Virág Benedek: Magyar századok 2. 1301-1437 (Buda, 1816)

4 XIV. S­záz­a­d. Hazafiak közt még nagyobb meghasonlást oko­zott. Ilyesén észveszés ártalmas a’ polgári tár­saságnak , mint emberi testnek a’méreg, melly a’ szívnek rontására siet. Meghalt III. András, és­­ benne férfi ágon Árpád vére kifogyott. A’ nemzet választhatott tetszése szerént Királyt magának. Értette ezen szabadságát és bátran védelmezte Mária­­Neápoli Királyné ellen, és VIII. Bonifácius Római Pá­pa ellen , ki amazt hatalmának tellyes voltából segítette. Ez, midőn az országok és nemzetek dolga előfordult, sokat tulajdonított magának*). Katona írta ugyan: Némelly Magyarok kérték Bonifáciust, és akkor avatta magát dolgainkba. De hát azon háborgókat, kik még András élté­ben Királyt kértek tőle, miért nem intette meg, hogy törvényes Urokat tisztelték volna? An­drást nem némelly Magyarok, hanem minden Hazafiak a* Gyűlésben igaz Királynak ismerték. *­ Edvard Angliai Királyt figydik. Albert Római Ki­rályt tapodik. Filep Franczia Királyt isd­dik. ité­­lőszéke eleibe idézte Bonifácius. Fleury Tom. XXII. ’s a’ t. Sokan vagy ígéretektől, vagy fenyegetésektől indíttatván, Bonifáciussal tartanak, de többen valának az állhatatosak. Nevezetesbek: Ilméri János Kalocsai Érsek; András Egri; Imre Vá­­radi ; Haab Váczi; Antal Csanádi; Miklós Bos­­­­niai Püspökök. Világi Urak: Peres Domokos III. András alatt Tárnok Mester; Csáki Máté ; Oslép János és Henrik, Kőszeg fő Urai, igen sok Nemesekkel, kik Juliusban II. Venczelt, Cseh Országban, kérték meg — „ne hogy a’ szabad Országnak szabadságát elvesztenék, ha

Next