Mikó Imre: Erdélyi történelmi adatok I. kötet (Kolozsvár, 1855)
Előszó
ELŐSZÓ. Midőn a múlt évben egy igénytelen férfi — nekem barátom — lángelméjének emlékét a „K i ó v i Cs a t au czímű hőskölteményt a magyar irodalomnak átadtam, korán és szivében sebekkel rakottan elhúnyt írójának életrajza során, ránk nézve , kik életben maradtunk, a férfias helytállást és munkásságot kötelességnek vallam. Azóta egy év telt el, régi bajokra újakat hozván, pótolhatlanul nagy csorbákat ejtvén ügyünk és a tudomány legerősb munkásainak naponta gyérülő során. Ám most is — alig üdülve az egyiknek, idvezült gr. Telekink elhunyténak országos fájdalmából — egy új nagy halott millióknak gyászos emlékünnepéről jövök: Vörösmarty dicsőült szellemének vitte meg szeretetáldozatát Erdély fő magyar városa — Kolozsvár. Még inkább érzem most: mily nagy és szent kötelességünk nekünk élőknek, e sokképpen látogatott nemzet javáért egész erőtelljel munkálkodni, a hű magyar és honpolgár minden tartozásait teljesítni. — „Hogy mondhassuk csendes viharban: szép hazánk! Megfizettük mind mivel csak tartozánk.44 „Tegyünk édes barátom44 — így íra nekem gr. Teleki, halála előtt nyolcz nappal — az irodalom útján, amit tehetünk, egyeben sikerest és huzamosan tartót úgy sem tehetünk.44