Kerékgyártó Árpád: Magyarország történetének kézikönyve. 2. III. Endre király halálától a mohácsi csatáig, 1301-1526 (Pest, 1867)
BEVEZETÉS. Ha valahol, bizonyosan oly alkotmányos államban, amilyen hazánk, melynek fenálló szerkezete régi történeti alapokon nyugszik, különös fontossággal bír a hazai történelem tanulmányozása, mely nemcsak arról, mi általánosabb érdekkel bir, mivelődési viszonyainkról, hanem a jogot tanulmányozónak szakmáját illető tárgyakról, köz-, magáns büntetőjogunk, szóval egész alkotmányunk fejlődéséről is egyedül nyújthat körülményes felvilágosítást. A jelen munka tehát helyettes tanárságom ideje alatt szerzett tapasztalatomból merített azon meggyőződésnek köszöni eredetét, hogy, noha a hazai történelmi irodalom az utóbbi három évtized alatt anyanyelvünkön szerkesztett különböző terjedelmű, s ezek közt több szempontból nagybecsű, sőt nélkülözhetlen munkákkal is gyarapíttatott, mégis oly mű, mely tekintettel történelmünknek érintett nyomós feladatára, beosztása, az átnézet és időbeni tájékozás könnyítése s a hasonnemű tárgyak és eseményeknek önálló szakaszokban egybecsoportosítása által a tanulmányozást általában, s főleg az egyetemi hallgatóság szükségletére nézve, tetemesen könnyítené, nincs. Azt vitatnom is fölösleges, hogy az ily munka előadásának kifogáson felül álló történeti bizonyítványokon kell alapulnia, mely megkívánja, hogy az adatok ezrei újból felvizsgáltassanak, és maguk a helytálló kútfők által meghiteltessenek, mi több évi ernyedetlen szorgalmú nyomozásnak lehet gyümölcse. Minthogy azonban csak közelebb történt a m. kir. tud. egyetemen beigtattatásom Magyarország történelme rendes tanszékébe, a hiányt egyelőre kitünőbb történetíróink nagy munkái nyomán szerkesztett kézikönyvvel lehetett pótolnom. És habár így most csak oly művet hozhattam létre, mely jobbára a jelen kézikönyv czímlapján megnevezett újabbkori történetírók tekintélyén alapul, de mégis azon czélt, hogy az egyetemi hallgatóság a haza történelmének tanulmányozását könnyítő módszer szerint szerkesz