Építők Lapja, 1952 (50. évfolyam, 1-24. szám)

1952-01-14 / 1. szám

MW? (Wasfr ). Milyen feladatokat kell végrehajtani a brigád­vezetőknek a tégla- és cserépiparban? Előző számunkban írtunk a tégla cserépiparban elrendelt kötelező bri­gádszervezés jelentőségéről. Rávilágí­tottunk arra, ennek alapján mennyivel szervezettebb lesz a termelőmunka s éppen ezért jobb, magasabb teljesít­ményt elősegítő feltételek közt dolgoz­hatnak a tégla- és cserépipari munká­sok. A munka megszervezésében, a ter­melés folyamatosságának biztosításá­ban a brigádvezetőknek is nagy sze­repe van, emelkedik tehát a felelős­sége, de a díja is. A rendeletből közöljük a brigádve­­zető feladataira és díjazására vonat­kozó részt. A brigádvezető a brigád munkáját irányítja és ellenőrzi. A brigádvezető maga is teljes mértékben részt vesz és elől jár a termelésben. A brigádvezető kötelességei közül különösen az aláb­biakat kell kiemelni: 1. A brigádvezető kiosztja a műve­zetőtől kapott munkát, irányítja, ellen­őrzi és segíti a brigád tagjait az elő­írt normák betartásában, illetőleg túl­teljesítésében 2. Felelős a munkafegyelemért, te­hát rendbírsággal is sújtható, ha a brigád valamely tagja a brigádvezető hibájából munka nélkül áll. A brigád­­vezető kötelessége gondoskodni arról, h­ogy a brigád tagjai az előírt munka,­időt a munkában töltsék. 3. A brigádvezető kötelessége bri­gádnaplót vezetni, amelyben a teljesít­mény elvégzését és a ráfordított mun­­kaórát jegyzi be Ezenkívül naponként vezeti a hiányzók neveit. Joga van a brigádvezetőnek a bri­gádnaplóba beírni azokat a hiányos­ságokat, amelyek a brigád munkáját hátráltatják (anyag, munkaterület­­ és előkészítés hiánya, stb.). Ezeknek a hiányosságoknak tudomásulvételét kö­teles a művezető a brigádnaplóban aláírásával igazolni, amennyiben azok ténylegesen fennállottak. 4. Hetenként legalább egyszer mun­kaidő előtt, vagy után rövid brigád­értekezletet tart, amelyen megbeszéli a brigád tagjaival a már elvégzett és elvégzendő munkát, valamint a mun­kahely és anyag előkészítését, továb­bá a fejlettebb (sztahanovista) mun­kamódszerek alkalmazásának módjait, stb. 5. A munkahely átvétele alkalmával köteles az előző brigád munkájának minőségét ellenőrizni és ha selejtes munka a vállalatnak kárt okoz, vagy hátráltatja az átvevő brigád munká­ját, arról jegyzőkönyvet felvenni. Ha az előzően ott dolgozó brigád az átvevő által kifogásolt munkát nem javítja ki, a munkahely vezetője köte­les megállapítani, hogy emiatt milyen hátrány éri az átvevő brigádot. Ezt az összeget a selejtes munkát előállító brigád legközelebb kifizetésre kerülő béréből kell levonni és a hátrányos helyzetbe hozott brigádnak kifizetni. 6. A brigádvezető fontos feladata, hogy a brigádjának állandó létszámá­ról gondoskodjék és az esetleges bár­mely okból távozó brigádtag helyének betöltését személyes utánjárással, egyéni toborzással is elősegítse és biz­tosítsa. A brigádvezető díjazás A brigádvezető részére a brigádve­zetői teendők ellátásáért a brigád lét­számától függően az alábbi brigádve­­zetői pótlékot kell fizetni. Ha a brigádtagok száma 4—10 fő között van, 5 százalék, 10—15 fő kö­zött 7 százalék, és 15 fő felett 12 szá­zalék brigádvezetői pótlék jár. A felsorolt százalékos díjazások nem a brigád tagjait, hanem a vállalatot (munkásbéralapot) terhelik. A brigádvezető százalékos díjazását úgy kell kiszámítani, hogy a túlóra és egyéb pótlék nélküli órakeresetét meg kell szoroznia a