Podhradczky József: A pannonhalmi apátság alapító levelét nem készitették az ottani szerzetes férfiak: hanem az Szent István királynak eredeti hiteles oklevele (Buda, 1868)
zonyságul szolgál is arra, mit bír legyen a monostor Szent István adományából, mire nézve a hagyomány, a tényleges birtoklás, s az erről szóló későbbi okmányok semmi kétséget sem hagynak fenn, de nem tekinthető teljes történelmi hitelességű kútfő gyanánt más, mellékesen érintett, magára az adományra nézve közömbös tények bizonyságául; nem, különösen annak kétségtelen kimutatásául, ki volt légyen 1001-ben az esztergomi érsek.“ A szent király tehát nem adott volna a szentmártoni monostornak birtoklevelet, ezért később, nem tudni mikor, a szerzetesek magok készítettek egyet. Királyaink alatt puszta szóbeli adományozásra nincs példa a magyar Diplomatikában. Ez csak egyszer és akkor történt, midőn elfoglaláskor a magyar nemzetségek e hazát magok között fölosztották, mint ezt II. Endre király némely 1229-dik évi oklevelében a benne foglalt adománya érvényességére Cod. Dipl. IX. 1. 622. fölhozván, világosan megérinti, „etiamsi generalis in regno nostro facta Distributio ad priorem statum redeat, per omnia successorum nostrorum tempora, salva semper et inconcussa maneat. “ Ha nem adott volna Szent István király a Pannonhalmi apátságnak adomány levelet, hihető-e, hogy Somogy megye csak egy puszta szóra , vagy egy költött hamis okmányra, vagy csupán Hartvik legendájára oly könnyen megadta volna 1333—1355-dik évek körül Wilhelm apátnak az emberekből és birtokokból a tizedet.