Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 26. kötet (211-218. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 26. (Budapest, 1903)
Az új bűnvádi perrendtartás a gyakorlatban. A Magyar Jogászegyletben 1902. deczember 13-tól 1903. január 17-ig folytatott vita [211., 1903]
k ma már sokkal inkább megfelelnek a törvény követelményeinek: erőszak alkalmazásáról igen ritkán hallunk, sőt legújabban mintha még a csendőri kihallgatások tekintetében felmerülni szokott panaszok is elnémultak volna. A büntető perrendtartás új garanciát nyújt abban az intézkedésében, hogy a vádlott követelheti, miszerint kihallgatásánál két tanú jelen legyen. De azt hiszem, hogy a határozmány nem ment át az életbe, mivel egyrészt a közegek, igen természetesen, nem favorizálják a tanúknak ezen igénybevételét, másrészt pedig az illető terheltek aligha ismerik jogukat; nem kérik, sok esetben nem is mernék kérni a tanúk beidézését. A vádtanács szintén új intézmény és amint több oldalról értesültem, nemcsak Budapesten, hanem a vidéken is valósággal jól bevált és igen alkalmas közegnek mutatkozik arra, hogy a pert a lehető legrövidebben az előkészítő stádiumból az érdemleges stádiumba vigye át. Budapesten pl. oly praecisióval dolgozik, hogy rendszerint még ugyanaznap elintézi a beérkezett ügyeket. Ami a főtárgyalást illeti: az az angolos jellegű intézmény, hogy csak az elnök intézhet kérdést a vádlotthoz, nemcsak a vádlott előnyére, hanem lényegesen hátrányára is szolgál. Gyakran léteznek kísérletek a törvény rendelkezésének megkerülésére; többek között olyképen, hogy az illető fél nem kérdést intéz a vádlotthoz, hanem megkéri az elnököt, hogy állapítsa meg a tényt, amelynek aegállapítására ő (a fél) súlyt helyez. A keresztkérdezés egyáltalában nem ment át az életbe. Ez a szintén angol intézkedés papíron maradt. Áttérek az esküdtszékre. Mielőtt az intézmény technikai részleteiről szólanék, fel kell vetnem a kérdést, vájjon ez a nagy újítás nálunk menynyire vált be. Ha a sajtó nyilatkozatait irányadóknak akarnók tekinteni, kénytelenek volnánk azt mondani, hogy az esküdtszék az egyik hibát a másik után követi el. Szakkörökben szintén az a felfogás kezd uralkodóvá válni, hogy esküdtszéki judikatúránk lényeges tévedéseket mutat. Magában ezen egyletben két ízben támadták az esküdtszék intézményét. Az egyik támadást dr. Doleschall Alfréd törvényszéki bíró úr, a másikat