Thaly Kálmán: II. Rákóczi Ferenc levéltára 1. osztály: Had- és belügy 3. - Archivum Rákóczianum (Budapest, 1874)

Előszó

ELŐSZÓ. A Rákóczi-háborúnak az 1709-ik év folyamában kissé meglankadott tüze, a következő 1710-ik esz­tendő elején újult erővel kezd vala ismét fellobogni. A törhetetlen lelkű vezérlő-fejedelem mintegy át­látva, átérezve, hogy itt az idő vagy győzni, vagy elveszni, a végső erőfeszítésre határozd el magát, s a hosszú harczokban megfáradt, erejében meggyön­gült, vagyonából kipusztult nemzet, híven követve szeretett vezérét, tehetségéhez képest törekedett őt föltett czéljában elősegíteni. Rákóczi ezen évben kétfélekép is működött minden erejével, úgymint a diplomatia mezején . Francziaország hanyatló napja helyett most már az észak diadalmasan ragyogó csil­laga, Nagy­ Péter czár szövetségébe, s jóakarattal bíz­tató hatalmába vetvén ügye­s reménye horgonyát, —­s másfelől a harcztéren , serényen összegyűjtve még­­egyszer a megszéledett kurucz hadak színét-javát, s a zsoldba fogadott lengyelekkel, svédekkel erős­­bülve, elszántan nyomult az ellenséget önnön fész­keiben fölkeresni; férfiasan ütközött meg Romhánynál, hadai a császáriak zárvonalát Vadkertnél áttörök, s a fölmentett Érsek-Újvárból mégegyszer Morva, Szilé­zia szélein villogtatták rettegett fegyvereiket. —■

Next