­tól kiindulva és attól nem messze nyomára jött és kő­­korszakbeli falunak, amelyet a tudósok 6 ezer évesnek be­csülnek. A falut, amely az el­ső kőkorszakbeli falu, ame­lyet eddig sikerült felfedezni, egy domb alatt fedezték fel. A domb kb. 3­00 láb széles és 600 láb hosszú területet takar be és két mértföld távolság­ra van a paloták romjaitól.­­A kiásott régi kunyhóknak a falai egyes helyeken még 5- 6 láb magasra nyúltak fel. A falu közepén egy keskeny ut­caféle választja kétfelé a fa­lut, amelyen az ember­, ha vé­gig megyen, belát a kis kuny­hókba. Az ajtókon és a törté­nelem által ismert, eddig leg­ősibb ablakokon keresztül a modern kutató még mind­ig észreveheti az elhalványo­dott vörös vízf­estéket, a me le­ivel ezelőtt 6,000 esztendővel, a falakat kifestették.­­A kunyhó belsejében a föl­dön találtak egyes házi eszkö­zöket, amelyek égetett agyag­ból és cserépből vannak. E­­zekben a durva tálakban m­ég mindig vannak étel­maradé­kok,­ülönösen szelídített házi állatoknak a csontjai. Voltak egyes cserép­tálak, amelyek­ben még ott voltak a tűzkő­­kések is. Azok a tűzkőkének, amelyekkel a kőkor­szakbeli őseink valamikor­­ ezelőtt h­at ezer évvel ettek utoljára. Ed­dig ilyen felfedezést Babylo­­niában is sikerült elérni, azon­ban ez megközelítőleg semi olyan részletes és értékes mint ez. “Ezek a maradványok”, — mondja Dr. James Breasted, az ásatásokat folytató cso­port vezetője, — '‘rávilágíta­nak történelem előtti őseire annak a civilizációnak, amely tetőfokát a Persepolis palo­tákban érte el és amely an­nak elégetésével Nagy Sán­dor által (k. e. 330 évvel), vette hanyatlásának kezde­tét" Az ásatásokat tovább foly­tatják és remélhetőleg még nagyon sok történelmi mű­kincsnek és érdekességnek jönnek a nyom­ára, ami m­ég világosabban­ felderíti az ős­kori civilizáció belső életét a modern társadalom előtt. ű ILD Hirek Mooney uj tárgyalása SAN FRANCISCO, Cal. Az ILD­ ügyvédein keresztül már megtette a szükséges lé­péseket, hogy majd a febr­­u­­ári tárgyaláson, Louis H. Ward főbíró előtt, Tom Moo­ney is megjelenhessen szemé­lyesen. Az uj tárgyalásnak a fő célja, a valódi tényeket a nyilvánosság elé terjeszteni és a munkásosztályt mozgó­sítani Tom Mooney kiszabadí­tásának érdekében. Bár az “igazság­szolgálta­tó” urak mindent megtettek és tesznek, hogy ezen lépése­ket meghiúsítsák, ez nem fog nekik sikerülni és a tárgyalá­son újra le fogják őket lep­lezni azon hazug vádakkal, amelyek alapján Moopert an­nak idején, 16 év­vel ezelőtt börtönbe jutatták. Deportálnak Panamából is PANAMA.­­ A fent sztráj­koló munkások három aktív vezérét letartóztatták és a kabinet parancsára deportál­ni fogják. Jose Guadamus munkást Costa Rica szigetére, Jose Manuel Lopez munkást Nicaragua-ba és Antonio Conzales munkást pedig Hon­­duras-ba fogják deportálni. Mint minden ország kizsák­mányoló kapitalistái, úgy Pa­nama kizsákmányolói is de­portálják, börtönözik és gyil­­kolják azon munkásokat, a­­ kik a nyomor el len tiltakozni mernek . Országos tapintés Tom Mooney érdekében NEW YORK.­­ Az ILD. országos méretű demonstrá­ciókat fog rendezni febr. l­­án megtartandó Mooney, tár­gyalás érdekében. A demonst­rációk febr. 10-én fognak le­zajlani. Az ILD. felkéri a mun­kásokat, hogy ezekben a de­­monstrációkban minden mun­kást be kell vonni, tekintet­­nélkül arra, hogy milyen szer­vezetbe tartoznak. A demonst­rációk: Cleveland, New York, Philadelphia, Pittsburgh, Bos­ton, Detroit, Chicago, Seattle, San Francisco, Los Angeles, stb. városokban lesznek. Számtalanszor bebizonyítot­ták már Tom Mooney ártat­lanságát. Ezt az ILD. újra meg fogja tenni a tárgyalá­son is. Azonban, ha a munká­sok hatalmas tömegei nem kényszerítik a bírákat Mooney szabadon bocsájtására, ezek újra arra fognak törekedni, hogy az ártatlan Mooney-t visszaküldjék San Quentin vasrácsai mögé. Magyar mun­kások, kapcsolódjunk be eb­be a küzdelembe!

Next