Uj Előre, 1933. szeptember (31. évfolyam, 7450-7477. szám)

1933-09-01 / 7450. szám

OLDALL_________________________________________________U­J EU - RE VASÁRADAT", írta: SZERAFIMOVICS Az oszlop szélén haladó lovasok is nevetni kezdtek, oda-odanéztek a gramofonra, amely vadul, eszeveszetten öntötte ki magából a röhögést Halk nevetés szaladt végig a sorokon, aztán a lovasok maguk is úgy kezdtek nevetni, mint a gramofon és a röhej beárasztva a sorokat és túl­haladva őket, mind messzebb és messzebb terjedt. Elért a lassan menetelő gyalogsághoz, hol felnevettek, nem tudva miért — oda már nem is hallatszott a gramo­fon; röhögtek az első soroktól megfertőzve. A nevetés fel­­tartózhatatlanul gördült tovább a hadoszlopon. — Mi az ördögért röhögtök? — De már a következő pillanatban nevettek a kérdezők is, rázták a fejüket, a kar­jaikkal hadonásztak, forgatták a fejüket. — Az apja dugja az orrod alá... Már az egész gyalgoság nevetett, a trón nevetett, ne­vettek a menekültek, nevettek az anyák is, tébolyodott ré­mülettel a szemeikben — húsz kilométeres hosszúság­ban, a kerekek meg nem szűnő éles zakatolása közepette, nevetett a­z egész hadoszlop. Amikor a nevetés elért Kozsuchhoz, ez el­sápadt, egy­szeribe sárga lett, mint a cserzett birkabőr; elsőízben lát­ták elsápadni. — Mi történt? Az adjutáns nehezen tudta elfojtani kitörőfélben levő nevetését és azt mondta: Az ördög tudja! Megnézem, mi van velük. Kozsuch kitérte kezéből a nagajkát, nyeregbe vágta magát és irgalmatlanul belevágta a lóba. A lesoványodott ló lassan lépdelt lelógó füleivel, a nagajka kezdte felvérez­ni az oldalát. Nagy nehe­zen ügetésbe fogott, köröskörül ne­vettek az emberek. Kozsuch kitépte kezéből a nagajkát, nyeregbe vágta nek, de összeszorította a fogait. Végre elérte a nevetéstől guruló elővédet. Csúnyán elkáromkodta magát és korbá­csával belevágott a gramofonba. — Csend! A gramofon-lemez nyögött egyet, aztán elhallgatott. S a hallgatás elfojtva a nevetést, végigszaladt a sorokon. És megint csak az ezerhangú, ezerszer visszhangzó meg­­őrülésig határtalan zakatolás, recsegés, robaj. Sivár szik­lák sötét fogazata övezte az éhező országutat, Valaki mondta A hágó! A müut kígyószerűen lefelé kezdett ereszkedni, Hány ? XXX — Öt. ’ Iztró és sivár volt az erdő, az ég, a távoli hegyhát Egymás mellett? Egymás mellett A felderítő járőr kubáni lovasa, verejtékcsapta arccal, nem fejezte be, amit mondani akart; habzó lova kétségbe­esetten küzdött a legyekkel, rázta szép fejét és ki akarta magát tépni lovasa kezéből. Detroit és vidéke munkásainak figyelmébe! Az I. W. O. és a Munkás Szövetség Detroiti Kerülete SZEPTEMBER 3.-ÁN, VASÁRNAP este 8 órakor a MUNKÁS OTTHON- ban (8419 Vanderbilt Avenue) Társas Vacsorával Egybekötött NAGY KABARÉT RENDEZ, AZ “ÚJ ELŐRE” JAVÁRA SZÍNRE KERÜL A “Keresztelés” Ezenkívül több zeneszám, ének és szavalatok A vacsora és az előadásra a jegy előre váltva 40 cent, a pénztárnál 50 cent A BRONXI MUNKÁS DALÁRDA és az I. W. O. 1029-IK OSZTÁLYA nagyszabású PIKNIKET rendez SZEPTEMBER 3.