Uj Előre, 1935. augusztus (33. évfolyam, 7939-7965. szám)

1935-08-01 / 7939. szám

hívja a HA­GYÁSZ ÉRI, Steinmetz és Grosse Temetkezési Vállalat Beltagját, SZABÓ J. ISTVÁNT akiben föltétlen bizalmat helyezhet CM: 3708 LORAIN AVENUE TELEFON: MELROSE 3083 — Nyitva éjjel és nappal — THURSDAY, AUG. 1, 1935____________________________ A BÁNYÁSZ SORSA A TŐKÉS ÉS SZOVJET AMERIKÁBAN Harcolni kell a bányászoknak jogos követeléseikért Pár nappal ezelőtt kaptuk kézhez a “The Miners’ Road to Freedom” kis könyvecskét, amely most jelent meg a Workers’ Library Publishers kiadásában. Szokatlanul érdekes kis könyvecske. Már régen szük­ség volt rá. Az írók, Anna Rochester és Pat Toohey nagy gonddal és figyelemmel írták meg ezt a brosúrát, amelynek feladata megmon­dani a bányászoknak, hogy milyen is lesz majd a bányá­szok élete Szovjet Ameriká­ban A kis brosúra először az­zal foglalkozik, hogy milyen a bányász helyzete a kapitalista Amerikában, a profit rendszer alatt. Erről a következőket írja: 335.000 bányász esett ki a széniparból 1923 és 1933 között. 1934-ben a puha szénbá­nyászoknak kifizetett bérös­­­szeg 42 százalékkal kevesebb volt, mint 1929-ben. A ke­ményszénbányászok átlag­bé­re 52 százalékkal csökkent. Közben a munkairam is hatalmas léptekkel fokozó­dott. Amíg 1913-ban a puha­­széniparban az átlag bányász 3.61 tonna tiszta szenet ter­melt, ez 1933-ban már 4.78 tonnára emelkedett. A sérülések és halálos bal­esetek száma kriminálisan magas, mit a tőkések pro­fitéhségének lehet tulajdo­nítani. A kompánia szórok úgy zsarolják a bányászokat, a­­hogy akarják. Ahol készpénz helyett “szkrippel” fizetnek, a kompánia stórok 10-25 szá­zalékos levonásokat igényel­nek a pénz állítólagos érté­kéből. Sztrájkok idején még azok is, akik nem a kompánia plé­­zeken laknak, ki vannak téve a sheriffek, kompánia geng­szterek és a milícia kénye­­kedvének. És azok, akik mindebből milliós­ profitokat húznak a bányabárók, a Morganok, Schwabok, Mellonok Rocke­fellerek, Peabodyk és hason­ló társaik. Egy maroknyi parazita a százezres bányász tömegekkel szemben, Szovjet Amerikában A brosúra aztán rátér ar­ra, hogy mi lesz majd Szov­jet Amerikában, ha majd a munkások és szegény far­merok fognak uralkodni, nem pedig a kizsákmányoló para­ziták kell, hát először is a bá­nyákat a munkásállam fog­ja “runolni” a bányászokkal és bányamérnökökkel együt­tesen. Úgyszólván minden bá­nyász tagja lesz a szakszer­­veztnek. Az állam kezében levő bányákban uralkodó vi­szonyokat a bányászok a lo­­kálgyűléseken fogják megtár­gyalni és az adminisztráció­val megegyezni a viszonyo­kat, béreket, stb. illetőleg. Itt nem fog majd egy ma­roknyi bürokrata rendel­kezni A munkanélküliség nem fogja a bányászokat rémit­­getni. Akkor nem lesz mun­kanélküliség. A munkaidő napi 6 óra lesz. Ahol a munka veszélyes, ahol a bá­nya vizes, gázos, stb. ott 5 órát fognak majd dolgozni. És­­ az összes felszereléseket a bánya fogja adni. A ruhá­zatukat a bányászok erre a célra felépített fürdőkben és öltözőkben fogják változtat­ni. “Dead work” (holt mun­ka) sem lesz, mint ahogy nincs a Szovjet Unióban. A munkások hazájában fizet­nek a bányásznak minden munkájáért. Biztonsági készülékek lesznek, mert azokat a mun­k­­kások maguk fogják ellen­őrizni. Évente egy hónapi va­kációt kap minden bányász fizetéssel és