Budai É'saiás: Magyar ország históriája a mohátsi veszedelemtől, Buda vára viszszavételéig 1526-1686 eszt. II. kötet (Pest, 1833)
I. Ferdinánd és Zápolya János 1526-
4 zápolya János. 1526—1527. Erdélyi vajdaságot mindazáltal ekkor nyerte el. Lásd Engel trr Jegyzéseit , Schedius Zeitschrift i. B. 2 Heft, 1802. a’ 106. oldalon. Ugyan ebben a’ munkában Brutus Mihály után (a’ ki a’ XVI. században , Báthori István Lengyel király , és II. Rudolf császár alatt élt, és a' magyarok históriáját, kezdvén Ott a’ hol Bonfinius végezte, XIII. Könyvekben 1551. vitte) az jegyződik meg, hogy Zápolya János 1512. Annát, midőn az még tsak 10 esztendős volt, megkérette; de eligazítódott. Zeitschrift I. B. 3 Heft, 1802. a’ 306. és 307. oldalon, §. 2. Megállapodván Szegednél Zápolya János , várta, mitévő lészen Szolimán, midőn osztán megtudta, hogy kiment magyarországból, Budára szándékozott. Ezen útjából mindazáltal elébb a’ jószágába tokajba fordult el , hová némely fő embereket és nemeseket Öszvehíván, igyekezett azokat a’ maga részire vonni. Első volt ezek között Perényi Péter, a’ korona őrző, kit azzal nyert meg, hogy Sárospataknak leírásában, melyet Palóczi (vagy Palotsai) Antalnak magtalanul lett elesése mán, erőszakkal foglalt vala el, megerősítette, és a temesi grófságból erdélyi vajdaságra emelte. Hasonlóképpen Czibak Imrét a* Váradi, Szeretsen Jánost pedig (kit Istvánffi Joannes Saracenusnak nevez) a* Pétsi püspökséggel ajándékozta meg, noha mind ketten világi emberek voltak. Ennek felette az elsőt Perényi Péter helyébe temesi Gróffá is tette. Tokajban, hol már imitt amott királynak is kezdték kiáltani Zápolyát, a’ Verbőtzi István tanátsára azt végezték át jelenlévők , hogy Sz. Márton napjára Székesfejérváron a’ koronázást megejtsék, és arra minden távol lévő rendeket meghívjanak. Azzal Zápolya János Budára indult, melyet innán felégetve és pusztán talált volna; megemlékezvén annak régi ékességéről, és pompás voltáról, azt mondják, nem állhatta meg, hogy sírásra ne fakadjon. a) a) így beszélli ezeket Istvánffi Miklós Hist. Libr. IX. vág. 85. Zermegh János (Comment. Herum Gestar. inter Ferói-