-ÁN, VASÁRNAP AZ EDENWALD ERDŐBEN Gulyás és hüsitő italok lesznek ÚTIRÁNY: V­egye a Westchester Railroad-ot a 133ik utcánál a Deyer Ave­ig — 2 blokk az erdő ________________ Bukásról siránkozik a Szabadság ANNÁL HATALMASABB ERŐVEL KELL AZ ÚJ ELŐRÉT MÉG NAGYOBBÁ TENNI '‘Szomorú híreket hallunk' című aug. 26-ki vezércikké­ben bukást jelent be a “Sza­badság” című legnagyobb és legrégibb amerikai ma­gyar ellenforradalmi lap. Az “egész amerikai magyar saj­tó” bukó helyzetét, végtele­nül súlyos anyagi helyzetét, amely, nem tagadják, az “ő rovásukra is megy”. Azaz éppen a saját bukó­jüknek ilyen formában helyre­való bejelentése ez. Ha ők buknak, bukik és buknak mások is. A sülyedő hajó kapitányai­hoz hasonlítják magukat, a­­kik “készek együtt sülyed­­ni a hajóval”. Különbb por­tékával, mint ják a sülyedő eddig, mond­fascista saj­tó­kapitányok, nem szolgál­hatnak, annál is inkább, mert “nemcsak ígéretekkel, hanem készpénzzel is akar­ják fizetni” — magukat. Nem vádolnak senkit, hogy ideromlott a helyzet s vég­ső ítapogatózással az ameri­kai magyarság felé nyújtják ki kezüket, illedelmes színé­szi mozdulattal visszarántva azután még, mondván, hogy ha “van is módja talán ar­ra” az amerikai magyarság­nak, “hogy segítsen, a négy évig tartó küzdelemben el­fásult és csupán a minden­napi falat kenyér iránt ér­deklődik”. Végül a bukó hős drámai sóhajával visszapil­lantanak a történelembe, a római Máriushoz hasonlít­va magukat, aki miután sa­ját maga seregeivel szét­rombolta Carthagot, Észak- Afrika akkori legnagyobb városát, sírva fakadt a vá­ros romjai fölött. Legvégül Zrínyi, Dobó és Jurasics Miklós “szellemével azt ké­rik, hogy “megérdemelnénk annyit, legalább magyar test­véreink ne rugdossanak ben­nünket”. Miután előzőleg u­­tal arra, hogy azok rugdos­sák őket, akik “nem polgá­rai az új hazának”. A Szabadság Mariusai te­hát hősi gesztussal bukást jelentenek, annak az előző bejelentésnek nyomán, hogy W. Hopkins már bukottan és nem hősi kapitányként elmenekült a sülyedő hajó­ról. Mrs. Cherna hős-kapi­tányként átvette ugyan a sü­lyedő hajó kormányzását, de úgy látszik, hogy Marius­ Varváry, Dobo-Gond és Zrinyi-Muzslal és nem igen bíz­hatnak női kapitányukban sem, ha ilyen előzetes gyász­­jelentést tesznek. Az ideromlott helyzetért nem okoznak senkit. Dehogy is okoznak és hogy az ő buki bizonyítanák, helyzetük, amelyet maguk is menthetet­lennek mondanak, része az egész kapitalista Carthago bukó helyzetének. És dehogy is okozzák különösen saját magukat, egész fekete, mun­kásellenes fascista voltuk­kal együtt. E helyett utolsó lélegzetükkel is azt a fascis­ta és ellenforradalmi mun­kát végzik, amiért nekik is, előbb-utóbb egész kapitalista Carthagojukkal bukniok kell: ők rúgnak egyet az amerikai magyar dolgozókon, az ame­rikai magyar dolgozókat de­­nunciálják, “akik nem polgá­rai az ut S­zának”. Ez volt és ez marad bukásukban is az ő ellenforradalmi lénye­gük fascista indulója. Nyílt fascista terror uszí­tás már ez a bevándoroltak ellen. Ezt adták és adják a Miért is buknak hát? Bukóban a Szabadság, nem is csak azért, mert vál­ság van, bomlóban az egész rendjük. Nem is csak azért, mert Mr. Hopkins pénzügyi­leg csődbe jutott. Pénzügyi­leg súlyos helyzete van má­soknak is, a pénzügyi rend­szer csődje és bomlása nyo­mán. Pénzügyileg súlyos hely­zete volt és van szakadatla­nul a forradalmi sajtónak is. Mert a munkásokat éppen e­­zek a fascista csatlósok se áttették nyomorba dönteni. Amiért buknak, az az el­nyomó osztálypolitikájuk, fascista