Böhm Lénárt: Déll-Magyarország vagy az ugynevezett Bánság külön történelme. Második kötet (Pest, 1867)
Hetedik könyv. Bánság az osztrák ház alatt
e csételve. .Ez oknál fogva gyanítani lehet, hogy e tartománynak más czimere nem volt, mint Temesvár városának akkori régi czimere, melynek czimerpajzsa — czölöpzetes bástya, közepén czinezett fehér védtoronyba nyiló kapuval, melyhez sánczárok fölötti lúd vezet, — egyébiránt igen vonatkozólag a korábbi török uralomra emlékeztet.3) Mielőtt a kedvezőbb átalakulást előidéző új fejleményeket érintenék, nem tartjuk feleslegesnek Dél-Magyarország viszonyait közelebbről szemügyre venni, miből ki fog tűnni, hogy VI. (III.) Károly Bánságot legnagyobb részint mint szomorú, kipusztult, népszegény, részben mocsáros, részben homokos sivatagot vette át, melyet tehát alapból mintegy alá kellett teremteni. Az alább következő rajzunkban leginkább Griselinit követtük, néhány további vonásokkal kiegészítvén az általa összeállított képet. A török uralom alatt Bánság átalános enyészet szomorú képét nyújtotta. Elnépteledvén, a néptelenség minden bal következménye meglátszott rajta. Lakatlan, miveletlen, parlag volt. Sok népes régi hely, melyekről ír ál magyar történetíró a 16-ik század első feléből (1536) emlékezik, többé nem létezett, s csak omladékok után következtették, hogy ott 200 év előtt falu vagy mezőváros állt. Különösen Torontál megyét találták a pasaroviczi békekötés után történt átvétel alkalmával kipusztultnak, s lakosoktól megfosztottnak, az akkori térképek részint posványos, részint homokos térségeket, részint egészen elhagyott s csak kevés lakott helyeket mutatnak benne. A temesvári Bánság s kerületei igen jó