Beleházi idősb Bartal György: A Parthus, hun-magyar scythákról (Pest, 1862)
gamnak, mint azon utas, ki messze szakadt kedves rokonhoz tett hosszú s fáradságos utjából visszafelé térvén, előre számot vet azon kérdésekkel, melyek otthon a hason érzésű atyafiak s barátok közt várnak reá. Én legújabb utazásom eredményét csak természetesen fajunknak egymást felváltott nemzeti gyálnevének sora szerént három fejezetre: a szittyákra, a parthusokra, s a hunmagyarokra osztom. Az idő drága: im tehát minden hosszabb előszó nélkül ezennel az ELSŐ FEJEZET A SZITTYÁKBÓL. Mit tartott a történelmi igaznak egyik legrégibb, legnemesebb bajnoka, Thucydides, a szittyákról? azt Commentáraim I. k. 90. 1. már is idézett szavai bizonyitják. Ezek szerint a szittyák erejével nem csak az európai népek de azok is , kik Ázsiát lakják, ha egy nép ugyanegy népfajjal mérkőzik, nem érnek föl, sőt egy sincs, ki az öszszes szittyáknak, ha magok közt egybetartanak, ellent állhatna. Ezeket mondotta Thucydides és a tükör, melyet fajunk elejébe tartott, folyton még mai napon is jól mutat. II. Becsesek Thucydidesnek e szavai; de a mi különösen az ázsia és európai seythák közt létezett ősrégi viszonynak legérdekesb kezdetét illeti: akkor lesznek ezek már itt előre teljes históriai igazzá, melyet a közben folyt századok szokása forrasztott össze, s igy reám nézve legbecsesebbekké : ha azokkal a méltán nagy nevű Arrianus (Flaviusnak) a macedóniai Nagy Sándor hadjárata classicus írójának — ezen második Xenophonnak — e szavaival köttetnek össze: „IV. 3. dum haec geruntur, Scytharum Asiaticorum exercitus ad rippas Tanai fluvii venit, quod plerique audissent nonnullos barbarorum trans fluvium incolentium ab Alexandro defecisse, ut siqua insignis defectio fieret, ipsi quoque in Macedones irruerent. III. Thucydides a keresztény számítás előtt 474. az az azon esztendőben született görög író, melyben a rómaiak