voltuk és ellenforra­dalmi sajtó­ szerepük. Magyar munkások teremtették és tartották fönn a Szabadsá­got és a többi lapot. Azokon élősködnek létezésük óta a fascista Mariusok. Mégis e­­zeket a magyar munkásokat vezették félre szakadatlanul. Ezeket segítették elnyomni és leverni most újból az üze­mekben, mint Neményi-Mar­­k­us teszi Youngstownban. Ezeket tartották és tartják kontroljuk, fascista basa­uralmuk alatt az egyletekben és egyházi szervezetekben a Faragók, Vasasok, Dezsők Vitálisok, Vasváryak. Ezeket itatták félszázadon át a min­denkori magyarországi, vagy amerikai uralkodóosztály el­lenforradalmi mérgével, ide­­ológiájával, hogy jó rabszol­gákként tarhassák meg őket, akiken azután élősködhettek a Berkók-Csernák, Robotok is. Ezeket Muzslai­­küldték odahaza háborús mészárszék­re, meghalni a magyar gró­fokért. Ezeket terelgették itt Amerikába a Wall Street iránti “Hűség Ligába”, ezért dúsan fizetett jó lakások­ként. És ezeket segítenek most is, élen éppen a Szabad­sággal, elnyomni, leverni is­mét a kapitalista osztály új nagy támadásával, NIRA-já­­val, készülő új háborújával hazudva, bizonyítva, hogy az jó, csak nyeljék le ismét az amerikai magyar munkások is. De az amerikai magyar munkások sem hajlandók többé ezt lenyelni, az egész amerikai munkásosztállyal együtt. Az amerikai magyar dolgozók egyre nagyobb tö­megei ébrednek arra az osz­tálypolitikára amelynek fas­cista portásai és sajtó ügy­nökei közt ott volt és ott van a Szabadság is. Ezért van az elsősorban és nem­csak azért, mert pénzügyi okokból fizetni nem bírná­nak többé, hogy ezrével hagy­­ják ott a Szabadságot és fas­­cista lapokat. Ezért is nem lehet többé még egyszer fél­milliót Szabadság részvé­nyekben összeharácsolni tő­lük. Nem lehet többé Horthy szobrokkal 40,000 dollárokat összeszedni. Nem lehet töb­bé MIRA bolondítással sem félrevezetni őket. Ezért van bukó helyzet­ben a Szabadság és az ame­rikai magyar reakció. De hiába volna azt mon­dani, hogy már meg is buk­tak. Csak további kemény, szívós harc, osztályharc ut­ján könnyen meg is buknak. Mögöttük még a rendszer, amelynek fizetett szolgái. Mögöttük a Horthy és ame­rikai kapitalista, osztály, a­­mely értékeli és támogatja a nyelvi fascista sajtót. Szí­vós életük lehet még. Jön még a fascizmus is, amely­nek nyílt napokban indulóját csak a játszotta a Sza­badság, a Hitler zászlót bont­va ki a Horthy és amerikai zászló mellé a “bolsevizmus zászlajával szemben”. De mindez sem menti meg őket a bukó helyzettől, ha az ame­rikai magyar dolgozók, az ol­vasók, a tömeg nem állnak többé a háta mögött. Ha nem sikerül őket többé a Horthy­­ék-Roosevelték, s későbbem a fascizmus háborújába fog­ni Még vannak ott, marad­tak ott a hosszú évtizedeken át a Szabadság-méregtől át­itatott, de a maguk munkás­voltában becsületes dolgozók. Akiknek nincs munkájuk, ke­nyerük. Vágják a bőrét, vi­szik a fedelet a háza felől. S akiket a Szabadság segí­tett idejuttatni. Akiket ő tá­madott mindig háziba. Aki­ket a youngstowni acélgyá­rakban a reményiek, a Sza­badság fascista tejtestvérei terrorizálnak. Akiket az egy­letekben kontrolálnak még mindig. De mégis ott bírják még őket tartani, mert mi nem végeztünk elegendő mun­kát, hogy rége­s-r­égen ott hagyták volna. Majd ha mindezeket a ma­gyar