teljesített órák (ide­értve a túlórákat is) számával. Az így kiszámított kereset alapján kell elszá­molni a fentiekben megállapított bri­gádvezetői pótlékot. Az olyan brigádvezető, aki a brigád tagjait sztahanovistákká neveli, és a brigád teljesítménye a korábbi, alacso­nyabb százalékról emelkedik és eléri a sztahánovista szintet, jutalomban ré­szesíthető az igazgatói alapból. Ha a brigád eléri a sztahánovista szintet a brigádtagok részére a szta­hánovista cím és kitüntetés adomá­­nyozandó. A brigádvezető részére megállapí­tott külön díjazást minden esetben al­­kalmazni kell, kivéve, ha a brigádve­zető munkáját elhanyagolta és erre érdemtelenné válik, amikoris gondos­kodni kell a leváltásáról. A LÁBATLANI CEMENTGYÁR VB-je így agitált a sztálini műszak alatt a faliújságra kiszögezett rajzzal. — Hát azok a dolgozók miért sietnek úgy odalenn... Az ezévi tervet akar­­ják befejezni talán? — Dehogy, elvtársi A jövő évit akar­ják elkezdeni! Határozottabban kell küzdenie az üzemi bizottságnak a munkafegyelem megszilárdításáért a Selypi Cementgyárban A Selypi Cementgyár az 1951-es év folyamán­­ egyetlen alkalommal sem teljesítette havi tervét. Szeptemberben pé­dául mindössze 55,5 százalékot ér­tek el és így óriási cementmennyiség­gel maradtak adósak népgazdaságunk­nak. A lemaradás egyik oka a munka­fegyelem lazasága. Liptai Kálmán OB titkár nem tartja fő feladatának a fegyelmezetlenség, az igazolatlan mulasztások el­leni küzdelmet és a bizalmiakat sem mozgósítja kellő­képen, pedig jó agitációs anyag bőven állna rendelkezésére ezen a területen. Itt van például Solymosi József laka­tos esete, aki a nyáron jobb munka­hely reményében önkényesen kilépett, majd többhónapi kísérletezés, bolyon­gás után ismét munkára jelentkezett. Természetesen csak mint új munkást vették fel, így tehát hat napnál több szabadságot nem kaphat egy évben és elesik a többi kedvezménytől is, amelyet az állandóan egyhelyben dol­gozók élveznek. Az igazolatlan hiányzások statiszti­kája is szomorú képet mutat. A szep­temberi 6800 igazolatlan óra októberre ugyan lecsökkent 440-re, de november­ben ismét rekordot ért el: 816 órányi termelés esett ki. Több mint felével megnőtt az­ igazolt hiányzások szá­ma is Szeptemberben 748, októberben 264, novemberben pedig 592 igazolt mu­lasztást tart nyilván a statisztika, amelynek nagy része csak hivatalo­san igazolt, valójában igazolatlan­nak tekintendő és csupán az ÜB- titká­ liberális felfogásának követ­keztében szerepel az „igazolt” ro­vatban.A munkamódszerátadók száma húsz, az átvevőké 68, de hogy ezek a munka­módszerátadások milyen sikerrel zaj­lanak le, nincs-e valahol javítani való a folyamaton, arról az ÜB-titkárnak fogalma sincs. A hosszúlejáratú­­ver-­senyszerződések ügye is ilyen mostoha kérdés Selypen. Liptai Kálmán maga is beismeri, hogy „csak papírra van lefektetve, a valóságban nem élő moz­galom”. A fegyelmezetlenség más vonalon is jelentkezik. Igen gyakran előfordul, hogy a nyersanyag nincs előkészítve, tar­talék liszt nincs s így akadozik a termelés. Hiba van a gépeknél is. Egy rosszul értelmezett „hajrászellem” következté­ben nagyon gyakran nem ál­lnak meg kisebb hiba esetén, bár ez később rendszerint megbosszulja magát és több időt vesz igénybe a kijavítása. Amit nyernek a vámon, így elveszítik a réven. A bizalmiak közül Korponai István mírvezető-kőműves végzi a legjobb munkát, különösen a tagszervezés te­rén ért el szép eredményeket, de hibá­ja, hogy