Réső Ensel Sándor: Attila sirja (Pest, 1864)
A Duna és Tisza közötti tereken mintegy 377. évben Kr. u. letelepült hunnok, azaz kunok, a magyarok vérrokoni, csatatérre riaszták fel az egész Pannóniát. Potentiana város vidéke volt a kunok és rómaiak közötti véres ütközetnek mezeje. Itt lakott Macrinus, vagy mint mások nevezik Matrimis, akkoron római igazgató Pannóniában, ki látván, miként tódul tartománya felé az ellenség özöne, megfélemlett és római segédhadakért folyamodott. A segedelmére jött veronai szász Detre Szászhalom körül ütötte fel táborát és mig a kunok hadakozásmódját nem ismerve, azt vette Macrinus igazgatóval tanácskozásba : túl a Dunán támadják-e meg az ellenséget, vagy hol és miként? azalatt érre kelt az idő. „Most nyugalmasan tölthetjük az éjszakát, mondanak a Potentiana körül táborozók, ellenségünket a Duna választja el tőlünk, azon át nem evezhetnek, mert hajóik nincsenek.“ A kun hadvezérek, kik vigyázó szemmel zárták ellenségeik mozdulatait, a tanyákon örcsapatokat hagyva, csatarendbe állított fegyvereseikkel az éj csendében indultak felfelé a Duna innenső partján és megtöltött tömlők segedelmével Kelenföldnél) kelvén át a Dunán, hogy Potentiana felé váltsanak utat. E város falai között tábori sátorok valának felütve azok elfogadására, kik a városba nem fértek; a kun harczosok sötét éjben riaszták fel az e sátorok alatt mély álomba merült ellenséget. E véletlen éjjeli megrohanás nagy zavarba ejtő a város falain kívül táborozó longobard, német és más csapatokat. Végnélküli öldöklés keletkezett. Mások a rohanó harcz között végveszélyt kiáltva, ide s oda kezdenek széledezni, mások megzavarodva futásnak eredjenek és az öldöklő tolongás zavarában majd mind elindítanak. Hajnalban a kunok, hogy az egész éjszakai fáradalmuk után megpihenjenek, a Dunáig nyúló Tárnokvölgyben telepednek le. A meghökkent Detre és Macrinus elhagyók a város falait, emez a városban rejtezett seregét, Detre pedig a Szászhalom alatt táborozó hadait indítá meg a kunok ellen és megújult a nap estig tartó vérengző viadal. Estalkot felé a kifáradt kunok harczot vesztve megfutamodának, átúsztak a Dunán és tanyáikra sietének vissza-Detrét és Macrinust most azon kétes jövő gyötre , miként boszulják majd meg a kunok új erővel a tárnokvölgyi új csatavesztést, azért másnap odahagyva Potentianát, az el nem hullott kevés számú sereggel Taln városa felé siettenek fel, hogy ott új haderőt gyűjtsenek. Alig vették észre a kunok, hogy az ellenség elhagyó táborhelyét, legott a tárnokvölgyi csatamezőre tértek ismét vissza, ott összeszedvén az elesett Keve kapitány és mindazon bajtársaik holttetemeit, kik e csatatéren hagyák el a világot, azokat a közut mellett, seytha szokás szerint, illő tisztelettel temették el, hol örök emlékül kőszobrot vagy oszlopot is emeltek, és azon helynek vidékeit Keveházának nevezték el. E nagyszerű temetés után ellenségeik nyomába sietének, kikkel ') Ez a sz. Gellérthegy alatti térség. 2) Turn, Tullina, Tulna, Austriában, Bécsen túl.