A szabad Jász-kún kerületek váltságának első százados öröm-ünnepe (Pest, 1845)
A régi népvámsorlási homályos századok viszontagságai után a' rokon magyar nemzet között megtelepedett jászkunok, a' magyar királyok kegyelme és oltalma mellett, a’ közös hon érdekeiben egyesített nemzetiség szoros kapcsolata által egy polgári testté olvadva, valamint híven osztoztak a’ nemzet sorsában, úgy az alkotmány boldogító malasztjaiban részesülve, nyugodtan éldelték a’ polgári jólét és szabadság malasztos gyümölcseit. — Ámde mint egyes emberek, úgy nemzetek sem mentsek a’ változó sors csapásaitól, — az állandó boldog lét nem a’ föld lakosa, — a’ sorsokat intéző isteni gondviselés ezt, mint a’ boldogságért sóvárgó emberiség végczélját, a’ túlvilágra rendelte, ’s azért nem csuda, hogy valamint magát a’ magyart véres csapások érték, úgy a’ jászkánoknak is a’ nyomornak és polgári elnyomatásnak keserű poharát meg kellett ízlelniük. Az 1514—ik évben kezdődtek azon sérelmek, mellyek utóbb változó sorssal, ’s mindenkor súlyosb hatással a’jászkún nemzet előbbi, az ország nemeseivel egyenlő szabadságát tetemesen megcsonkították ’s alkotmányos állását megingatták.— A’ közös hazán soká pusztítva dühöngött vihar által megszaggatott magyar alkotmány vészes időszaka alatt pedig a’ jászkún nemzet valóságos áldozattá lön, — minden szabadságaitól megfosztva ’s jobbágyi sorsra lealacsonyítva, 1702—ik évben az ország közös szükségeinek fedezésére a’ német rendnek örökösen eladattatott. *