Építésügyi Szemle, 1961 (5. évfolyam, 1-11. szám)

1961-01-01 / 1. szám

ÉPÍÍTÉSÜGYI SZEMLE V. ÉVFOLYAM, 1961. 1. SZÁM Az újév küszöbén 1961 nemcsak egy újabb esztendő kezde­tét, nemcsak egy újabb, célkitűzésekben gazdag tervév megkezdését jelenti, hanem elsősor­ban második 5 éves népgazdasági tervünk, azaz egy új tervidőszak kezdetét kell látnunk benne. A most kezdődő tervidőszakban véglegesen le akarjuk rakni hazánkban a szocializmus építé­sének alapjait, hogy a következőkben Magyar­­országon is gyors ütemben hozzákezdhessünk a szocializmus feltételeinek megteremtéséhez. Ilyen körülmények között még inkább szük­séges, mint máskor, hogy alaposabban vizsgál­juk meg munkaterületenként célkitűzéseinket, egyeztessük a közös célért feladatainkat, felku­tassuk meglevő problémáink és feszültségeink feloldásának lehetőségeit. Itt nem kívánok most azoknak a célkitűzéseknek, azoknak a fel­adatoknak részletes ismertetésébe merülni, amelyeket a tervidőszak az építő- és építő­anyagiparra, az építésügy valamennyi dolgozó­jára előír, ezek elég jól ismertek előttünk. Ismeretesek a párt VII. kongresszusa által el­fogadott népgazdaságfejlesztési irányelvek, amelyek szerint a tervidőszak végére az építő­iparban 75%-kal, az építőanyagiparban pedig 85%-kal kell meghaladni az 1958. évi terme­lési szintet. Jól ismertek mindnyájunk előtt, többségükben már részleteiben is, hogy a mos­tani tervidőszakban új ipari épületek, erőmű­vek, lakótelepek, kórházak és iskolák, utak és egyéb létesítmények várnak megoldásra, vár­nak megvalósításra. A második 5 éves terv jelentős fejlődési üte­met kíván az építőktől is. Nemcsak a népgaz­daság egészében kell leraknunk a szocializmus építésének alapjait, hanem ezen belül az építő­iparban is erős forradalmi változás alapjait kell a következő években biztosítanunk. Az építőktől az ország a beruházások növekedé­sével nagyon sokat követel, s ezt a nagyarányú, s a jövőben csak állandóan növekvő feladatot csakis új módon, újszerűen, a maitól eltérő technológiával lehet megvalósítani. Az építő­iparban tehát — a külföldi példákhoz hason­lóan — meg kell valósítani azokat a feltéte­leket, amelyek az olcsóbb, gyorsabb és célsze­rűbb építést biztosítják. A következő 5 év alatt ezeknek a feltételeknek megteremtésén kívá­nunk fáradozni, de a tervezgetést és laborató­riumi szintet meghaladva már az eddigi évek kísérleti tapasztalatainak konkrét gyakorlati felhasználásából eredő tapasztalatokat is hasz­nosítani akarjuk. Az elmúlt években sem tét­lenkedtünk! Pályázatokat írtunk ki korszerű típustervekre. Sikerüket bizonyítják az óbudai kísérleti lakótelep nemrég bemutatott lakásai. Az Üllői úton újszerű építési technológiával kísérletezünk, az országban több helyen közép- és nagyblokkos módon építünk, új építőanyago­kat használunk, néhány helyen bevezettük a folyamatos építési módszert. A most befejezett, s túlteljesített 3 éves terv­ben olyan lépéseket tettünk a korszerű építő­ipari termelés megszervezése felé, amelyek egyes területen már többek voltak, mint kísérleti lé­pések. Rendeztük sorainkat, s a párt júniusi útmutatása nyomán a tudósok, a tervezők, a gyakorlati szakemberek és a felső vezetés teljes egyetértésre jutott a legfontosabb elvek tekin­tetében. A több éve folyó vitáknak és kísérle­teknek eredményeként kialakultak konkrét célkitűzéseink, amelyek gyakorlati megvalósítá­saként fogadta el a múlt év októberében az ÉM Kollégiuma azt az intézkedési tervet, ami részleteiben rögzíti, hogy kinek milyen feladata van a korszerű építőipar megteremtése során. Eldöntöttük, hogy az építőipar fejlesztésében az ország anyagi erejét tekintve — bár nemzet­közi vonalon sok segítséget kapunk — első­sorban lépésről lépésre, fokozatosan kell előre mennünk. Felhasználhatjuk, és természetesen fel is használjuk a külföldi tapasztalatokat, a kapott dokumentációkat, a külföldről szerzett ötleteket; abban azonban, amiben a legnagyobb

Next