Szabó Károly: Székely oklevéltár 1. 1211-1519 (Kolozsvár, 1872)
Előszó
alapjára. Ugyanekkor a bizottság elhatározta, hogy ezen alap gyarapítására s a székely földet illető oklevelek közlésére a kolozsvári hírlapokban s magán úton szállittassanak föl különösen a székelyföldi hazafiak, kiktől a vállalat anyagi s szellemi támogatását biztosan lehet reményleni. A felszólítás, de különösen bizottsági elnök gr. Lázár Miklós buzgó eljárása következtében az eredeti 230 ft. alap, mint a „Századokéban időnként közzé tett kimutatásokból kitűnik, mostanig 080 ftra növekedett. Minthogy pedig ezen összeg az I. kötet mintegy 1000 forintra menő szerkesztési és nyomtatási költségét nem fedezte, a hiányt az ezen vállalat iránt a legmélyebben érdeklődő gr. Lázár Miklós pótolta, kinek ügyszeretete s áldozatkészsége a II-dik kötet megjelenésének is legbiztosabb záloga. Az óhajtva várt szellemi támogatás azonban bizottságunk méltányos kívánságának és reményének , fájdalom, teljességgel nem felelt meg. A székely földről a régi családi levéltárak birtokosai közzül senki csak egy eredeti levelet sem küldött be bizottságunkhoz , s két év alatt csak Deák Farkas Pestről, Szakács Mózes akkor pesti most udvarhelyi, s néhai Fekete Mihály kolozsvári ref. tanár volt szives velem néhány székelyföldi, többnyire magyar oklevelet közleni, melyek azonban újabb kori keltűek lévén ezen 1520-ig terjedő első kötetbe még nem voltak fölvehetők. E szerint nekem, kit a bizottság ezen Székely Oklevéltár szerkesztésével megbízott, az eddig kiadott oklevéltárakban , a hazai folyóiratokban és egyes munkákban elszórtan megjelent okleveleken kívül, amelyeket a székelyföldi viszonyok János Zsigmond alatt történt gyökeres átalakulásáig lehetőleg teljesen igyekeztem összeállitni, — eddig ismeretlen okleveleket csak az erdélyi múzeum gazdag gyűjteményéből, a gyula-fejérvári káptalan és kolozs-monostori convent levéltáraiból, melyekben személyesen kutattam, továbbá a gr. Mikó