Építésügyi Szemle, 1990 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1990-01-01 / 1-2. szám
KOVÁCS IMRE A tervező szervezetek lehetőségei, feladatai a következő évek építési munkáiban A tervező szervezetek jövőképének vizsgálatakor el kell választani az építészeti-műszaki tervezés, mint tevékenység jövőbeni alakulását és a szervezeti változásokat. A tervezési tevékenység szakmagyakorlási, jogosultsági, versenyeztetési, érdekképviseleti és érdekegyeztetési kérdéseinek újrarendezése időben várhatólag lényegesen meg fogja előzni a tervezés keretéül szolgáló intézménykor átalakulását. Annál inkább prognosztizálható ez, mert a szakmagyakorlásra vonatkozó közelmúltbeli intézkedések és elképzelések fő vonalaiban már ma is az európai tendenciát követik (pl. vállalkozási szabadság, egységes szakmai követelményrendszer, szakmai érdekképviseleti fórumok kezdeményezése), a szervezeti formák és keretek — nyilvánvalóan kialakulásuk körülményei és a társadalmi-gazdasági sajátosságuk következtében — azonban a nemzetközi gyakorlattól jórészt eltérőek. A következőkben az említett kérdéseket annak figyelembevételével vizsgáljuk, hogy e változások miként befolyásolják, illetve befolyásolhatják az előttünk álló építési-tervezési munkák elvégzését, vagy általánosabban: miként érinthetik a jövőbeni változások épített környezetünk átalakításának, továbbfejlesztésének komplex feladatait. Ma, a tervezési tevékenységgel bármely módon kapcsolatban álló szakember számára nem lehet kétséges, hogy az építészeti-műszaki tervezés négy évtizedes struktúrája felett túllépett az idő, a változás rohamléptekkel megindult. Az építészeti-műszaki tervezés korábban egységes, állami tervező vállalatokra alapozott szervezeti rendszere alapvető átalakulásban van, a tervezésben az állami vállalatok, tervező irodák mellett egyre fontosabb szerepet kapnak a kisvállalkozások és a magánszféra is. Az is nyilvánvaló, hogy az állami tulajdonban lévő tervező szervezetek jelentős része — elsősorban érdekeltségi és vállalkozási okok miatt — mai formájában életképtelen, fenntarthatatlan, sőt szükségtelen is. Átalakításuk, de méginkább önátalakulásuk elkerülhetetlen. További feladat, hogy a korábbi struktúrára alapozó oktatási, kutatási, fejlesztési, műszaki szabályozási, szolgáltatási és információs rendszer gyökeres átalakításra vár, új, korszerű tervezési infrastruktúrát kell létrehozni. Az egész tervező szakma, de különösen az ágazatirányító szerv problémája annak biztosítása, hogy a várható jelentős szervezeti változások között a korábbi évtizedekben összegyűlt nagy szakmai ismeretanyag és tapasztalat ne vesszen kárba és indokolatlanul ne forgácsolódjék szét. A nemzetközi munkamegosztás terjedése mellett sem engedhető meg a hazai építészeti és mérnöki munka leértékelődése. Alapjaiban érintették és érintik az említett változások az alkotó szellemi munkának eddig elsődleges szervezeti keretet adó tervező vállalatokat. Ezek az állami nagy szervezetek, amelyek — minden szervezeti működési és érdekeltségi gondjuk mellett — az elmúlt évtizedekben itthon és külföldön is elismerésre méltó tevékenységet fejtettek ki, a 80-as évek elejére, közepére alapvetően új helyzettel találták szembe magukat. Nyilvánvaló, hogy a megváltozott gazdasági-társadalmi környezet másfajta szerepvállalást, ennek megfelelő szervezeti és tevékenységi formákat kíván mind a tervező intézményektől, mind az egyes személyektől. Nem túlzás, ha azt állítjuk, 1