Építésügyi Szemle, 1961 (5. évfolyam, 1-11. szám)
1961-01-01 / 1. szám
ÉPÍÍTÉSÜGYI SZEMLE V. ÉVFOLYAM, 1961. 1. SZÁM Az újév küszöbén 1961 nemcsak egy újabb esztendő kezdetét, nemcsak egy újabb, célkitűzésekben gazdag tervév megkezdését jelenti, hanem elsősorban második 5 éves népgazdasági tervünk, azaz egy új tervidőszak kezdetét kell látnunk benne. A most kezdődő tervidőszakban véglegesen le akarjuk rakni hazánkban a szocializmus építésének alapjait, hogy a következőkben Magyarországon is gyors ütemben hozzákezdhessünk a szocializmus feltételeinek megteremtéséhez. Ilyen körülmények között még inkább szükséges, mint máskor, hogy alaposabban vizsgáljuk meg munkaterületenként célkitűzéseinket, egyeztessük a közös célért feladatainkat, felkutassuk meglevő problémáink és feszültségeink feloldásának lehetőségeit. Itt nem kívánok most azoknak a célkitűzéseknek, azoknak a feladatoknak részletes ismertetésébe merülni, amelyeket a tervidőszak az építő- és építőanyagiparra, az építésügy valamennyi dolgozójára előír, ezek elég jól ismertek előttünk. Ismeretesek a párt VII. kongresszusa által elfogadott népgazdaságfejlesztési irányelvek, amelyek szerint a tervidőszak végére az építőiparban 75%-kal, az építőanyagiparban pedig 85%-kal kell meghaladni az 1958. évi termelési szintet. Jól ismertek mindnyájunk előtt, többségükben már részleteiben is, hogy a mostani tervidőszakban új ipari épületek, erőművek, lakótelepek, kórházak és iskolák, utak és egyéb létesítmények várnak megoldásra, várnak megvalósításra. A második 5 éves terv jelentős fejlődési ütemet kíván az építőktől is. Nemcsak a népgazdaság egészében kell leraknunk a szocializmus építésének alapjait, hanem ezen belül az építőiparban is erős forradalmi változás alapjait kell a következő években biztosítanunk. Az építőktől az ország a beruházások növekedésével nagyon sokat követel, s ezt a nagyarányú, s a jövőben csak állandóan növekvő feladatot csakis új módon, újszerűen, a maitól eltérő technológiával lehet megvalósítani. Az építőiparban tehát — a külföldi példákhoz hasonlóan — meg kell valósítani azokat a feltételeket, amelyek az olcsóbb, gyorsabb és célszerűbb építést biztosítják. A következő 5 év alatt ezeknek a feltételeknek megteremtésén kívánunk fáradozni, de a tervezgetést és laboratóriumi szintet meghaladva már az eddigi évek kísérleti tapasztalatainak konkrét gyakorlati felhasználásából eredő tapasztalatokat is hasznosítani akarjuk. Az elmúlt években sem tétlenkedtünk! Pályázatokat írtunk ki korszerű típustervekre. Sikerüket bizonyítják az óbudai kísérleti lakótelep nemrég bemutatott lakásai. Az Üllői úton újszerű építési technológiával kísérletezünk, az országban több helyen közép- és nagyblokkos módon építünk, új építőanyagokat használunk, néhány helyen bevezettük a folyamatos építési módszert. A most befejezett, s túlteljesített 3 éves tervben olyan lépéseket tettünk a korszerű építőipari termelés megszervezése felé, amelyek egyes területen már többek voltak, mint kísérleti lépések. Rendeztük sorainkat, s a párt júniusi útmutatása nyomán a tudósok, a tervezők, a gyakorlati szakemberek és a felső vezetés teljes egyetértésre jutott a legfontosabb elvek tekintetében. A több éve folyó vitáknak és kísérleteknek eredményeként kialakultak konkrét célkitűzéseink, amelyek gyakorlati megvalósításaként fogadta el a múlt év októberében az ÉM Kollégiuma azt az intézkedési tervet, ami részleteiben rögzíti, hogy kinek milyen feladata van a korszerű építőipar megteremtése során. Eldöntöttük, hogy az építőipar fejlesztésében az ország anyagi erejét tekintve — bár nemzetközi vonalon sok segítséget kapunk — elsősorban lépésről lépésre, fokozatosan kell előre mennünk. Felhasználhatjuk, és természetesen fel is használjuk a külföldi tapasztalatokat, a kapott dokumentációkat, a külföldről szerzett ötleteket; abban azonban, amiben a legnagyobb