esetenként a bor teljesen hatalmába keríti, pedig egy jó bizal­minak ezen a téren is példát kellene mutatni. Munkatársainak szemlélete­sen megmagyarázza, hogy­ régente csak hónapokig dolgoztak, de akkor hajnaltól napestig. Most csak nyolc órát kell dolgozni s egész évre biz­tosítva van a munkájuk. Ezt a nyolc órát tehát becsületes, fegyelmezett munkával kell ledolgozni. A bizalmiak azonban irányítás nél­kül teljesen magukra varnnak utal­va. Bizalmi értekezlet Havonta csak egyszer van, így természetesen jócskán lemaradva ku­lognak az események után Magyarország egyetlen szárazon termelő cementgyára nagyarányú fej­lesztés alatt áll. A meglévő hibák gyökeres kijavításával, a munkaverse­nyek és a szakszervezeti élet hatéko­nyabbá tételével kell megjavítani a gyár munkáját, hogy az 1952-es év­ben a szégyenletes 78,9 százalékos no­vemberi üzemi átlag csak mint rossz emlék jusson a dolgozók eszébe. ­PITOK LAPJA A kő- és kavicsbányászati értekezlet nyomában November 11-én a kő- és kavicsbá­nyászat tervlemaradásának kivizsgálá­sára a közlekedés- és postaügyi mi­nisztérium kő- és kavicsbányászati fő­­osztálya, valamint az Építőipari Szak­­szervezet a kő- és kavicsbányászat műszaki vezetőinek, CB-titkárainak, sztahanovistáinak és legjobb dolgozói­nak bevonásával értekezletet tartott, amelyen Prieszol József miniszterhelyettes elvtárs bejelentette, hogy az el­hangzott javaslatokat és észrevé­teleket kivizsgáltatja. Az értekezlet eredménye, hogy a to­kaji kőbánya tengelyfuvarozási pro­blémáit teherautók odairányításával oldotta meg a minisztérium. A tár­cást üzem egyik törőjének nagyobb teljesítményűre való kicserélésén, mely pillanatnyilag keresztülvihetetlen, úgy segítettek, hogy az erdőbényei vállalat­tól átdiszponálták az ott raktáron lévő törőházat. A bunkozógépek szállítási határ­idejének előrehozatala ügyében is komoly előrehaladás történt. A mi­nisztérium sürgetésére a MÁVAG megígérte, hogy az első példányo­kat február 15-ig leszállítja, sok intézkedés történt. A kiragadott példák is mutatják, hogy a vállalatok igen helyesen teszik, ha problémáik­kal közvetlenül a minisztériumhoz for­dulnak és szívós, erélyes harcot foly­tatnak azért, hogy javaslataik mielőbb döntésre kerüljenek. Végül, de nem utolsósorban meg kell említeni pozitívumként azokat az intézkedéseket is, amelyeket az ankét határozati javaslatának 8. pontjára ho­zott a minisztérium a kö- és kavics­bányák szociális elmaradottságának felszámolására, így többek között az 1 95­-es évre 5.300.000 forintot irányoztak elő kőbányaipari dolgozók részé­re kislakások építésére, továbbá az üzemek a jövőben teljes egé­szében megkapják azt a jóléti ke­retet, amelynek tekintélyes­­részét eddig a Kőbányaipari Vállalat köz­pontja használta fel. Hat üzemben Népboltok felállításért került sor és egyes üzemeknél meg­szervezték a távollévő dolg­­zók gép­kocsin történő hazaszál­lítását. A továbbiakban is arra kell töreked­ni a minisztériumnak, hogy gyors in­tézkedéseivel elősegítse, hogy a kő- és kavicsbányászat az eddigieknél na­gyobb mértékben teljesítse kitűzött termelési feladatait Sok javaslatot megvalósítottak A szobi kőbánya vállalatvezetője, Farkas K. János elvtárs az értekez­leten azt kérte, hogy az üzeme egy új Ganz X-es törőt kapjon. A miniszté­rium intézkedésére az új előtörő elhe­lyezéséhez szükséges alapozási tervet az UVATERV január 15-ig elkészíti és a januárban elkészülő Ganz X-es tö­rőt így Szob kapja