Uj Előre, 1934. június (31. évfolyam, 7682-7707. szám)

1934-06-01 / 7682. szám

_______________________________ti í fi E ö R E T-------- 8-IK OLDAT, 1 KATONÁK! NE LŐJJETEK LE MUNKÁSTÁRSAITOKRA! TOLEDO­ — “Pfuj, utálom ezt a munkát!” A magas, szinte gyermekes kinézésű Nemzetőr (National Guard) halkan beszélt, miközben én oldalán haladtam. Én egyike voltam azoknak, akiket elfogtak, amikor a ka­tonaság körülfogta a tőrbecsalt munkásokat a Michigan Street­­en, az Elm és Longarce között. Rájuk törtek és vagy harmin­cat letartóztattak. Engem, miután a többiekkel együtt előállí­tottak, riporterkártyám felmutatása után, szabadon bocsájtot­­tak. Az egyenruhás fiatal gyerek mellettem nyugtalanul né­zett ki, mintha már alig várná, hogy ki­mászhasson ebből a bajból. “Még ha valami idegen ellenségről volna szó, hát mégis más volna.” — mondta. “Igen”, — feleltem — “a saját fajtád ellen küldtek.” Bólogatott. Arra a kérdésemre, hogy mennyit fizetnek nekik ezért a munkáért, ezt felelte: “Nem tudjuk. Mindig csak azt halljuk, hogy el kell végezni kötelességünket. A fene egye meg, én tu­dom, hogy mi a kötelesség, de ez már mégis ronda dolog.” “Sokan vagytok, akik így gondolkoznak?” “Vagyunk egy páran.’ “Nektek fiuknak kell Miniger (Az Autó-Lite Co. igazgató­ja) piszkos munkáját elvégezni”, — mondottam. “Tudom” — válaszolta. Oda értünk rendeltetési helyünkre és én bementem. Fia­tal kísérőm eltűnt a sötétben. A bevándoroltak védelmére megtartott new yorki konfe­rencián hetvenezer new yorki munkás foglalt állást Gárdos Emil polgárságának elkobzása ellen, a “A legélesebben tiltakozunk szövetségi kormány azon manővere ellen, hogy Gárdos Emilt a polgárságtól megfossza, mert a munkásosztály harcai­ban részt vett és követeljük, hogy Gárdosnak a polgárjogait haladéktalanul visszaadják” mondja ki a konferencia hatá­rozata. Ugyanakkor a kétszáztizenöt delegátus egyhangúlag elitélte a munkásosztály ellen irányuló deportálási törvényeket, a Dies és Crail javaslatokat. Követel­te a harcos munkásvezetők Edith Berkman, William Zazu­­liak, Anna Zazuliak, Jack Schneider, Sam Paul, Max Baer ellen a deportálási eljárás be­szüntetését. A konferencia két törvényja­vaslat benyújtását határozta el. Az egyik jogot adna politikai és vallási üldözötteknek, hogy az Egyesült Államokba, jöjje­nek, hivatkozván az alkotmány­ra, amely büszkén hirdeti, hogy ez az ország menedékhelyet nyújt az üldözötteknek. A má­sik törvényjavaslat emberséges polgárosodási jogot biztosítana a bevándoroltaknak, amely sze­rint : 1. ) Két évi itt tartózkodás után minden bevándorolt pol­gárosodhatna. 2. ) Eltörölni az első­­ papírt és a megérkezési bizonyítványt. 