Elzett Híradó, 1962 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1962-01-01 / 1. szám

ELLETT HÍRADÓ 1962. JANUÁR melkedését vagy csökkenését. Ezekre a kérdésekre kívánunk itt rámutatni úgy, hogy előse­gíteti­k a dolgozók kulturáltabb életének szebbé, jobbá válását, amely végső soron a jobb termelési eredményekben is mutatkozik. Gondolatainkat a rész­letesebb tárgyalhatóság érdekében négy kérdés köré csoportosítjuk: az ott­­­hon, a család, a gyermek és a munkahely. I. AZ OTTHON A cím, mellyel meghatároztuk írásunk témáját, sok megtű­tt meleg­séget hordoz magában. Életünk, leg­intimebb eseményeinek tárháza, na­pi munkánk után ide vonulunk visz­­sza pihenni, itt bonyolódik le ma­gánéletünk nagy része. Ezért nem mindegy, hogy az a hely, ahová nap, mint nap visszatérünk, való­ban otthonunk-e a maga melegsé­gével, vagy csak rideg lakás, ha mindjárt a legmodernebb kivitelű is. Otthonunk lehet egyetlen szoba a maga egyszerűségével, ha benne a szocialista ember meleg szeretete honol, de pokollá lesz az, ha az élet egészséges szemlélete hiány­zik belőle. A ma emberének meg kell értenie, hogy az otthon belső éle­tének kialakítása az ott lakók fel­adata. Igen sok férj, vagy feleség tért helytelen útra azért, mert hi­ányzott az egymás iránti megbe­­­csülés, az otthon szeretete. AHOL A KÉNYELEM GYŐZÖTT Ismerünk egy esetet, ahol a férj vágyott a meleg, barátságos, tiszta otthonra. Asszonya azonban kényelemből és helytelen előítélet­ből hétről-hétre elmulasztotta a kis lakást rendbehozni, pedig a férj szívesen segített volna a munká­ban. Először szép szó, majd viták követték egymást. A feleség állás­pontja győzött: — Minek beágyazni,? Csak azért, hogy este újra bontsam? Nem vesződök vele, fáradt vagyok — szokta mondani a vitában. A férj egy darabig tart, pró­bálta jobb belátásra bírni nejét,de az makacs maradt.. Az eredményt­g férfi barátokat szerzett, kiknek azonos volt a sorsuk, s kártya, ital a vigaszuk. Most anyagi ne­hézségeik vannak, munkájukra nem lehet számítani. Bizonytalan emberek lettek, gyermekük az utcára szorult, hazudós, szüleihez bizalmatlan, ko­nok kis lurkó lett. AZ ASSZONY­ ÜGYESSÉG DIADA­­LA Más utat járt az a házaspár, amelyikről ez a történet szól. Ők albérleti szobában kezdték otthonuk építését, s itt is voltak kezdeti ne­hézségek. Az ifjú férj nem akarta felszámolni a legénykori cimborák vidám társaságát, első időben köve­telődző, nagyhangú volt. Ezzel a­z a­karta bizonyítani, hogy ő a család­fő, neki kér magyarázni, úgysem lesz papucsférj, a házimunka nem férfi dolga. Asszonyi feladatnak vet­te, és nem törődött semmit az ott­­­honnal. Hol a futball­­meccsre hoz­tak jegyet a barátok, hogy a "csu­dajó" film vonzotta, s bizony sok­szor kapuzárás után érkezett meg a kies albérleti szobába, ahol türe­lemmel várt rá fiatal felesége. Igaz, munkáját az üzemben lel­kiismeretesen ellátta, panasz nem volt rá soha. Kiváló munkaerő,részt vett minden társadalmi munkában. Többször kapott jutalmat jó munká­jáért, oklevéllel tüntették ki a nála fiatalabb dolgozók patronálásáért. Egyszóval mindaz, ami a ma embe­rét jellemzi, megvolt a férjben,csak éppen az otthon nem tudta lekötni. Ám a törékeny asszonyka nem zsörtölődött. Türelemmel, szívós ki­tartással igyekezett munkatársainak igazolni, - ha szó esett magánéle­tükről - hogy az az ember, aki a munkában megállja a helyét, ottho­nában is eleget tud tenni a rá vá­ró kötelességeknek, előbb-utóbb maga fog erre rádöbbenni. Míg a férj szórakozott munka u­tán, addig a kicsi szobájukat ren-

Next