azokat, akik arra a legjobban rá lesznek egészségileg szorulva, a mai tőkések, burzsujok tenger­parti és vidéki kastélyaiba fogják elküldeni fáradságu­kat és betegségüket kihever­ni. Betegség esetén teljes fi­zetést kapnak majd, ideszá­mítva a teljesen ingyenes gyógykezelést: ötvenöt éves korában nyugdíjba helyezik a munkásokat. Akik dolgoz­ni akarnak, azok könnyű munkát fognak kapni, amiért természetesen tovább kap­ják a fizetést. A kis brosúra ezenkívül még részletesen rámutat ar­ra,­­hogy a munkásháza, a munkáskormány óriási mér­tékben emelné a dolgozók életszínvonalát minden té­ren. Harcolni kell az urak ellen Mindez meg lesz Szovjet Amerikában. Mint ahogy meg lett a Szovjet Unióban. De mi, kommunisták tudjuk azt, hogy ez nem fog majd sült galamb formájában a szánkba repülni. Meg kell azért küzdeni. A küzdelem viszont szakadatlan és nap­­ról-napra folyik. Ma, ami­kor erősítik szervezeteiket és igazi harcos munkás vezető­ket állítanak szervezetük élé­re, amikor harcolnak a Le­wis—Green-féle klikk ellen, akkor egy-egy lépéssel köze­lednek Szovjet Amerika meg­teremtése felé. A bányászoknak harcolni kell Lewisék áruló és osz­­tályegyüttműködő politiká­ja ellen. A lokálokat megerő­sítve, igazi harcos munkáso­kat állítva azok élére, megte­remtve az egységet a bányá­szok között — így kell harc­ba szállni a bányabárók ellen, valamint a reakciós unió vezérek ellen is. Közben pedig mindent el kell követni annak a pártnak, a Kommunista Pártnak az építésére, amely győzelemre, Szovjet Amerika megterem­tésére fogja vezetni nemcsak a bányászokat, hanem egész Amerika dolgozó tömegeit. Rose Beauty Salon Kedvezmény az Új Előre olvasóinak: Permanent Wave mindenféle vastagságú hajra garantálva Hajmosás minden természetes színre 1342 Irving Park Blvd, Chicago, 111. Telefon: GR. 5375 Sorosan Rózsika, túl. vásárolja cipő szükség­leteit MÉLTÁNYOS ÁRON A NEMES CIPŐ ÜZLETÉBEN 4732 Lorain Ave., CLEVELAND, OHIO UJ ELŐRE NE ENGEDJÜK HERNDONT IDE JUTNI! Ez a teherautóra rakott ketrec másolata a délvidéki chain-gangek utazó kínzókam­­rájának. Egy ilyen kis ketrecben összezsúfolva tartják a rabokat éjszaka, háló­deszkájukhoz láncolva. Ezzel az élethű másolattal utazza be Angolo­szág nagyobb városait, hogy élőszó mellett így is szemléltesse az előtte Herndon az or álló sorsot Meg kell menteni Angelo Herndont! Halálkeresés a segélyhivatalban Öngyilkosságot kísérelt meg egy clevelandi fiatal asszony CLEVELAND. — A 9509 Miles Ave­-i segélyirodán nagy riadalmat keltett ma délelőtt egy fiatal asszony, aki egy üvegből valamiféle folyadékot ivott és aztán á­­jultan esett le a székről. Megállapították, hogy az illető Mrs. Toni Saso, 20 é­­ves asszony, aki 5612 Bank­rott Avenuen lakik. A men­tők elvitték a St. Alexis kór­házba. A nyomor feldúlta házaséletét Mrs. Munkatársunk felkereste Saso hozzátartozóit, Bankrott uccai lakásukban. Tipikus clevelandi proletár ucca és proletár ház. Senki sincsen odahaza, az ajtó tár­va-nyitva, csak egy öreg ku­­tya ugat rekedten, de már ar­ra is lusta, hogy fel is áll­jon. Az uccán feljebb egy fű­szer üzlet előtt kis­ csoporto­sulást látok, oda megyek. Az volt a hely amit kerestem. Olaszul folyt a beszélgetés és kérdésemre azonnal min­denki felém fordult, a leg­kövérebb néni, a fűszeres volt a tolmács. ők is éppen az öngyilkos fiatal asszonyról