Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 4-5. kötet (34-50. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 4. (Budapest, 1890)
Tóth Gáspár: A polgári bíróságok szervezéséről [34., 1887]
A polgári bíróságok szervezésének kérdése olyannyira kihat az igazságszolgáltatási viszonyokra, hogy annak minden oldalról való megvilágítása szerfölött kívánatos. S habár helyzetemet nagyon megnehezíti azon körülmény, hogy előttem e kérdésről kiváló szaktekintélyek nyilatkoztak, mindazáltal nem lesz fölösleges talán, ha a kérdéshez, ennek tüzetesebb földerítése végett, én is hozzászólok; törekedni fogok, hogy türelmüket minél rövidebb ideig vegyem igénybe. Szólni készt főleg azon körülmény, hogy eddigelé az egyes és társas bírói hatáskör között fölállítandó határvonalt kellőleg megjelölve nem látom, holott ezen határvonal pontos megjelölése képezi szerény nézetem szerint a bírósági szervezés kérdésének súlypontját. A vélemények megegyezni látszanak abban, hogy egyes bíró elé csupán azon ügyek utaltassanak, melyek: a) egyszerűbbek, b) csekélyebb értékűek, c) gyors elintézést igényelnek. A hatáskörnek ily alapon való megállapítása azonban szerfölött határozatlan, mert a fölállított ismérvek mindegyike oly ruganyos, hogy a hatáskörnek legszűkebb körre szorításával ép úgy összhangba hozható, mint annak a legtágabb térre való kiterjesztésével. Ha ugyanis az egyszerűebbeknek nevezett ügyeket egyes bíró elé kívánjuk utalni, vagy meg kell határoznunk az «egyszerű ügy» fogalmát, vagy taxatíve kell elősorolnunk mindazokat az ügyeket, melyeket egyszerűeknek vélünk. Állítsuk föl az