Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 4-5. kötet (34-50. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 4. (Budapest, 1890)

Tóth Gáspár: A polgári bíróságok szervezéséről [34., 1887]

A polgári bíróságok szervezésének kérdése olyannyira kihat az igazságszolgáltatási viszonyokra, hogy annak minden oldalról való megvilágítása szerfölött kívánatos. S habár hely­zetemet nagyon megnehezíti azon körülmény, hogy előttem e kérdésről kiváló szaktekintélyek nyilatkoztak, mindazáltal nem lesz fölösleges talán, ha a kérdéshez, ennek tüzetesebb földerí­tése végett, én is hozzá­szólok; törekedni fogok, hogy türelmü­ket minél rövidebb ideig vegyem igénybe. Szólni készt főleg azon körülmény, hogy eddigelé az egyes és társas bírói hatáskör között fölállítandó határvonalt kellőleg megjelölve nem látom, holott ezen határvonal pontos megjelö­lése képezi szerény nézetem szerint a bírósági szervezés kérdé­sének súlypontját. A vélemények megegyezni látszanak abban, hogy egyes bíró elé csupán azon ügyek utaltassanak, melyek: a) egyszerűbbek, b) csekélyebb értékűek, c) gyors elintézést igényelnek. A hatáskörnek ily alapon való megállapítása azonban szer­fölött határozatlan, mert a fölállított ismérvek mindegyike oly ruganyos, hogy a hatáskörnek legszűkebb körre szorításával ép úgy összhangba hozható, mint annak a legtágabb térre való kiterjesztésével. Ha ugyanis az egyszerűebbeknek nevezett ügyeket egyes bíró elé kívánjuk utalni, vagy meg kell határoznunk az «egy­szerű ügy» fogalmát, vagy taxatíve kell elősorolnunk mindazo­kat az ügyeket, melyeket egyszerűeknek vélünk. Állítsuk föl az

Next