Szádeczky Lajos: Székely oklevéltár 5. 1296-1603 (Kolozsvár, 1896)
Előszó. Székely történeti kutatásaimról
ELŐSZÓ: Székely történeti kutatásaimról. — Midőn a székelyek történetének megírására vállalkoztam, tisztában voltam a nehézségekkel, melyekkel a feladat megoldásánál meg kell küzdenem. Tisztában voltam azzal is, hogy az eddig összegyűjtött anyagkészlet nem elegendő a székelyek története megírásához. Már magában a székelyek eredetének kérdése oly nehéz feladat, amelyen száz év óta vitatkoznak kül- és belföldi tudósok megoldás nélkül; s bár könnyebb, de nem épen könnyű a székely történelem megállapítása ott sem, ahol már oklevelek és egyéb hiteles följegyzések állanak rendelkezésünkre, épen a székely intézmények sajátos eredetiségénél fogva. Bem elődöm Szabó Károly oklevél-gyűjteményeiben teljesen megbízhattam ugyan, de nem tudhattam, hogy mennyiben aknázta ki ő a rendelkezésére álló levéltárakat s azt láttam a Székely Oklevéltár 111. kötetének előszavából is, hogy a kutatást maga sem tartotta még befejezettnek, mert a IV. kötetet is — mint a III. k. 1889 decz. 3-án kelt előszavában írja — »csak a jövő nyáron Udvarhely- és Csíkmegyébe tervezett utazása után szándékozott sajtó alá adni«. Ugyde ezt a nyarat (1890) ő már betegen a parádi fürdőben töltötte s 1890 alig. 31-én meghalt. A hagyatékában egymagában fenmaradt IV. kötet anyagából, melynek sajtó alá rendezését a bizottság rám bízta, azt is láttam, hogy az anyaggyűjtésben ő csak a XVII. évszáz végéig haladt. S így tisztán állott előttem a feladat: a fonalat ott venni fel, ahol az ő kezében a Párka elvágta, előbb az anyaggyűjtést befejezni s a történet megírásához azután kezdeni. Négy nyarat, illetőleg évet számítottam a levéltárak átiruta-