Mikó Imre: Erdélyi történelmi adatok I. kötet (Kolozsvár, 1855)

Előszó

ELŐSZÓ. Midőn a múlt évben egy igénytelen férfi — nekem barátom —­ lángelméjének emlékét a „K i ó v i C­s a t au czímű hőskölteményt a magyar irodalomnak átadtam, korán és szivében sebekkel rakottan el­­húnyt írójának életrajza során, ránk nézve , kik életben maradtunk, a férfias helytállást és munkásságot kötelesség­nek vallam. Azóta egy év telt el, régi bajokra újakat hozván, pótolhat­­lanul nagy csorbákat ejtvén ügyünk és a tudomány legerősb munká­sainak naponta gyérülő során. Ám most is — alig üdülve az egyiknek, idvezült gr. Telekink elhunyténak országos fájdalmából — egy új nagy halott millióknak gyászos emlékünnepéről jövök: Vörösmarty dicsőült szellemének vitte meg szeretetáldozatát Erdély fő magyar városa — Kolozsvár. Még inkább érzem most: mily nagy és szent kötelességünk ne­künk élőknek, e sokképpen látogatott nemzet javáért egész erőtell­­jel munkálkodni, a hű magyar és honpolgár minden tartozásait tel­­jesítni. — „Hogy mondhassuk csende­s viharban: szép hazánk! Megfizettük mind mivel csak tartozánk.44 „Tegyünk édes barátom44 — így íra nekem gr. Teleki, halála előtt nyolcz nappal — az irodalom útján, a­mit tehetünk, egye­ben sikerest és huzamosan tartót úgy sem tehetünk.44

Next