Pesty Frigyes: A templáriusok Magyarországon (Pest, 1861)
A TEMPLÁRIUSOK MAGYARORSZÁGON. SZÉKFOGLALÓUL ELÉTERJESZTÉ Június 10-kén 1861 PESTY FRIGYES L. T. Azon terület, melynek átfürkészésére gyönge erőmmel készülök, előttem csak ritkán látott egy-egy vizsgálót, és ezeknek nyomai is a süni történeti homályban, és a későbbi feledékenység okozta benövés következtében ránk utódokra nézve úgyszólván elvesztek. Némelyek fél úton tértek vissza, nem hozván egyebet magukkal, mint az erdő vad virágjait, a rege és népmonda szülöttjeit; mások mint sceptikusok hagyták oda a nyomozás terét, és bármerre jártak, a templáriusoknak legkisebb emlékére sem tudtak vagy akartak találni, és ismét mások annyit megengedtek ugyan, hogy Horvát-Slavonországban és Dalmáciában, nevezetesen a tengerpatakon léteztek templáriusok, de a történet ősi szelleme nem szólt oly hangosan hozzájuk, hogy a szorosabban úgy nevezett magyar hazában a templáriusok fészkeit felismerték volna. A legutóbbi időkig ezen stádiumon túl nem mentünk. Alig ismerek hazai írót, ki e kérdéssel ex professo foglalatoskodott volna. Kolinovich Gábor a múlt század közepén (1751) Chronicon militaris ordinis templariorum czímű munkát adott ki, melyben habár becses, de mégis csak mellékes jegyzeteket írt a magyarországi templáriusokról, minthogy e különben már ritkává lett munka ezen vitéz rend inkább általános történetét tárgyalja. Ugyanezen század végén Károlyfehérvárnak tanácsosa Seelmann Károly ily czímű munkát bocsátott ki: „Minden Európában, Ázsiában, és Afrikában !”