beszéltek. Pár perccel előbb volt itt a rendőrség és az az öreg néni, mutat reá egy összetöpörö­dött nénikére az anyósa az öngyilkosnak. A férje elment hazulról még a reggel és most nem tudják megtalálni. Már telefonáltak­­ érte mindenfe­lé. No, mondom én az ujság­­tól vagyok és szeretném tud­ni miért lett öngyilkos a fia­tal asszony? Szapora szavú megbeszélés következik az előttem sajnos ismeretlen olasz nyelven, majd hozzám fordul a “gro­­szerisné” és majdnem az e­­nyémnél is rosszabb angol nyelven magyarázza, hogy nem volt jó a fiatal asszony nem szerette az anyósát, nem akart vele együtt lakni, pe­dig milyen jó dolga volt itt neki, kapták a “szép chari­­tyt”. No mondom, talán még­sem volt olyan jó dolga ha “charityt” kaptak? Hát úgy derül ki aztán, hogy pár hónapja vannak együtt csak, munkát nem tudtak kapni. A segélyen élt az e­­gész család és mint mindenütt a szegénység az nem csak éhessé és rongyossá teszi az embereket, hanem ingerültté is és így az öreg néni, az anyós, lustasággal vádolta a menyecskét, mert nem tu­dott munkát kapni. “Bezzeg a szomszéd felesége mindig talál valamit”. Ma hajnalba is azzzal ment el az a “semmi rekető”, fordítja a fűszeres­­nő, hogy munkát megy keres­ni és itt van­ni, milyen szé­gyent hozott a családjára. A kórházban Elmentünk a kórházba, hogy megnézzük a fiatal as­­­szonyt és megtudjuk, hogy miért is akart megválni az élettől ilyen fiatalon? Először a kezelő orvossal beszéltünk. Dr. Epstein fia­tal ,szimpatikus orvos. Nem szívesen nyilatkozik a saj­tónak, de azután mégis el­mondja, hogy higganymér­­gezé­sről van szó. Állítólag csak egy szublimát pasztillát oldott föl az asszony és most még nem tudják megállapíta­ni, hogy milyen rombolást végzett a méreg, de jelenleg a beteg elég jól érzi magát és beszélhetünk vele. A beteget épen ápolják és egy kicsit várni kell. Az osz­tályos ápolónő fogad és szent apáca létére felcsillannak a 287 ÖNGYILKOS 3 HÓNAP ALATT NEW YORK. — Az év első három hónapjában* a vi­lág legnagyobb városában összesen 20,570 elhalálozás történt, akik közül öregség miatt csak 8 vesztette el éle­tét A halálozások oka a kö­vetkező képen oszlottak meg: Szívbaj, 5851; Rák, 2419; Tüdőgyulladás, 2185; Tüdő­­baj, 1032; 287; autóbaleset, öngyilkosság, 225; szy­­pihilisz, 189; gyilkosság, 109 és aggkor, 8. Ha idejében és kellő or­vosi kezelést kaptak volna e­­zek a betegek, akkor nagy­részük ma is élne. szemei amikor megmondjuk, hogy ujságírók vagyunk és már­is “nyilatkozni” kezd. Gyávák ezek mind kérem. Nincs bátorságuk sem meg­halni sem élni. Mindegyik tudja, hogy mennyi mérget kell bevenni, vagy med­dig kell a torkát elvágni, hogy ne fájjon nagyon mégis látszón. Elmondja, hogy nem szereti Clevelan­­dot mert nincsenek hegyek és, hogy Oroszországban bor­zasztó lehet, ő legalább is nem szereti az orosz kor­mányt Végre bejutunk a beteghez Fiatal, sápadt szőke asszony. Nem, nem akar semmit mon­dani. Nem tartozik az ő ü­­gye sem a sajtóra sem a kö­zönségre. Az ő élete nem volt más mint szenvedés és már 7 éves korában szolgál­ni küldték. Azt hitte, ha férjhez megy jobb lessz a sorsa. Nem kaptak munkát, az anyós mindig veszekedett, szerette volna már egyszer ha a maga konyháján főzhet. Ma munkát akart keresni reggel, nem volt megint mun­ka. “Be­mentem a charityre, hogy keressen nekem egy