Mihalkovics Géza: A leiró emberboncztan és a tájboncztan tankönyve szövettani és fejlődéstani vázlatokkal (Budapest, 1888)
de az előadásokra szánt idő megmaradt a régi határok között, s hamarjában nem is emelhető a hallgatóknak túlterhelése nélkül. Emiatt az előadások rövid ciklusa csak a nevezetesebb mutatványokkal és kísérletekkel egybekötött sarkpontokat emelheti ki, de azért sok dolog van, ami nem mondható lényegtelennek vagy feleslegesnek. Ezekről hol találjon a tanuló felvilágosítást, ha saját nyelvén írt tankönyvek nem állanak a rendelkezésére ? Hisz az előadásban hallottakat vagy látottakat sem képes emlékezetében huzamosabb időre megtartani, különösen oly tudományokban, ahol az idomok változatossága és névhalmaz oly nagy, mint az anatómiában. Töredékes vagy hibás jegyzetekre, vagy idegen nyelvű könyvekre voltak eddig utalva, hogy hézagos ismereteiket kiegészíthessék, vagy a szigorlatokra elkészülhessenek. A magyar állam erejéhez mérve minden áldozatot megtesz az egyetemi oktatáshoz megkívánt tudományos eszközök megszerzésére. Ily nélkülözhetetlen kellék a tankönyv is, s rajtunk a sor ezt nyújtani, mert a kezdeties állapotok miatt nem várható, hogy ilyesmire más, mint aki a tudománynyal hivatásszerűen foglalkozik, vállalkozni fog. Ez az én álláspontom, az említett hiányok fedezésére írtam e könyvet. Ha a fogalmazására szánt időt a tudomány tételeinek kutatásával töltöttem volna el, ez a magyar anatómiai irodalomnak talán itt és másutt jobb nevet, de bizonyára kevesebb hasznot hajtott volna. Elszigetelt állásunk kívánatossá teszi azt, hogy elsősorban hazai érdekeket szolgáljunk, s ha ezeknek eleget tettünk, marad még másra is idő és alkalom. E könyvet a tanulóknak nem kizárólag egyetemi pályájuk idején, írtam. Alaposan gondolom, hogy az többre tarthat igényt. Sokszor az orvos is utalva van egyes leíró vagy tájboncztani tételek ismétlésére, de a vidéken könyvtár nem áll a rendelkezésére. Hogy ezen igényeknek is megfeleljek, a könyv írása közben elhatároztam valamivel bővebbre szabni a fonalat, mintsem azt az első tanulás megkívánja. De ez azon előre ki nem számítható eredményre vezetett, hogy a könyv terjedelmesebb lett, mint eleinte terveztetett. A kihirdetett 70 íven túlmenni az apró nyomat nagy költsége miatt a kiadó társulat nem volt hajlandó, s így történt, hogy a központi idegrendszer és érzékszervek egyelőre elmaradtak. Ezek néhány ívre terjedő külön füzetben fognak megjelenni s azoknak, akik a könyvet leírják, a kiadó-társulat áldozatkészsége által saját kiállítási áronszolgáltattatni. Az összeállítás, szövegezés és terjedelem munkánkban más, mint anatómiai tankönyvekben szokásos. Ennek megvannak a mi sajátos