Podhradczky József: Szlavóniáról mint Magyar országnak alkatmányos részéről értekezik Podhradczky Jó'sef (Buda, 1837)
Hasonló alkatmányú szövetségben társalkodó Magyar Nemzet hajdan maroknyi nép létére, cg} esiilt erővel, és Istennek segétségévcl hét országot hódított meg. Egész Európában nem találtatott oil} Nemzetség, melly akkor erejével, ’s hatalmával megmérkőzhetett volna. „Si quis me (interrogaverit) praestantissime Páter ! így szólította meg Bétsben egykor S} Ív ins Aeneas Széchi Dines Esztergami Érseket s Cardinált, cur ego, natus in Hetruria, de statu Begin Hungáriáé loqui praesumam; respondebo: —me legisse historias vestras, invenisseque Ilungaros multis victoriis claros nomen ad astra tulisse; atque idcirco, sicut natura iubet, eorum me virtutibus affici. — Verum — Status Regni Hungáriáé, proh dolor! non sine gravi damno totius Christianitatis, confractus, quassatus, et omni splendore nitoreque pristino denudatus est: tantaque mutatio in Regno vestro — facta est, ut, si quis Procerum antiquorum iam ab inferis resurgeret, Hungariamque intraret, nullatenus suam Patriam recognosceret. Apud historicos veteres reperi, v estrum Regnum florentissimiun quondam fuisse , et hominibus , et opibus beatum ; cuius tanta latitudo longitudoque fuit, ut a Constantinopoli marique Pontico usque ad Austriam, et a Polonia usque ad sinum Adriaticum protenderetur. In cuius gremio septem amplissima Regna claudebantur, quae a Corona Hungáriáé, tamquam feuda dependebant: ut merito quidam non tantum Regem, sed Archi-Regem Hungáriám habere dixerint. — Tam venerabile et clarum erat ubique terrarum Hungarorum nomen. At nunc, quam lacerum sit vestrum Regnum; ipsi scii is. — Regnum Hungáriáé, cui vix simile vidit sol, sic dissipatum est, ut vix inter se partes ullae cohaereant. — Quae autem — tantae mutationis ac ruinae caussa? — Non possum ego de ceteris loqui, quos non vidi. De vobis, qui hic estis, illud possum dicere, quod de quov is hominum genere dici potest.