kis hónapos szobát az a hi­vatalnok aki ezeket az ügye­ket intézi.” Nem volt a hiva­talába. Erre úgy elkesere­dett, hogy megmérgezte ma­gát. Csak azt sajnálja, hogy mindjárt nem halt Milyen nehéz életem volt meg. Családi ügy. . . Froletár-nyomo. . . Válság öngyil­kosság. T. GY 3. OLDAT4 AZ ACÉL ÉS BÁNYAMUNKÁSOK EGY IGAZI LABOR PARTYÉRT Az acélmunkások duquesnei lokálja terveket dolgoz ki PITTSBURGH, Pa. — Al­legheny megyében a szerve­zett munkásság, különösen az acélmunkások újabb lépé­seket tettek egy igazi Labor Partynak a megalakítására, Russeltonban és Duquesne­­ban az A. A. acélunió lokál­jának vezetősége már terve­ket dolgozott ki arra, hogy a Labor Partyt megalakítva, munkásjelölteket állítsanak fel ebben a városban. A bányászok szintén moz­golódnak. A Curtsville No. 3. UMWA. lokál, a West Deer és Renton lokálok szin­tén határozatokat fogadtak el a Labor Party megalakítá­sa mellett. Az A. A. acélunió Clair­­itonban szintén a Labor Party mellett van. Duquesneben az acélmun­kások elhatározták, hogy végre saját jelöltjeiket fog­ják felállítani és arra fogják szavazataikat leadni. A unió vezetősége, közöttük William­­ J. Spang, a lokál­elnökkel, ezután hetenként fog gyülé­­sezni, ahol ezt a kérdést tár­gyalni fogják. Szeptember első felében pedig egy széles konferenciát hívnak egybe, amelynek célja lesz a válasz­tási kampány igazán széles medrekben való megkezdése. Addig minden gyűlésen, ahol a munkások beszélnek, nép­szerűsíteni fogják a Labor Party kérdését. A munkások felvették egy védelmi bizotság megalakítá­sának a kérdését. A múlt év­ben pld. még a demokrata párt korteseit is üldözték, mert a várost a Carnegie Steel Co. urai uralják a re­publikánus párton keresztül. Most a Labor Party meg­alakításával természetesen sokkal nagyobb szükség lesz egy védelmi bizottságra, a­­mely megvédi azokat, akik a Labor Party érdekében fog­nak dolgozni. Duquesneben az A. A. lo­kál a legnagyobb unió, 3,800 követővel. Ez a unió lenne és kell, hogy legyen a Labor Party i­gazi alapja. A városnak mindössze 21,000 lakosa van, akik kö­zül 2,000 néger. A legutóbbi gyűlés hatá­rozatot fogadott el, amely szerint felszólítják a “Daily Worker ”-t, hogy adjon ta­nácsot a Labor Party meg­kezdéséhez szükséges anya­giak előteremtésére. Borzalmas bányaszerencsétlenség Tatabányán TATABÁNYA. — A leg­hatalmasabb magyar bánya­­vállalat, a Magyar Általá­nos Kőszénbánya tatabányai telepén hatalmas bányatűznek 6 halálos áldozata van. A virradó éjszaka tört ki és igy a bányászok százai, akik munkanapokon lent tartóz­kodnak a bányákban, szeren­csére megmenekültek a biz­tos tűzhaláltól. A tűz, amint a legtöbb bányaszerencsétlenség, a ka­pitalista mohóság és profit­éhség következtében kelet­kezett. Az öreg bánya, ame­lyet már 1912 óta várnak, minden szükséges biztonsági gépet és felszerelést nélkü­lözött. A tapasztalt bányá­szok már régen figyelmez­tették az illetékeseket, hogy baj lesz, jó lesz vigyázni. Az “illetékesek” azonban csak azzal törődtek, hogy “minél kevesebb ember és minél több réselő gép dolgozzék” a vájatok előrehajtásánál. A túlfeszített hajtás, az emberi teljesítőképesség leg­végső határára korbácsolt teljesítmények után nem volt idő és ember a locsolásra, a szénpor megkötésére, a le­vegő nedvesítésére,­­ a meg­előző intézkedésekre. Pedig Tatabányán nem