Katolikus gimnázium, Eperjes, 1867
I. A gyimasium történetének vázlata a két utolsó évtizedben A Az eperjesi kir. kath. főgymnasium a két utolsó évtizedben sok hányattatáson s változáson ment keresztül; voltak idők, midőn léte is veszélyben forgott. Ama végzet teljes korszak kezdetén, mely szabadságharczunk tragikus befejeztetése után hazánkra szomorúan felvirradt, s a nemzet összes politikai intézményeinek gyökeres felforgatása mellett hazánk középtanodai tanrendszerét is oly irányban módosítá, hogy annak éle leginkább a nemzet életfájának gyökere, annak nemzetisége ellen irányult. • e korszak elején szab. kir. Eperjes városának katholikus gymnasiumára is halálos csapást akart mérni a cs. kir. oktatásügyi ministerium. Az akkor életbe léptetett új középtanodai szervezet szerint a 6 osztályú gymnasiumok 8 osztályú tanintézetekké alakíttatván át, a cs. k. oktatásügyi ministerium az eperjesi 6 osztályú gymnásiumot, — mely 1677-ben I. Lipót király idejében alapittatott, s 1802 óta az üdvözítőről czimzett sz. ferencz rendiek gondviselése alatt állott — 4 osztályú algymnasiummá akarta törpiteni. A tanári kar és a városi közönség mély megilletődéssel értesült majdnem 200 év óta fenálló gymnasiumának e tervbe vett csonkításáról; de a veszély csak növelé, fokozza az akkori tanárok s a tanügyért mindig buzgólkodó városi közönségnek kitartását, erényét, s már nem egy ízben tanúsított áldozatkészségét. És törekvéseik nem is maradtak siker nélkül. Folyamodásukra a cs. kir. oktatásügyi ministerium ugyanis 1851. Declr. 12. 12190. sz. a. kelt intézményével megengedte, hogy az 1852-ki tanévben ismét 6 osztály nyittassák meg; 1852-ik évi jul. 19-kén 4050. sz. alatti rendeletében pedig ezen 6 osztályú gymnasiumnak 8 osztályú főgymnasiummá leendő átalakítását ideiglenesen engedélyező. Ezen engedményt a lelkes városi közönség csak ismételt folyamodások után, csak nagy anyagi terhek elvállalása fejében eszközölhette ki, melyek későbben a mostoha viszonyok s az ügyek kedvezőtlen fejlődése folytán mind nagyobbakká, s végre minden áldozatkészség mellett is elviselhetlenekké váltak. Mert a 8 osztályú gymnasiumnak felső helyen történt helybenhagyása által e tanintézet sorsa még korántsem volt biztosítva; hiányzott még annak éltető ereje és szelleme, a tanerők, melyek megszerzése az akkori viszonyok közt végtelen nehézségbe, s a nemes városnak újabb és újabb áldozatokba került. Míg az algymnasiumban a tanítás továbbra is a ferencziekre bízatott, a felső osztályok világi tanárokkal valónak ellátandók, ezeket pedig hirtelen előteremteni lehetetlen vala. E válságos helyzetben, nehogy a tanerők hiánya a kormánynak alkalmat szolgáltasson az amúgy is csak nehezen kieszközölt 8 osztályú gymnasiumnak beszüntetésére, akadt városunkban néhány buzgó, a tanügy magasztosságától áthatott, azt szivén viselő férfiú, ki önként ajánlkozott, miszerint rendes tanerők megszerzéséig ingyen fog a félgymnasiumban tanítani. Ezen férfiak önzetlen s a legnemesebb forrásból fakadó tettekért elismerésünkre s hálánkra méltán tarthatnak igényt, s megérdemlik, hogy nevük buzdító példáit a tanügy barátai, s e tanintézet sorsa körül közelebbről érdeklődő közönség számára gymnasiumunk évkönyveiben megörökítessék. Neveik: főtisztelen ’). Igen jellemző e tekintetben a volt kassai és kir. helytartótanácsi osztálynak 1857. évi május 12-én 7669/1559 sz. a. kelt, a helybeli főgymnasium igazgatóságához intézett rendelete, melyben az igazgatóság tüzetes nyilatkozatra szólittatott fel arra niézve: vájjon okvetlenül szükséges-e, hogy az eperjesi gymnasiumnál a magyar nyerv is mint rendkívüli tantárgytanittassék. 1*