Papp Lajos: Hajduk története rövid kivonatban (Debrecen, 1861)
omával, melybe tollakat tűztek, leginkább szerették a sastollat. Termetüket attila vagy dolmány szoktá egy sor gombbal, derekukon széles szijjat vagy övet viseltek, lábszáraikhoz feszes magyar nadrág simult, lábaikat bakkancs vagy topán szokitá, hátukon farkasbőrből készült kaczagányt hordtak, alatta ujjas mellényt viseltek sűrü apró fényes gombokkal, némelyek kaczagány helyett széles gallérú szűrt alkalmaztak, mely horgasinigért, hihető azért, hogy a gyaloglásban alkalmatlan ne legyen. A hajdúknak fegyverzetük volt, rövid csövű puska kerekes szerszámmal; továbbá görbe kard a baloldalon, az övön lévő karikában egy rövid nyelű csákányt, vagy bárdot viseltek; bal vállukon oldalukon keresztbe akasztott táska, vagy tarisznya lógott le, melynek szijjain fügtek a lőszerhez tartozó készletek, t. i. lőpor-szaru, sárkány-feszítő kulcs stb. A szegényebb sorsú hajdúk, míg puskát szerezhettek vagy kaphattak, kopját és buzogányt használtak Ebből látható, hogy a hajdúk abban a korban nem voltak rendesen fölszerelt katonák, hanem szükség idején ők maguk szereztek fegyvereket s harci készen álltak ki a csatapiaczra. XXI. A hajdúk kiknek szolgálatában voltak hajdan? Az utóbbi időben hajdúkat tartottak zsoldban: Básta, Báthori András fejedelem, Mihály vajda, Székely Mózes s az elavult törvény daczára némely kény ur is. Nem mind igazi hajdú volt az, ki e nevet bitorolva, s e név alatt a leggonoszabb tetteket véghez vitte s mely álnok pusztító népnek kiirtását elrendelé az 1557-iki 23-ik törvényczikk.