3. ) A polgárosodás dolgozók­nak két dollárba kerülne és munkanélkülieknek díjtalan vol­na A delegátusok 196 szerveze­tet képviseltek és a konferencia impozáns bizonyítéka volt, hogy bennszülött és bevándorolt, né­ger és fehér munkások, hogyan fognak össze a bevándorolt testvéreik védelmére. Nagy­számban voltak képviselve az IWO­ osztályai, szakszervezetek (köztük több AFoL, local), az ukrán, magyar, zsidó és finn munkás szövetségek osztályai. A Munkás Szövetség new yorki kerülete nevében Leitner Aurél tartott beszédet. A konferencia 8 tagú küldött­séget választott, hogy követelé­seit Washingtonban Perkins munkaügyi és Cummings igaz­ságügyi államtitkároknak át­nyújtsa. A delegáció nagy,lel­kesedés közepette megválasztot­ták Gárdos Emilt, hogy szemé­lyesen jelenjen meg Cummings előtt, akinek bírósága polgársá­gát elvette. A new yorki ma­gyar munkás szervezeteket Gergely elvtárs képviseli a de­legációban. A delegáció vasárnap indul Washingtonba. Szombaton este nagy tömeg­­gyűlés keretében indítja útnak a new yorki magyarság a delegációt. A tömeggyűlés június 2-ikán a Yorkvillei Munkás Otthonban lesz, ahol kiváló szónokok és művészi program keretében fog­ják ismertetni a Gárdos ügyet és a bevándoroltak védelmét. Belépti díj nem lesz és fontos, hogy minden new yorki ma­gyar munkás ott legyen. A Bevándoroltakat védő Or­szágos Bizottság petíciókat kül­dött szét és célja az volt, hogy a delegáció tizenötezer magyar munkás követelését adja át Washingtonba Gárdos polgársá­gával kapcsolatban. Eddig még­­csak hétezer aláírás érkezett be. Mindenki akinél ilyen is van, haladéktalanul küldje be a bi­zottság, 1430 Room, 80 E. list St., N. Y. C. címére. A. B. Magi! BÁRDOS ÜGYE WASHINGTONBAN Vasárnap indul a new yorki delegáció, hogy Perkins és Cummings államtitkárokat felkeresse. — Hétezren ír­ták alá eddig a petíciót. — A kinnlévő ívek azonnal beküldendők MEGHÍVÓ Ezennel értesítjük e lap olvasóit, úgymint az egész daytoni polgárságot, hogy JÚNIUS 1-ÉN, PÉNTEKEN EStE (Rossz idő esetén szombat este)­­ ünnepélyesen megnyílik RADVÁNSZKY MIKLÓS Gyönyörű Sörkertje, 1247 W. Third St. Ez alkalommal minden vendég teljesen INGYEN kap egy pohár sört és egy hal szendvicset, A LEGJOBB ZENEKAR JÁTSZIK MINDEN ESTE Szeretettel várunk mindenkit RADVÁNSZKY MIKLÓS um x. Toled­óban, a vérfürdő színhelyén (Folytatás az első oldalról) gyár körül. A gyár egyik eme­letéről kidobtak egy vasdara­bot, Fü­lön ütötte az egyik nő piketet. De a leány a kórház­ból visszatérve, bekötött fejjel ismét a piketvonalra ment. A megsérült leány láttán a han­gulat izzóbbá vált. Újak csatla­koztak a piketvonalhoz Az egyik piketelő, a járda szé­lén állókat piketelésre szólítja. Egy detektív rátámad. A sztráj­koló hason ütl. Összecsapás. A gyár ablakból gázbombákat dob­­­nak. Visszavonulás két oldali harc. Nem messze egy kocsira­komány tégla. Senki sem tudja hogyan került oda. De jól jött. Megindult a kőzápor, csöröm­pölnek a gyárablaküvegek, a de­­putyk támadása ellen kövekkel védekeznek a munkások. A még el nem sült gázbombákat vis­­­szahajítják. . . A környéki pro­letárházak szegényes kertjeiből fehérre festett díszköveket szed­nek. Nénikém megengedi? kérdezi az egyik sztrájkoló. —71 éves vagyok, a köve­ken kívül semmit sem adhatok, vigyétek. És hosszú harc indul útnak Múlnak az órák. Már éjfélt is túlhaladja. A proletárházak la­kói menekülnek. Muszáj, — a gázbombák hatását messze vi­szi a szél. Behúzódik a házakba. Asszonyok, gyermekek csopor­tokba távoznak, úgy néz ki a tájék mint egy árvíz