Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 1. kötet ( 1-12. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 1. (Budapest, 1884)
Dell' Adami Rezső: Igazságszolgáltatásunk és közigazgatásunk reoja [1., 1880]
i a fejedelem, ki a két első hatalommal bír, a harmadik gyakorlatát alattvalóira hagyja.« E tan, melynek lélektani, az emberi természetben gyökerező igazságát már Aristoteles és Seneca ismerték, nem volt merő speculatióból merítve, nem volt puszta formalisticus doctrina. A történet tényeiből vonatott le, azok helyes magyarázatát adta s a későbbi tapasztalatok által igazoltatott. Tehát összhangban állott a valóval, egy tudományos igazságot, a társadalmi lét helyes szervezésének egyik alaptörvényét fejezi ki, mely mint minden társadalmi törvény nem mindenkorra, de a fejlődés jelen korára irányadó, mely nem érvényesülhet bizonyos feltételek hiányában, de mely épen azért mint czél, e feltételek lehető megalkotására kell hogy buzdítson. E tan hosszú küzdelmeknek, kételyeknek és vitáknak tűzpróbáján ment keresztül. A Napóleonok visszaéltek és az administratio függetlenségét igazolták vele oly értelemben, hogy az kivétessék a bírói ellenőrzés alól; már az első consuli alkotmány 75. czikke az állam , tanács engedélyéről tételezte fel a hivatalnokok magánjogi vagy büntetőjogi beperelhetését magánosok részéről. A köztársaságok ellenben — mint legújabban az 1875-iki alkotmány-törvényekben, — visszatértek a 89-es elvekhez. Léon Faucher híres tanulmányaiban Angliáról bizonyítani törekedett, hogy itt sem áll Montesquieu tana, mert az aristokratia mindkét házban uralkodik s a felső ház politikai és birói functióval bír. (Etudes sur lAngleterre t. 2. p. 423.) Sokan azt mondották, hogy e tan nem a hatalmak egyensúlyát, hanem azok mozdulatlanságát, a közigazgatási tevékenység lehetetlenségét okozná; mintha az egyes hatalmak elkülönítése azok harmonikus összekapcsolását a törvényhozásnak bizonyos szükséges souverainitásában— mint Angliában — kizárná. Az emberi szellem ellenmondási hajlama minden tudományos felfedezés elismerését ideiglenesen gátolja, legtovább természetesen olyanét, melynek tárgya közvetlen érzékelés alá nem esik, melynek helyességéről így mindenki közvetlenül meg nem győződhetik, és melynek terjedése, közelismerése ennélfogva részben tekintélytől függ, melylyel a tévtan is fel lehet ruházva az azzal kapcsolatos érdek által. *