Állami Tanitóképző Intézet, Eperjes, 1903
Hű tanítványok szózata.* Irta: Csengey Gusztáv. Amit betoltál, hosszú, dús a pálya, Széthintve rajta termékeny magot. Ám meghatottan most előtted, állva Köszöntjük ezt a negyedszázadot. Az ismeretlenből kincset osztva nékünk A munka útján vagy te mesterünk. Az áldozásban lettél példaképünk — Erőt, vigaszt e példában nyerünk. Óh mert e pálya önfeláldozást kér, Rögöt kell törni, gazt is irtani; Amíg jutalmat bőven adna más tér, Korán tanulsz meg itt lemondani. S midőn lemondón küzd egy hosszú élet, Mit érte nyert, az élni is kevés; Kicsinyli munkád’, a ki adja béred, S a szép sikerre nincs elismerés. Sok pálya fényes, gazdag, boldogító, De a mienké a legszebb siker; Ki tesz nagyobbat, mint a hír tanító, Midőn erényt és értelmet mível? Vezére, őre, ő a gyermeknek, Hazának embert ő az, a ki ád, Nagy tett csírái mind csak itt erednek, A csemetéből kell nevelni fát. * Gamauf György 1904. május 9-ikén tartott jubileumi ünnepén szavalta Szamkó Kálmán IV. éves tanítójelölt.