előtti falu, de a lövések, gázbombák, kőzá­porok éreztetik, hogy másról van itt szó. Az éjféli órákban már sokan távoznak, de vagy 3—4000 ember végig verekszi az egész éjszakát. Közben Pe­­rgsburgban már riadót fújnak. Útban a katonaság, — segíteni a gyárost a sztrájktörőket, rendőrséget. . . Bevonul a kato­a­naság. Megered az eső, végig öntözi a környéket és egy lán­gokban álló autót. A sztrájktö­rők bent rekednek, a katona­ság szállítja az élelmet, miköz­ben a munkások lépésről lépés­re hátrálnak, majd előtörnek... A harc még­sem ér véget, a la­kosság elkeseredett, a sztrájko­lók tettre készek, a katonaság nyomán újabb sebesültek s ha­lottak leg Ezt a szerdai napot követő­­tényleges háború képét nyújtja a város. A sztrájkoló autórész munkások száma nem ütötte meg a kétezret és mégis, az összes osztályvonalak meg­nyilvánultak s mozgásba jött az egész kapitalista állam­gé­pezet. A város egyik részén teljes hadiállapotot teremtettek. Ké­sőbb már hadizónát is. A hadi­zónát északra Stickney Ave, keletről Ontario St., délről, Lagrange és nyugatról Bancroft Street határolja. A hadizónát mindenütt fegyveres katonák­­ százai őrzik, egy árva lélek sem mehet keresztül csakis Connally tábornok hadiparancsnoksága által adott, lepecsételt irat se­gítségével. Jellemző a helyzetre még az is, hogy például Hey­­wood Brount a New York Te­legram kapitalista lapjának képviselőjét hátának szegzett szuronnyal kisérték blokkokon keresztül és letartóztatták. Ha­sonlóan elfogták a Daily Wor­ker riporterét. A hadközponton Szerda óta vasárnapig­­ ép­pen elég történt ahoz, hogy a katonaságnak mondanivalójuk egyen. — Sorra vesszük őket. Az Armoryhoz, a kaszárnyá­­hoz érve, mindjárt szuronyos őröket látni. Az egyik előírás szerint nekem szegezve szuro­nyát szól: Állj! Conally tábornokkal van megbeszélésem, — mondottam egy londoni nemzetközi saj­tószolgálattól vagyok itt. zik. A katona pillanatig gondolko­d nagyképű, fontoskodó fellépésnek eredménye van. Megnéz valami iratot, amit előzőleg beszereztünk és átadva egy másik szuronyos őrnek, már visznek is felfelé. Conally tábornok konferenci­­ázik. Stark kapitány fogad. Le­adva neki is a “dumát” helyet foglalunk s mintha jólesne neki hogy nem csak a tábornok ur kapja a publicitást. Stark ka­pitány ur fontoskodó arccal mindjárt nyilatkozni is kész: — Sokat nem mondhatok. Hisszük, hogy sikerül rendet te­remteni. Idejövetelünk egyetlen célja a rend fentartása. Ahogy rend lesz kivonulunk a város­ból. Egy-két kérdésemre megta­gadta a választ. Azonban meg­­említette, hogy az Intelligence Service (hadsereghez csatolt kémek) a National Guards meg­érkezte előtt már a városban voltak és az erőviszonyok fel­becslése alapján cselekedtek a katonák. Ki rendelte el a sortűz leadását? vetettem a beszélge­tésbe. Micsoda sortűz? Nem vol­tak lövöldözések. Lehetetlen volt nem moso­lyogni az együgyüségen. Na és a három halott, a számtalan sebesült ? Kimagya­rázta magát:­­ Azt akartam mondani, hogy egy emberen kívül senkit nem lőttek agyon a katonák. A többi lövéseket a zavargók, vagy más közegek adhatták le. Ezt