Mikó Imre: Erdélyi történelmi adatok IV. kötet (Kolozsvár, 1862)
Erdély mint egy ember állott fel ez eszme mellett, de négy évi küzdelmében nálunk hallatlan áldozatokba került akaratának megtestesítése. Ez nekem s munkásságom gyámolítóinak kötelességünkké tette a megkezdett úton haladást. Három kötetet tudtam ez éveken át egybegyűjteni és kiadni, mialatt a haza köz örömére Múzeumegyesületünk s Múzeumunk megalapult, vagy legalább megalakult, úgy láttam, hogy ez örvendetes fordulata a dolgoknak a helyzetet és kedélyek állapotát is megváltoztatta. Nemzetünk önbizalma visszatért, a szétszórt erők gyülekezni, központosulni, érintkezni kezdettek. Az én felszólításaimra gyűjteményembe 5—6 érdekelt küldött adatokat: a múzeumébra 5—600 hazafi sietett brit kincseit áldozatul hozni, közbirtokká tenni. Hozzám 4—5 felkért ügybarát csatlakozott: a múzeumnak 40—50 szakértő egyén ajánlotta fel szolgálatát. Ezek engem arra a ráeggyődésre bírtak , hogy vállalatomnak ezentúl nálamnál jobb folytatója lehet a Múzeumegyesület, mint a melyhez az egész ország rokonszenve csatlakozik, melynek már is oly gazdag történelmi kézirattára, rendes történelmi szakosztálya s oly jeles tisztviselői és szakférfiúi vannak, kiknek igénytelen magam is mind csekély erőmet, mind létező gyűjteményemet tetszések szerinti rendelkezésekre bocsátom. Íme annak oka, hogy a hazai közönség az eddig általam szerkesztett és kiadott „Erdélyi Történelmi Adatok kezei közt levő IV-dik kötetét az erdélyi Muzeumegyesülettől — annak derék könyvtárnoka által szerkesztve — veszi. Minek én további folytatását és évenkénti gyarapodását lelkemből óhajtom. Kolozsvárit, ápril 16-kán 1862.