Ponori Thewrewk József: Soborsini báró Forray András, csanádi főispán emlékezete (Pozsony, 1843)
z ni buzogván, mindenütt első vala, hol jótékonysága által a’szenvedő, bus emberiséget vigasztalható, enyhíthető. Az 1817diki szűk évben éléskamráit kinyíttatá, vermeit fölbontatá, erszényét kitárá, ’s azoknak, kik jószágiban otthon vagy az utczákon meg az utak mellett éhezve nyögtek, ennivalót nyujtata, gabonát adata, pénzt osztogattata. Emberbaráti áldozatát nemcsak elalélt jobbágyira, hanem az idegen szükölködökre is buzgón kiterjesztendő, birtokos szomszédait nemeskeblüleg fölszólítá, ’s velök egyesített erővel késedelem nélkül Rumford levest főzető egyletet képeze, melly azon életmentő tápláléknak nagy darab földön mindennap kellő mértékbeni pontos kiszolgáltatása által több ezer embert a’ sir széléről a' hazának visszaadott ’s épségben megtartott, így lönn az utósó ínséggel küzdött emberiség hős-szabadítója, ki „Azért örült a’ nagy birtok nagy hasznának, Hogy a’ sokból sokat adjon a’ hazának.“ Ki a' dicsőült földi életébe gyöngéd kézzel mennyei rózsákat szőtt, széplelkű ’s magas műveltségü hitvese lángoló buzgalommal együttmunkált, együtt— versenyzett vele a’ bőkezű jótétemény és emberboldogítás fenséges pályáján. Az aradmegyei javító dologház e’ méltóságok közös lelkessége ’s politicai magasztos eszméje által létesült, kik mindketten jól tudták , hogy hazánkban nagyobbára az eláradt renyheség, dologtalanság, henyeség a’ mindig szaporodó bűnök, vétkek, gonoszságok szülői, ’s hogy e’roszak idővel legbiztosban úgy apadhatandanak, ha a foglyok dologhoz-szoktatás által kívánt javulást nyerendenek. Báró Forray András boldog házassági szerelmének két remek zálogát hagyá hátra: Júliát, a’nemcsak !