Klug Nándor: Az emberélettan tankönyve 1. (Budapest, 1892)
ELŐSZÓ AZ ELSŐ KIADÁSHOZ. E könyv legközelebbi feladata az élettan ez idő szerinti állásáról tiszta képet adni s ez által úgy a gyakorló orvosnak valamint az orvostanulónak is alkalmas kézikönyvül szolgálni. Ha THANHOFFER-nek különösen állatorvosok és gazdák igényeinek megfelelő, de másokra nézve is nagyon tanulságos, «az összehasonlító élet- és szövettan alapvonalai» czímű művétől eltekintünk, a jelen mű a harmadik, miután tagélven írt, élettani tankönyv. Az elsőt Rácz Sámuel «a phymolrgiának rövid sommája» czím alatt 1789-ben, a másodikat Baloghi Kálmán «az ember-élettan» czím alatt 1862-ben írták. Fordításban több élettani tankönyv jelent meg, így fordította Török Aurél 186^*Im.*IVundt élettanának Il-ik kiadását, legutoljára pedig 1875-ben, mintegy tizenkét évvel ezelőtt jelent meg Banke élettana fordításban. Az orvos igényeinek megfelelő utolsó élettani tankönyv megjelenése óta tehát tizenkét, illetőleg huszonnégy év telt el; hosszú idő, mely alatt az élettan óriási haladást tett. Ez a körülmény indított e mű megírására, valamint az élettan tanítása körül tett az a tapasztalat is, hogy a legtöbb orvostanuló egyedül hiányos jegyzeteiből meríti élettani ismereteit, hogy rendelkezésre álló oly könyv nincsen, melyből úgy a tanuló, valamint az életbe kilépett orvos a laboratóriumban szerzett ismereteit kiegészíteni vagy felfrissíteni képes volna. A tárgy kidolgozásánál az élettan tanulásának kettős czélja volt előttem irányadó. A leendő orvos ugyanis az élettant azért tanulja, hogy ama gép működését ismerje meg, melynek szerkezetét a boncztanból tudja, másodszor pedig azért, hogy az utakkal megismerkedjék, melyeken haladva az életvizsgálók az élettüneményeknek és azok okainak tudomására jutottak. Az egyiknek ismerete nem kevésbbé szükséges és hasznos, mint a másiké. Mert ha az orvos a szervek ma-