munkások, egyleti ta­gok is otthagyják, mindeze­ket beszervezik az öntudatos munkások a NIRA ellen har­coló forradalmi unionokba, a Kommunista Pártiba, Munkanélküli Tanácsokba, a a magyar téren a munkások egyetlen harcos szervezeté­be, a Munkás Szövetségbe, az International Workers Or­­derba, majd ha mindezek is a fascista Szabadság, Nép­szava, Magyar Újság, Nemé­­nyi-Himler lapok helyett a maguk, a munkások érdeke­it védő munkássajtó, az Új Előre előfizetői, olvasói, a saját táboruk, a munkásosz­tály katonáivá válnak, ak­kor bizonyosan megbukott a Szabadság és az egész ma­gyar fascista reakció. Ez a lehetőség itt van az ő bukó helyzetükben. Föl erre a leg­nagyobb föladatra a szept. 3-4-ki körzeti konferenciá­kon és után! Hogyan gazdálkodnak Dezsőék a Bridgeporti Szövetségben Dezső bankjába helyezik el az egleti pénzt. — De a tagoknak még a törvényes betegsegélyt sem adják ki Sunyi kerteléssel megint a Szövetség jegyzőkönyve a félévi igazgatósági gyűlés­ről — tükre a basauralom­nak, milyenformán intézik a tradíciós vezérek, magyar Amerika egyik legnagyobb és legöregebb egyletének ü­­gyeit. A legfontosabb ügyek­nél, ahol az egyszerű tag is betekintést szeretne tenni az egylete sorsát illetőleg, rövid semmitmondó megjegyzéssel intézik el Lebozsáék és Val­­kóék, nehogy valaki meglás­sa , mi történik a kréta kö­rül. A tagoknak nem kell min­dent tudni, fontos, hogy Val­­kó és Dezső János tudja, mi­ről van szó. Ha valamelyik osztálytitkár, vagy tag, még­is le akarja a leplet húzni a kok’erságokról, még az igaz­gatósági gyűlésen is rányom­ják a bélyeget Dezsőék, hogy az “ilyesmit nem lehet közöl­ni a hivatalos lapban”. Mehet­nek a tagok a sóhivatalhoz panaszra. Amiért ily cuda­rul rakják rá a hangfogót az egyleti ügyekre az urak, azért kénytelen a munkássaj­tó, időről-időre informálni a 99 százalékig munkásokból álló tagságot. De nézzük, hogyan jön el­lentétbe Dezső János főelnök saját magával az elnöki jelen­tésben: “A 6 százalékos ka­matot a múlt évben még mind a befektetések után megkap­tuk. A kölcsönök úgynevezett amortizációs kölcsönök, me­lyek után nemcsak a kamatot kell fizetni, hanem rendszere­sen törleszteni kell a kölcsönt is. Ez évben már egyesek nemcsak a törlesztést nem tudják fizetni de még a ka­matot sem.” Ugyanabban az elnöki jelentésben, már ké­sőbb azt állítja Dezső: “A 6 hónapi gazdálkodásnak az e­­redménye sikeresnek mon­dandó.” Nem tudhatjuk, mit ért Dezső sikeres gazdálko­dás alatt, ha még az is sikeres gazdálkodás, ha már nem­csak a tőketörlesztés nem jön be, hanem még a kamat sem. De a tagok hagyják csak De­zsőre, mint ahogy az igazga­tóság ráhagyta újból egy év­re, hogy intézze továbbra az egylet értékpapírjainak adás­vételét. Persze Dezső elvá­lasztja az ingatlan befekteté­seket a bond-befektetésektől, hogy milyen nagyszerűen ad­­ta-vette az új bondokat és fél év alatt azok sikeresek is. Hogy később milyenek lesz­nek a bondok 1970-ben, vagy a jövő évben, azt el fogja fe­lejteni a tagság és éppen úgy meg fogja mondani Dezső hogy tévedett, mint Nemé­­nyi megmondta abban az idő­ben. Fontos az, hogy Dezső János a west sidei bank al­­elnöke és a Bridgeporti Szö­vetség főelnöke, ugyanakkor a Szövetség vagyonkezelője, egyben igazoló­ja is, működ­­hessen. A konvenció utasította