Rumy Károly György: Monumenta Hungarica, az az magyar emlékezetes irások 1. (Pest, 1817)
nek, sem a' nemzetnek el ne veszhessenek, tulajdon Munkájikba nagy részben bele-szővték , vagy , a’ mi által a’ maradék előtt kivált a’ mi szent öregünk Kovachich fog ragyogni, külön kötetekben kiadták. E’ részben ez a’ mi korunk a’régibbekhez képest már is gazdag, ’s melly szép jövendő várja a’ következőket ! Mert mi erős hittel hisszük, hogy a’ lelkes ’s gazdagságaival bölcsen és nemesen élni tudó Jankovich Miklós a’ maga kincseit nem egyedül azon örömére gyűjtötte , hogy e’ kincseket a' magáéinak mondhassa s erős hittel hisszük, hogy Gróf Teleki László, minthogy magát hivataljai e’ gondtól elfogják, olly fiat nevel a Hazának, a’ ki, felriasztva a' Sámuel és József, és a’Ráday nevek’emlékezete által, érteni fogja , mit kíván a’ Haza és a Tudomány e’ nevek’ örökösétől. Mind e’ mellett kénytelenek vagyunk vallást tenni, hogy a’ nemzet’ nyelvén írt maradványok’ kieresztésében kiadóink hidegebbeknek mutatták magokat, mint vagy Magyarnak, vagy Tudománykedvellőnek lenni illik , hanemha segéleken múlt volna inkább, hogy ezt tenni fel nem bátorodtak. Úgy tetszik, az a’ szerencse.