Katolikus gimnázium, Eperjes, 1905
2 szakiskolákat, melyek ahelyett, hogy a természettudományokban rejlő nagy képző erőt használták volna ki, ezen tudományoknak tekintélyét rontották csak meg és megerősítették azt a már-már ingó meggyőződést, hogy egyedül a linguistikus iskolák az igazi művelő és nevelő iskolák, hogy egyedül a nyelvek s kivált a klasszikus nyelvek képesek az ifjúságnak eszét úgy kiművelni, hogy azután az életben bármely szakon megállhassa a helyét, így bizonyult be az az örök igazság, hogy jobb a semmi, mint a sok, de rosszul feltálalva. Ma már kevesen vannak, akik kizárólag a klasszikus nyelvektől várják az úgynevezett általános műveltséget. A természettudományoknak többékevésbbé mindenütt helyet engedtek az iskolában. Igaz ugyan, hogy sok helyen csak amúgy kegyelemből, úgy hogy alig van alkalom arra, hogy igazi nevelő és képző erejük érvényesülhetne. Általában pedig sehol sincs megadva a kellő tér és idő ahhoz, hogy bebizonyuljon az, hogy a természettudományok legalább is ugyanolyan értékkel bírnak az ész-, kedély- és erkölcsi képzés terén, mint a nyelvek. Ha mármost ezt a kevés időt is úgy akarjuk felhasználni, hogy elsősorban a gyakorlati hasznot tartjuk szemünk előtt, akkor egyáltalában semmivel sem, avagy legalább is édeskevéssel járulunk hozzá a középiskola elé józanul kitűzött cél elérésének megkönnyítéséhez. Hogy hogyan történjék a természettudományoknak és így a fizikának a feltálalása? Milyen módszert kell követnünk, hogy a rendelkezésre álló kevés időt lehetőleg kihasználhassuk a fő cél, az észbeli és erkölcsi irányú kiképzés érdekében? Nem akarok e helyen módszertani fejtegetésekbe bocsátkozni. Manapság — hála Istennek — elmúlt már az ideje az induktív és a deduktív eljárás közötti gyümölcstelen vitatkozásoknak. Meg lehetünk győződve, hogy a fizikának sem lehet külön, sajátos, egyéb tudományokétól merőben különböző módszere. A fő az általános cél elérésében lehetőleg kiegészítőig együttműködni a többi tárgyakkal. Itt azután bizonyos fontos, különös feladatok jutnak elsősorban a fizikának osztályrészül, amelyek a többi tantárgyakkal közös feladatok mellé sorakozva, még a gimnáziumban is képesek előtérbe állítani a fizikát. Lássunk most a fizikának a feladatairól valamit. Elsősorban feladata a fizikának lehetődő alkalmat nyújtani az önálló, előítélet nélküli megfigyelés és a logikai gondolkodás gyakorlására; másodsorban az, hogy megvilágítsa és tudatossá tegye azokat a feltételeket és módszereket, amelyek a természet fokozatos megismerésére vezetnek, hogy ezáltal megteremthesse — karöltve a természettudományok többi ágaival — a magasabb filozófiai képzés alapjait. Amióta ugyanis a természettudományok nem tesznek egyetlen lépést sem anélkül, hogy ismereteiknek érvényességét és korlátait felül ne vizsgálnák; amióta természettudományilag képzett filozófusok és filozófiailag képzett természettudósok (Helmholz, Du Bois-Reymond stb.) az ismeretkritikai gondolkodást jogaiba iktatták, azóta megszűnt minden természettudomány csak tapasztalati tények felsorolója és ismertetője lenni, azóta igazi észtudományok lettek, és joggal követelhetik humanisztikus képző erejüket is.