a tisztikart, hogy vegye ki a west sidei bankból egy részét a betéteknek és ne legyen ott sem több 20-25 nál és mi történt?ezer dollár­Tessék megnézni a hivatalos lapot, 13 formában, címen és néven, közel 50,000 dollárig van a west sidei bank képvi­selve a Szövetség pénzét ille­tőleg. Van azonban a jegy­zőkönyv szerint, egy Fekete Jánosné megcsonkult tag, aki ujját vesztette, még egy hó­napi segélyt kér, de azt már elutasította a tisztelt igazga­tóság, hogy nem jogosult. Ennél az ügynél, újból hajlan­dó az igazgatóság — ha kell perelni is, vagy még felleb­bezni is, mint a Pintya, West Va.-i ügyben, hogy többszáz dollárt kidobjon az egylet, nem mérvadó. Fontos az, hogy ezen szerencsétlen tag ne kap­ja meg az egyhónapi beteg­segélyt. Helyes az is a központi i­­gazló uramék szerint, hogy még azon tag is köteles fi­zetni a betegsegélyre szóló havidíjat, aki többet betegse­gélyt nem kaphat már. Mi­lyen jogon köteleznek az urak valakit valamire, ha neki sem­mi joga többet nem lehet? Miért nem kötelezik Dezsőék az eszkimókat is a havidíj fi­zetésre és a segélyt kezelni pedig bízzák magukra az u­­rak a West Side bank­ körül. Rettentően szemfülesek az urak akkor is, ha kölcsön kor­látozásról tudatja őket az áf­­a tag kölcsönt, hiszen már sokszáz dollárt befizetett egy letébe, hogy most mikor meg van szorulva legalább talán orvosi költségre, vagy talán a házát licitálják el, no erre nem adnak Dezsőék. ők jobb­nak látják ha befektetik a pénzt papirrongyokba, vagy beteszik a pénzt Dezső bank­jába ott az jobb helyen van a Jánosok szerint. Évtizedek óta serkentették a tagokat, hogy csak fizessenek, majd ö­­regségükre lesz támaszuk és most? Nincs­ pénz semmire, csak ha a Dezső bankjának van arra szüksége. Van azután egy egylet mely tényleg a munkások ér­dekében akar cselekedni és a rettentő nehéz gazdasági helyzethez mérten szállitotta le a havidijakat a munkás la­pos erszényéhez viszonyítva, mit tesznek Vitális Boldi- 3 bank csukott be egy nap alatt Bridgeporton (Folytatás az 1-ső oldalról­ nyörködhetik annak szépsé­geiben. Az amerikai magyarság­nak ama férfiai (értsd egy­leti basák. Szerk.) akik az országos testületek élén van­nak, nehéz munkát fejte­­nek ki, hogy az amerikai ma­gyarság virágoskertjét tisz­­tántartsák, szorgalmas tár­sadalmi munkájukkal öntöz­getik, a gazt gyomlálják, hogy az amerikai összma­­gyarság örömét lelje benne és élvezze a virágait.” E költői szóvirágot az egy­leti basa a szerte az országban lévő tagoknak a félrevezeté­sére szánta, mig a bankár és egyleti vezető urak zöldhasú dollárokat gyomláltak a saját zsebük számá­ra. Mit tegyen az egyleti tagság? A bankbecsukásokért, az or­szágos és helyi egyletek, egy­leti tagok és magyar munká­sok nehezen összekuporgatott pénzének elvesztéséért első­sorban felelős egyleti basák voltak azok, akik a Chicagói Nagygyűlés ellen kígyót bé­kát kiabáltak Míg Chicagóban és utána a becsületes egyleti tagság meg­feszitett erővel dolgozik az egyletek és egyleti tagság meg­mentésén, addig a Dezsők, Vargák és a többiek az egyle­tek és egyleti tagság ellen szőt­ték bűnös terveiket. A bridgeporti magyar egy­leti tagságnak azonnal akció­­ba kell fogni arra, hogy az egy­leti osztályok pénzét, egyleti tagok és minden munkás be­tétjét megmentsék. A