meg. Ugyanakkor a Nemestördemicen felszabaduló kő­­törőgép a Badacsonyi Kőbánya Vál­lalat tervét segíti majd teljesíteni. Horváth István vállalatvezető elv­társ bányakutatási és feltárási ja­vaslata is elintézést nyert. A mi­nisztérium megfelelő tervhitelről gondoskodik és máris intézkedett a Vöröshát-környéki feltárás be­indításához szükséges műszaki ter­vek és költségek elkészítéséről. Az értekezlet tanulságainak hatásá­ra eredményesen halad előre a Kő­bánya üzemekben a ciklusos munka­­szervezés bevezetése­ Badacsonyban már e szerint dolgoznak és most van bevezetés alatt Komlón és Tokajban Az uzsai kőbánya az értekezleten tett vállalásának megfelelően kezdte a régi acél tengelyekből és anyagokból új szerszámoknak a készítését, így például hulladék tankpáncélokból bun­kózó szerszámokat gyártanak. Zalahalápon a 300 lóerős Diesel­­ezőgép főtengelyét kicserélték és a gépet rendbehozták. Remélhető, hogy az elektrifikálásig most már komolyabb üzemzavar nem fordul elő. A vállalatok és dolgozók továbbra is harcoljanak javaslataik megvalósításáért A kőbányászkongresszuson elhang­zói kérelmek, javaslatok ügyében igen Új gyárépítőipari technikum Lengyelországban Wroclawban a napokban nyílt meg Lengyelország legújabb oktatóintézete, az első gyárépítőipari technikum. Az iskola hallgatósága a gyárépítőipar élmunkásaiból és munkásújítóiból ke­rült ki. Az oktatás már megkezdődött. A tanfolyamokat az ország minden részéből kiemelt gyárépítő munkások legjobbjai közül kétszázan látogatják. Reális vállalások alapján készüljenek az új üzemi kollektív szerződések Múst év június 30-án az építő-, fa- és építőanyagiparban 24 vállalatnál, illetve üzemnél kötöttek kollektív szer­ződést. A kollektív szerződés munka­tervévé vált a vállalat üzemvezető­ségének, üzemi bizottságának, dolgo­zóinak és nagyban hozzájárult a tervek teljesítéséhez, a szociális ellá­tás, a kultúra-, a sport- és a munka­védelmi munka megjavításához. Ott, ahol az igazgató és az üzemi bizottság állandóan napirenden tar­totta a kollektív szerződésben vállalt kötelezettségek végrehajtását, illetve ellenőrzését, komoly eredményeket ér­tek el. Jó munkát végzett például a Buda­pesti Magasépítő Vállalat igazga­tója, aki állandóan foglalkozott a kollektív szerződésben lerögzített vállalásokkal. Ennek eredményeképpen a termelés sokat fejlődött a vállalatnál. Ezzel szemben a vállalat üzemi bizottsága holott nekik kellett volna jó példával előljárnia, vállalásait nagyon hiányo­san teljesítette. Ugyanez a helyzet a Budapesti Porcellángyárban is. A termelés terén szép eredményeket értek el. Tervüket 51 nappal hamarább teljesítették. Megtakarítottak népgazdaságunknak 1.521.000 forintot. Nem teljesítette azonban az üzemi bizottság a munka­fegyelem megszilárdítása és a tömeg­oktatás terén vállalt kötelezettségeit. Ennek tudható be, hogy november hó­napban a munkaidőből kieső munka­órák száma 720-ra emelkedett a má­jusi 382-vel­ szemben. Súlyos hiányosságok mutatkoznak az igazgatók részéről a kollektív szer­ződésben vállalt beruházások körül is. Egy részük olyan beruházásokat vállalt, amiről már a szerződés meg­kötésekor tudta, hogy nem tudja telje­síteni. Példa erre a Bécsi­ úti Tégla­gyár igazgatójának a munkáslakások felépítésére tett vállalása. Vállalta még bölcsőde létesítését is, de nem kérdezte meg előre a tanácsot és ké­sőbb nem kapta­k rá engedélyt. Ugyanígy a Földalatti Vasútépítő Vállalat igazgatója sem biztosította a