megállapítottuk a kioperált golyók felülvizsgálatánál. Iílmezve-hámozva a beszélge­tés végére értünk. Igazolványt kértem, hogy bemehessek a ha­dizónába. Udvariasan megta­gadta. A börtönben és a rendőrségen Innen a County börtönhöz mentem. Sheriff Kreegert ke­restem. Nem volt ott. Átmen­tem a rendőrségre. Kerestem a rendőrfőnököt, nem volt ott, s így kénytelen voltam Pieper rendőrhadnaggyal beérni, ő is megkapta a “dumát”. De nem volt hajlandó nyilatkozni. — Én, amint látja, itt va­gyok egész nap, mit tudom én, hogy mi hogy történt Na de mégis, — unszolom, a rendőrségnek csak van a hely­zetről mondanivalója? De Pieper hajlíthatatlan ma­radt, bele kellett provokálni. — Tudja mit mondanak a hadparancsnokságnál? Hogy a helyi hatóságoknál tehetetle­nebbet keresve sem lehet talál­ni. A hadsereg csak azért vonul be, mert a helyi hatóságok nem bírtak megmérkőzni a helyzet­tel.. . Azt mondják — eh? Hát le vannak az... Ha a sheriff és a katonaság be nem üti az or­rát, hát mindent elintézhettünk volna. Why, hiszen ha két tucat emberrel én lemegyek És Pieper rendőrfőhadnagy dühbe gurult. És még hozzá meg is eredt a nyelve. A sheriff lakásán Piepertől megtudtam a she­riff lakásának a címét. Csengetek, csengetek, csen­getek, végre nyílik az ajtó. Egy sovány kis emberke, hajadon­fővel és fürdőköpenyben nyi­tott ajtót. Sheriff Kreegert keresem. Én vagyok az.. . épen fü­rödni készültem, teszi hozzá magyarázólag. Bevezet és átnézi az irato­mat. Vele már egyenesen rendőrségen bevállt módszerrel a kezdődik, úgy­­ A rendőrségről jövök, ahol állították be a dolgot mintha ön lenne felelős a hely­zet elvadulásáért... És kimondta azt, ha sza­bad érdeklődnöm, veti közben nyugodtan, de tagadó tónussal. — Nem kaptam beleegyezést arra, hogy neveket említhessek. És sheriff Kreeger nem fag­gatott, ellenben neki is meg­eredt a nyelve. Kijelentette, hogy a maga részéről egyetlen egy lépést sem tett anélkül, hogy a felsőbb hatóságokkal ne tárgyalt volna. Elmesélte a te­lefon­beszélgetést White kor­mányzóval, és a gyárossal foly­tatott tárgyalásokat, amelyben már Conally tábornok, Inspec­tor Allen és az NRA képviselői is részt vettek. De mindentől el­tekintve, két fontos beismerés csúszott a beszélgetésbe. Az egyik az, amelyben beismeri, hogy stratégiai provokált, a másik szempontbó pedig az, hogy Ramsey­­ A. F.L. vezér a rendőrségen a besúgó szerepét játszotta és kérte a Kommunis­ták és a “külső elemek” elfogá­sát Sheriff Kreeger mindezt így fejezte ki. volt - “Stratégia szempontból az a véleményem,­­ hogy jobb ha támadásba megyünk, így tehát utasítottam az embe­reimet, hogy amikor egy bizo­nyos jelt megadok, akkor csap­janak beléjük (let loose.) Elő­ször természetesen betörettem a fiukat gázmunkába. Ramseyre vonatkozólag a kö­vetkezőket mondta: — Ramsey a unió vezetője fel­keresett az irodámban. Panasz­kodott, mert úgy vélte, hogy a a rendőrség és a sheriff iroda nem ad kellő támogatást a kül­ső elemek, a kommunista agitá­torok ellen. Én megígértem minden támogatást és az infor­mációi alapján több egyeseket eltávolítottunk, esetben má­sokat pedig