tagság maga kell, hogy élére kerüljön egy széles ala­pon, minden egylet bevonásá­val elinduló akciónak. Azonnal lépéseket kell ten­­ni, hogy Bridgeporton is kié­­püljön az Amerikai Magyar Egyletek Országos Védelmi Szövetsége, a Chicagói Nagy­gyűlés vonalán. A Chicagói Nagygyűlés által elfogadott program többek kö­zött követeli, hogy az egyle­tek betétjeit azonnal mentsék fel a bankok. Egy centet se vi­hessenek el az egyletektől és tagságától. A bridgeporti egyleti tag­ságnak és minden magyar munkásnak össze kell fogni úgy, hogy a meginduló mozga­lom élére becsületes egyleti tagokat tesznek és visszave­rik az egyleti basa-bankárok fosztogató kísérleteit. Lautner János, Horthyország Két-három zsíros állás egy urnák, éhenhalás dolgozóknak Budapestről írják: A fővá­ros törvényhatósági tanácsa a múlt héten tárgyalta Ras­­say képviselő által benyújtott indítványt az álláshalmozá­sokról Még a múlt évben történt, hogy egy bizottságot küld­zsár, Daragó, Dezső János az­zal a munkás betegsegélyző­­vel szemben? Denunciálják a hatóságok előtt ezen munkás intézményt. Dezsőék éppen úgy mint Daragó, meg a töb­bi, intézkedéseket szavaztak meg az igazgatósági gyűlése­ken a Workers Order lehetet­lenné tételére. Az International Workers Order a közelmúltban egye­sült eggyé,több mint harminc ezer taggal. Ettől rettegnek és ezt választotta ki a reak­ciós klikk, aljas támadásai­nak központjaként. Aljas egy munka ugyan, de Boldizsár, Dezső, meg a többi séker mi­re nem vállalkozik? Az egyleti tagok kötelessé­ge, hogy visszaverjék a galád támadásokat. Bridgeporti egyleti tag, telt ki, hogy részletes vizsgá­latot végezzenek ebben az ügyben. E bizottság munká­ja azonban mindössze annyi­ból állott, hogy a kis jelenték­telen állású halmozókat írta ösze, ellenben nem írták ös­­­sze azokat a nyugdíjas alpol­gármestereket, tanácsosokat és sok más nagy kutyát akik magas nyugdíjat kapnak és ennek ellenére a fővárosnál vagy ennek üzemeinél jó fi­zetésű állást kaptak. Érde­kes adatok kerültek ebben az ügyben napvilágra: Egy ren­dőrségi fogalmazó 1225 pen­gő nyugdíjjal a Beszkárínál vezértitkár, 11.400 pengő fi­zetéssel. Egy fővárosi jegy­ző 5000 pengő nyugdíjjal kap, az Autóbusz üzemnél to­vábbi 4.184 pengő fizetést húz. Egy számtanácsos özvegye kap 3.996 pengő nyugdíjjat, most köztisztviselőnő és 4.496 pengőt kap. Egész sereg ilyen egyén van, akik különféle módon húzzák ki a koncot a húsos­­fazékból. TELEFON: MElrose 2908 HA GYÁSZ­ÉRI HÍVJA FEL Bodnár A. Lajost a clevelandi magyarság legnépszerűbb te­m­e­t­é­s­rendezőjét, a Nemzetközi Munkás Betegsegélyző W. Side-i 1015-ik osztály hi­vatalos intézetét. BODNÁR A. LAJOS ez után is felhívja a ma­gyarok figyelmét Az egész intézmény újonnan át van alakítva. Gyönyörű balzsamozó szoba, nagy, tágas kápolna, levegő változtatóval ellátva. A család részére külön virrasztó szoba, úgyszin­tén külön, férfiak és nők részére. Mindezeket díjmente­sen rendelkezésére bocsájtja a gyászoló közönségnek BODNÁR A.­LAJOS nagy szaktudása és a legjobb kiszol­­gálás mellett is a legjutányosabb árt számit. Vendégeket szivesen fogad, látogassák meg a west sidei legmoder­­nebbü­l berendezett intézetet. Magyarok szives pártfogását kéri. Tisztelettel Bodnár A. Lajos Túl. 3929 Lorain Ave. Cleveland, O.

Next