bányalég robbanásról van szó. Itt nincs metángáz, te­hát a bányalég­­ nem gyul­ladhatott meg. Minden ven­­tilláció majdnem teljes hiá­nya okozta a katasztrófát. A borzalmak reggele T­atabányán A IX. számú Löwy Tiva­­dar-féle aknából, amelyet 1910-ben tártak fel és 1912 óta van üzemben, vasárnap reggel tompa morajlással fojtó füst tört elő. A szi­vattyú­kezelő, aki a szombati és vasárnapi munkaszüne­teken a tüzőrökkel együtt teljesít szolgálatot, vette észre a tüzet és adta le az első tűzjelzést. Nemsokára megérkeznek a környékbeli önkéntes tűz­oltóságok és a nagy csend­­őrkíilönítmények, amelyek kordonnal zárják körül a területet és erőszakkal tart­ják távol a szabadnapos bá­nyászokat, akik le akarnak erővel menni a társaik meg­mentésére, akik lent tartóz­kodnak mint tüzőrök és el­lenőrök. Az első segélycsapatot le­eresztik a “kosáron”. Nem­sokára a szomszédos akná­ból agyonperzselt arccal, ott­ élve három menekült került elő. Végifutott a tűz, de az egész csoport megmene­kült Azután Tilesz bányafelü­gyelő és György főmérnök szállnak le, hogy lezárják a többi akna felé vezető ajtó­kat és megmentsék a bánya többi részét, összeégve és ájultan hozzák fel őket a fel­vonók. Pár perc múlva felhúzzák a liftek a mentőcsapat első áldozatait, egy csomóban, a­­lig pihegve, leégett szemöl­dökkel, lángjárta végtagok­kal kerülnek napfényre. Halottak Aztán egy másik csoport száll le Grosz István 26 éves bányamérnök, Dörer János bányász, aki 24 éve dolgo­zik mint lőmester és még két vájár, Fuchs Ignác és ifjabb Katona József. A mentő csapat azon ipar­kodik, hogy az épen maradt tárnákat elzárja a tűz fész­kétől. Ácsolnak, homokzsáko­kat raknak, amikor megin­dul a szénréteg­, a fiatal mérnök lába eltörik, három társa segítségére siet, pró­bálják továbbvonszolni, de lecsúszik a szellőztetőkészü­lék szíjja, a füst és a láng visszacsapja, a tűzvész láng­ja beborítja őket. Leroskad­nak egymás mellé. Úrab csoportok mennek le és viaszsárga arccal, el­­kékült körmökkel hozzák vissza a bányászokat, akik közül 16-ot szállítottak kór­házba. Azután a halottak következnek Megtalálták Dörert, négy gyermek apját, Fuchsot, há­rom gyermek apját, katonát, öt gyermek apját. Három öz­vegy, 12 árva. Előkerül a fiatal mérnök, jobb lába és vállperece eltörve. A halál oka mind a négynél fulladás. Aztán előkerül az ötödik ál­dozat, Cséri János. Végül a hatodik áldozat Nagy Má­ria, 5 éves kisleány. A men­tőautó gázolta halálra. A mentőautó megállás nélkül rohant tovább. A kocsi tele volt sebesült bányászokkal. Ki a felelős? A bányászok szerint a IX-es akna volt a telep leg­elhanyagoltabb aknája. És éppen ennél az aknánál haj­szolták legjobban a munká­sokat. Hajszolták, de nem adtak elég fát, hogy ki­ácsolják rendesen a tárnákat és nem gondoskodtak megfe­lelő védelmi berendezkedés­ről A mentéseknél nem kellett volna meghalni senkinek, ha az igazgatóság előrelátó lett volna és nem akart volna itt is takarékoskodni. Vagy ötvenen mentek le, de csak kettőnek volt gázmaszkja. Amikor a szivattyúzógép szíjjá elszakadt és megállt a működése, a láng abban a pillanatban visszacsapott és azok, akik legelői voltak Grosz mérnök és a három vájár azonnal meghaltak, a többiek pedig hátrább me­nekültek, így mondják el az esetet a bányászok, akik részt vet­tek a mentőakcióban. A bá­nyatársaság