letartóztatásban ré­szesítettünk. A sheriffel való beszélgetés után ismét neki­vágtam a ha­dizónának. De nem engedtek keresztül. Visszatérve az Ar­­moryba, sikerült megkapni az engedélyt. Stark kapitány he­lyett már más volt szolgálat­ban. Conally tábornok ismét konferenciázott (ha a sejtések valók, akkor inkább kártyázott) s beszólt hozzá a szolgálatbeli tiszt, megismételve a bemon­dott “bluffot”. Sheriff Kree­ger kéreti az engedély megadá­sát. Nem jutott eszükbe, hogy a sheriffet megkérdezzék. Az irománnyal közben már nekivághattam a hadizónának, amit a harcok után alaposan körülzártak. De vasárnap lévén, az egész terület csendes volt. Itt-ott olya­nok jöttek, akiknek a lakásaik a hadizónán belül vannak. Meg­nézve engedélyüket, őket is ke­resztül engedik. Osztályháború képét kelti az elégetett autó, betört ablak, gyár s az egész terület. Az őrök fegyveresen, a többiek gúlákba rakott fegyve­rekkel. — Az egész gyárban szünetel a munka. A tegnap esti s az előtti összecsapások­nak mintha csak az utómarad­ványai maradtak volna. A fegy­verek azonban emlékeztetnek, hogy mindez nem több a fegy­verszünetnél A Hubay temetése Az AFL vezetők, az NRA képviselők és a gyártulajdonos között vasárnap és hétfőn foly­tak a tárgyalások, de amikor e sorok íródtak, még határozott kimenetelt nem ért el az ügy. Mindenesetre a gyárat nem merték megnyitni s így a hét­fői nap is aránylag elég esend­ően telt el. Még beszélgettem a Central Labor Unions titkárá­val, Lux Vilmossal, az egyik elfogott magyar munkással, a Munkás Szövetség egyik veze­tőjével, környékbeli lakókkal, de ezekről majd legközelebb.— Hétfőn reggel volt a sortűz két magyar áldozatának temetése. Az egyik Cigány, a másik Hu­bay Ferenc. Amikor a Hubay házhoz értünk, már megkezdő­dött a halotti szertartás. A tö­mött szobából kihallatszott a zokogás. A pap imát mormolt. Sanctus, Sanctus, Sanctus Dominus... .. . Libera me Domine, de morte aeterna.. . Majd magyarul is felhang­zott egy ima: Miatyánk ki vagy a mennyekben .. . A tömjén­füst betölti a szo­bát, a zokogás még hangosabb, a térdelő emberek felemelked­nek, a koporsót be akarják csukni. Az anyát átölelve tartják. Kiragadja magát s a koporsó­hoz ugrik. Ajkát a halottra forrasztja, kezével megmarkolja a holt ke­zet. Mind a kettő elfonnyadt, sár­ga. Alig látni különbséget, amint egybeforr az élő és a holt. . . Két blokknyira van csak a templom s beszűrődik a meg­­kondult harangszó. Viszik a ko­porsót, mennek az emberek a templom felé. A templom körül rendőri felkészültség. Talán at­tól tartanak, hogy eljön valaki oda mondani: a gyárosok érde­kében gyilkolták meg Hubay Ferencet. Attól tartanak, hogy valaki odamondja a vallásos né­peknek: a megváltás a földön keresendő, itt, ahol szenvednek és nélkülöznek. De a rendőrség­nek nem akad dolga. Minden simán megy. Csak bent a városban, Socialista Párttagság múltjáva­l rendelkező polgármester váro­sában változatlan a kép. Mert ha vasárnap csend volt, ma is­mét összecsapások vannak. És ha ebben a pillanatban nem fegyverrel, akkor az osztályharc más megnyilvánulásaiban jut kifejezésre. A