Katolikus Polgári Fiúiskola, Endrőd, 1931
1926 ban Szeghalomról Vésztőre költözött és hasonló nehézségek közepette itt is megszervezte ismét a „vésztői egyesületi polgári fiúiskolát“. 1929 év szeptemberéig működött Vésztőn, amikor Endrédre kapott meghívást. Itt dolgozott és folytatta tovább, előbb mint tanár, majd mint igazgató kiváló pedagógiai munkásságát haláláig. Ragyogó jókedve, szellemes modora gyakran felderítette mindanynyiunk hangulatát az élet sokszor nehéz napjaiban is. Nemcsak mi szerettük őt, de értékelte a község társadalma is, ahol állásának, kitűnő tehetségének s eredményes munkásságának méltó hely jutott osztályrészéül. Mint karnagy is kiváló volt. Énekkarunkat pompásan fejlesztette. Tanulóink a legnehezebb kórusokat is játszi könnyedséggel énekelték. Nagyszerű sikerrel dirigálta az iparosdalárdát is. Szinte szuggerálta dalosait s az ének magasztos szárnyain vitte, ragadta magával lelküket. Családját rendkívül szerette; gyermekeiért minden áldozatot meghozott, csakhogy mosoly és derű fakadjon apai szeretete nyomán. A fájdalom és gyász sokáig honolni fog még abban a házban, ahol ő a boldogság és megelégedés éveit töltötte, de meglakja az endrődi róm. kath. Szent Imre polgári fiúiskolát is, ahol emlékét kegyeletes érzéssel őrzik meg örök időkre , tanártársai és diákjai egyaránt. Bánatunkat enyhíti anyaszentegyházunk azon vigasztaló tanítása, hogy aki Krisztussal és Krisztusból és az nem hal meg mindörökre! A viszontlátásra — Jézusnál!