Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 25. kötet (206-210. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 25. (Budapest, 1903)
Jászi Viktor: A pragmatica sanctio és a házi törvények [206., 1902]
. A másik ellentétes felfogás szerint, amely különösen az 1900. év őszén a képviselőházban lefolyt nagy vita során formuláztatott a magyar közjog egyik elismerten legnagyobb tekintélye által és bizonyos tekintetben a törvényben is kifejezést nyert, a házi törvényeknek semmiféle részben sincs jogforrási minőségük és az örökösödési kérdések is kizárólag az 1723-iki törvények tartalma szerint bírálandók el. Ezt a felfogást így szinte az egész ház osztatlanul elfogadta, azonban annál mélyrehatóbb ellentétek jelentkeztek a körül, hogy mi hát ezeknek az 1723-iki törvényeknek a tartalma, hogyan értelmezendők rendelkezéseik. És azon beható, fürkésző vizsgálgatás, az egyes rendelkezések összemérése és consequentiáik lefejtése, amit a tárgy körül kifejlett nagy érdeklődés és az actualitás láza előidézett, számos gyöngéjét, ellentmondását tárta föl ezen törvények eddig közkeletű magyarázatának, anélkül, hogy az eddigi felfogást kifogásolók maguk megnyugtatóbb és kielégítőbb eredményre juthattak volna. A vita középpontja az 1723:2.-cz. 7. §-ának miképen való értelmezése volt. E helyütt állapíttatnak meg a közkeletű felfogás szerint a trónra hivatottban megkivántató föltételek. A vonatkozó hely, az értelem kiegészítésére szükséges előző mondatok előre bocsátásával a következő: a magyar törvény és mennyiben a házi törvényekre. Viszont ha kir. rendelet kellékei kivántatnak meg, akkor egyszerűen kir. rendeletek volnának , de tudvalevőleg a házi törvények a kir. rendeletek kellékeivel épen nem bírnak. Balogh Arthur (A magyar államjog alaptanai, 1901.) szintén a források közt említi az uralkodó ház családi törvényeit. Forrásoknak tekinti annyiban, a mennyiben a magyar törvény (1723: I. és II. t.-cz.) a trónörökösödés szabályozásánál a házi törvények rendelkezésére utal. (20. lap.) Viszont a legújabban Ferdinandy, az 1900. évi országgyűlési felfogást teszi magáévá közjogában (95.), a mivel azonban ellentétben van azon felfogása, hogy az ország «királyának trónra következési rendje magyar törvény rendelkezése alapján idegen jog szerint van megállapítva.» (359 1.) Czirákynál és Virozsilnál e kérdésre nézve mit sem találunk, hacsak az előbbinél azt a távoli vonatkozást figyelembe nem veszszük, ami a 80 §-ban (75. 1.1 foglaltatik: «... ut qui jure isto Austriae summa cum potestate praeest, Idem Hungariam quoque . . . regat, ac gubernet.»