katonák fegyveresen posz­tolnak. A kommunista section szer­vező, nem aludt otthon, mert a rendőrség figyeltette a lakását. Az AFL­ vezérek alkudoznak. A törvényszék előtt a Kom­munista Párt vezetése alatt tün­tetés van, követelik a katona­ság visszavonását, az elfogot­­tak szabadonbocsájtását, az ál­talános sztrájkot. Bent az International Labor Defense és a Civil Liberties Union a vádlottak ügyét védi. Olyan a kép, mintha már kis­sé hozzászoktak volna a hadi­állapothoz, de a bizonytalanság mégis végig vibrál a hangulat­ban. A fejleményeket várja az egész város.­­ Amint e sorok íródtak, senki sem tudta, mi hogyan alakul Hubay Ferenc, a vérengzés egyik áldozata Az acélbárók lapja gengsztereket ajánl a sztrájkolók ellen NEW YORK. — Az acélipar vezető orgánuma a “Steel”, ra­dikális bánásmódot ajánl a munkásokkal szemben. A leg­utolsó számban a következő­képen is a nemrég lefolyt autó­sztrájkokkal kapcsolatban. “A kötekedő munkásszerve­zőkkel szemben csakis az autó­­gyárosok szervezett sztrájktö­rési akcióival lehet eljárni. .. Az utolsó hét folyamán a mun­kásharcok mezején (Detroit) minden elcsendesült azáltal, hogy szervezett csapatok jelen­tek meg, akiknek legalább is annyi vagy több mint a sztrájkoló erejük volt, munkások­nak, Halálra égette magát és csecsemőjét SAN FRANCISCO, Cal. Mrs. Aiko Hagiwari, 23 éves fiatal japán anya leöntötte ma­gát és 11 hónapos csecsemő­jét gazolinnal, meggyúj­totta a gazolint és csecsemőjét ma­gához szorítva mindketten ha­lálra égtek. A borzalmas ön­­gyilkosság egy kerthelyiségben történt, ahol pár perccel az öngyilkosság előtt Mrs. Hagi­wari vendéget szolgált ki. 79th St. Live Poultry Market 531 E. 79th St York és East End Ave. között, New York. Friss Élő Baromfi Kakas, csirke, liba, kacsa, pulyka, stb. a legolcsóbb áron nagyban és kicsinyben. A baromfit levágjuk és ön előtt megtisztítjuk. BUtt: 8-8170 Vásároljon nálunk kicsiben és fizesse a nagybani árat A Munkás Otthon szállítója. Vásárlásnál hivatkoz­zon a lapra ÉLŐ YORKGATE BAROMFI KERESKEDÉS 526 E. 8OII1 St. (York Ave. mellett) Gyász esetén hívja fel B. TÓTH JÁNOS és FRANK G. NUNN ÉS FIA temetésrendezők 3924 LORAIN AVENUE, CLEVELAND, O. Tel.: M Elrose 0250 Bronxi magyarok figyelmébe! Mindenféle hentes áruk hazai módra készítve. Kolbász, csá­szárhús, szalonna, stb. a legjutá­nyosabb árban kaphatók egyedül magyar hentesnél a Bronxban Bronx Economy Market 91)5 WESTCHESTER AVE. Cor. Fox Street Piknikekre kedvezményes árakat számítunk munkás szervezteknek Törött aranyat és ezüstöt vásárlunk legmagasabb áron. Próbálva meg és ön meg fog erről győződni Izrael Gold Buying Service 1472 Broadway, 42 St. Corner Lobby to the left. Régi Új Előre olvasó és szimpatizáló SÁRI PILÁT PUBLIC STENOGRAPHER Fordítások, levélírás, stb. angol magyar és német nyelven 353 E. 72 nd St., New York, N. 5 Tel.: REgent 4-113» WILLIAM PITETTI TEMETKEZÉSI VÁLLALKOZÓ Halott szállítás az ország bármely részére, úgyszintén Európába 221 Avenue A (közel a 14-ik uccához) NEW YORK CITY Tel.: Algonquin 4-3287 Ajánlja az IWO (International Workers Order 1006. oszt.)

Next