Böhm Lénárt: Déll-Magyarország vagy az ugynevezett Bánság külön történelme. Második kötet (Pest, 1867)

Hetedik könyv. Bánság az osztrák ház alatt

e­ csételve. .Ez oknál fogva gyanítani lehet, hogy e tarto­mánynak más czimere nem volt, mint Temesvár vá­rosának akkori régi czimere, melynek czi­­merpajzsa — czölöpzetes bástya, közepén czinezett fe­hér védtoronyba nyiló kapuval, melyhez sánczárok fö­lötti lúd vezet, — egyébiránt igen vonatkozólag a ko­rábbi török uralomra emlékeztet.3) Mielőtt a kedvezőbb átalakulást előidéző új fejle­ményeket érintenék, nem tartjuk feleslegesnek Dél-Ma­gyarország viszonyait közelebbről szemügyre venni, miből ki fog tűnni, hogy VI. (III.) Károly Bánságot legnagyobb részint mint szomorú, kipusztult, népsze­gény, részben mocsáros, részben homokos sivatagot vette át, melyet tehát alapból mintegy alá kellett te­remteni. Az alább következő rajzunkban leginkább Griselinit követtük, néhány további vonásokkal kiegészítvén az általa összeállított képet. A török uralom alatt Bánság átalános enyészet szomorú képét nyújtotta. Elnépteledvén, a néptelenség minden bal következménye meglátszott rajta. Lakatlan, miveletlen, parlag volt. Sok népes régi hely, melyekről ír á­l magyar történetíró a 16-ik század első feléből (1536) emlékezik, többé nem létezett, s csak omladékok után következtették, hogy ott 200 év előtt falu vagy mezőváros állt. Különösen Torontál megyét talál­ták a pasaroviczi békekötés után történt átvétel alkal­mával kipusztultnak, s lakosoktól megfosztottnak, az akkori térképek részint posványos, részint homokos térségeket, részint egészen elhagyott s csak kevés la­kott helyeket mutatnak benne. A temesvári Bánság s kerületei igen jó

Next