gyermekotthon számára az épületet s ezért a gyermekotthon nem valósult meg. De lehetne sorolni még tovább­i nem teljesített vállalásokat. Az új kollektív szerződéseket lelki­­ismeretesebben kell elkészíteni, ügyelni kell arra, hogy a kötelezett­ségvállalások reálisak legyenek. Olyan vallatásokat tegyenek az igaz­gatók, az üzemi bizottságok és a dol­gozók, amit meg tudnak valósítani. Az üzemi bizottságok feladata, hogy az 1951. évi tapasztalatok felhasználásá­val az 1952-es évi új üzemi kollektív szerződést ügy készítse el a dolgozók bevonásával, hogy ne legyen egyet­len dolgozó sem, aki nem ismerné az üzemi kollektív szerződés jelentősé­gét. Ismernie kell a dolgozóknak a kollektív szerződés minden fejezetét, ehhez azonban szükséges, hogy a szer­ződés állandó tanulmányozása céljá­­ból az igazgató kellő példányszámot bocsásson a dolgozók rendelkezé­sére. Nem úgy, mint a Békéscsabai Tégla­gyárban, ahol az I. cserépprésüzem 120 dolgozójának egyetlen kollektív szerződés állt rendelkezésére és az is a művezető fiókjában volt. Segítenie kell az üzemi bizottság­nak, hogy a dolgozók egészséges ja­vaslatai alapján kössék meg az új kol­lektív szerződéseket. Tanulmányozza az üzemi bizottság és az igazgató ál­landóan a kollektív szerződést és a határidők betartásával hajtsa végre maradéktalanul az abban lefektetett vállalásait. Ne feledjék el, hogy a kol­lektív szerződés törvény, melynek végrehajtása kötelező mind a dolgo­zókra, mind a vállalatvezetőségekre nézve egyaránt. * Ez igen, ez munkás­szálló — repesett tégla­szívem, amint végig­mentem a Selypi Ce­mentgyár munkásszál­lásának szobáin. Poli­túros ágyak, olvasó­lámpák, fürdő, ebéd.­ó. Tisztaság, rend minde­nütt, ha ezt Truman látná, megütné menten a laposguta — gondol­tam. Látom, rendes em­berek laknak itt, vi­gyáznak a tisztaságra, — fordultam a kísérő szaktárshoz, aki maga is itt lakott. "— Hát izé ... éppen most takarítottunk. Akad azért rendetlen is, Téga szaki — mondta mérgesen. — Van egy pár, akinek nem hasz­nál a szép szó. Bele­mossa sáros bakancsát a mosdóba, mezítláb jón ki mos­akodni és piszkos lábával összekeni a le­pedőt.. De olyan év akad, aki nem szeret mosakodni. Például Len­gyel Sando­ segédmun­kás, aki azt mondta, mit­ maceráljuk őt, nem mosduk, őt már egyszer megmosdatta a bába. Akad a nyíregyháziak között is egypár ember aki nem becsüli meg ezt a szép szá­lán és nem érdemli meg, hogy itt lakjon. No, vannak rendes emberek is — mondta az odaérkező gondnok­­nő. Például a 13-e­s, 11-es, 2-es szoba lakói, akik vigyáznak a rend­re. Becsüljétek meg, szak­­társak, ezt a gyönyörű szállást. Tegyétek még szebbé! Nem át látok, ■hogy a falak üresek, ko­párak? Se egy kép, se egy dekoráció. Hiányzik a faliújság is a folyosó faláról, ahova ki lehetne írni az ilyen Lengyel Sándorokat. A vállaat­­vezet­ő elvtárs elárulta, hogy tavasszal virágos­­kertet akar a munkás­­száló elé ültetni. Ter­vezzétek meg ti maga­tok, csináljátok meg, hi­szen saját otthonotokról van szó. A ház elejét hintsétek fel szép piros salakkal, ne sajnáljátok a fáradtságot, mert­­ látjátok hasznát. Van még egy taná­csom, — látom, nagy a sár —, behordjátok a szállásra, összesoroztok mindent. Szerezzetek olyan papucsot, mint az egyik soffőr szobájában­­állam, vagy pár fo­rintért­­szar­mirpapucsot, s abban járjatok a szó­láson, tiszták maradnak a szobák és kevesebb munkájuk lesz a tobari­­t önöknek. Tégla Berci Rendes szállóban rendetlen emberek

Next