hivatalos jelen­tést adott ki, hogy már minden rendben van és sen­kit sem terhel a felelősség. Arról azonban nem adtak ki jelentést, hogy hányan sebe­sültek meg és milyen az ál­lapotuk ? Minden hallgatás ellenére felmerülnek ezen kérdése: Miért szállt le a mentő­csapat megfelelő gázálarc nélkül ? Miért szakadhatott le a levegőt hajtó szivattyúgép szíjjá éppen a legveszélye­sebb időben? A bányaigazgatóság bizo­nyára azzal volt inkább el­foglalva, hogy a spicli rend­szere jól működjék, mint a szellőztetők. Hiszen a ma­gyar bányák híressé váltak az utóbbi években arról, hogy minden bányászt külön megfigyelés alatt tartanak. Az emelkedő osztalék a részvényesek számára szin­tén fontosabb volt, mint biz­tonsági gépek és gázálarcok beszerzése, mert hiszen ak­kor kevesebb lett volna az is­teni profit, ami mégis csak a legfontosabb dolog a vilá­gon. Ki törődik a szegény bányász egészségével és az özvegy és árva családok­kal? Hatalmas bányatűz volt, melyben százak elpusztulhattak vol­na. — Hatan haltak meg a mentési munkálatok alatt Ne tűrjetek tovább! Úgy látszik, hogy John L Lewis, a United Mine Wor­kers of America országos el­nöke azt hiszi, hogy a bá­nyászok türelme határtalan. Uglátszik, hogy Lewis azt hiszi, hogy a bányászok kép­telenek gondolkozásra és ön­álló cselekedetre és ezért e­­gyezett már negyedszer bele abba, hogy meghosszabbít­sák a régi szerződést, amely a bányászoknak úgyszólván minden jogát elvette — sőt amely szerződés értelmében egy dollár büntetést kell fi­zetniük minden napért, a­­melyet sztrájkban töltenek el Mostan augusztus elsején jár le a “harmadik” fegyver­­szünet és Lewis már nem is fenyeget sztrájkkal, vagy a­­minit jan. 30-ika előtt mond­ta, “munkabeszüntetéssel”, hanem miután magyarázat nélkül ismét meghosszabítot­­ta két héttel a “fegyverszü­netet.” Úgy látszik, hogy még két heti munkára van szük­ségük a bányavállalatoknak arra, hogy elegendő szenet halmozzanak fel a télire. Azt mondja Lewis, hogy ezalatt a két hét alatt el­fogják fogadni a Guffey Billt, amiről a New York Times vasárnapi számában a következőket, mondta: “...meg akarjuk erősíteni a bányabárók helyzetét Guffey Billél. Az a különös a ebben, hogy mi bányászok kénytelenek vagyunk meg­erősíteni a bányabárók hely­zetét, hogy fizetni tudjanak nekünk.” Így beszél Lewis,­ csak azt nem teszi hozzá, hogy minél jobban erősítik meg a bányá­szok a milliomos vállalatok helyzetét, annál több pén­zük lesz az árulók és bérgyil­kosok, meg bírák fizetésére és annál könnyebben forgat­hatják majd ki a bányászo­kat még abból a kevésbből is, amijük még van. Augusztus elsején minden bányavárosban tüntetéseket kell rendezniök a bányászok­nak és követelniük kell a he­ti 30 órás, ötnapos munka­hetet és a hat dolláros fize­tésit. Legyenek mindenhol egy órás munkabeszünteté­sen­, amellyel adják tudtára a bányászok úgy, Lewisnak, mint a bányabáróknak, hogy az ő türelmük sem, határta­lan és, hogy készek harcba menni követeléseikért —még ha az Lewisnek nem is tet­szik. BOSTON MARKET FŰSZER és HENTES ÁRU KÜLÖNLEGESSÉGEK 85 SMITH STREET, PERTH AMBOY, i­. J. Telephones 4-0077-78 I. J. MORRIS, INC, TEMETKEZÉSI VÁLLALAT Az I.W.O. hivatalos temetkezése Elvtársaknak IV.O arakat számítunk, Tel. Dicken 2-1273-1275 ÉJJEL HÍVJA DICKENS 2-816 Cim: 2D« SUTTER AYE., BROOKLYN, N. Y.

Next