Építők Lapja, 1966 (66. évfolyam, 1-26. szám)
1966-02-14 / 4. szám
vhig prolltírjai EGYESÜLJETEK! AZ ÉPÍTŐ-, FA- ÉS ÉPÍTŐANYAGIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA LXVL ÉVFOLYAM, 4. SZÁM ARA: 40 FILLÉR 1966. FEBRUÁR 14. Versenytársuk az idő Kéthetenként kell átadniok egy lakóházat Mint a nyüzsgő hangyaboly olyan a 42. sz. Építőipari V. Kacsóh Pongrác úti lakótelep építkezése. Talán a tavaszias idő hozta meg a vezetők és a munkások munkakedvét? Nem. Az csak növelte. Az itteni gárda tavaly is nagyszerű lendülettel dolgozott az év végi hajrához is volt erejük, kedvet pedig a tetemes summát kitevő célprémiumok adtak hozzá. így aztán — a hirtelen jött hideg és hó ellenére — teljesítették tervüket, s a jó téli felkészülés eredményeként munkakedvük, lendületük ez év elején sem csökkent. Sőt fokozódott, hiszen zömüket érinti a különélési pótlék és az alapbéremelés is. Egyszóval, mint erről Sipos Sándor főépítésvezető távirati stílusban tájékoztatott, jól állnak, annak ellenére, hogy ez évi tervüket a napokban megemelték, így most év végéig az eredetileg előirányzott 528 lakás helyett 740-et kell átadniuk a lakótelepen. Váratlanul érte őket ez a kétszáznegyvenegynéhány plusz lakás, de nem estek kétségbe. Átdolgozták a már kész és egészen a brigádokig lebontott éves ütemtervüket. A módosított terv szerint, hogy az év végi hajrát elkerüljék — kéthetenként kell átadniuk egy-egy lakóházat. Nem lesz könnyű dolog. Jobban meg kell szervezni a munkát és fokozni kell a tempót. Ami rajtuk múlik azt megteszik, hiszen tavaly is előbbre hozták jónéhány munkafolyamat elvégzésének határidejét. A szocialista brigádjaik jó néhány épületen most is előbbre járnak az egyes munkálatok elvégzését illetően az előírt határidőknél. Nekik csak az idő a versenytársuk. A 16-os jelű épületben csak most kellett volna megkezdeni a belső vakolást, s már kész a Dancsó és Baráth kőműves brigád három szekció vakolásával. „Március 18-ra, névnapi ajándékul befejezzük a munkát” — ígérték meg a főépítésvezetőnek. S a válasz: ,,Jó, akkor együtt ünnepeljük majd meg az átadást és a Sándor napot, s az áldomást én fizetem.” A 10-es jelű épületben a program szerint március 31-én kellene elkezdeni a belső vakolást, az itt dolgozó Kodba kőművesbrigád vállalta, hogy addigra elkészül vele, s így itt is mintegy hat hét előnyt szereznek. A 19-es jelű épület válaszfalazása — befejezési határideje június 15 — már február 15-ig kész — ígérte a Kállai szocialista kőművesbrigád. S szótartó embernek ismerik őket. A főépítésvezetőség 390 munkása tehát a tőlük megszokott lendülettel végzi munkáját, s a főépítésvezető, az építésvezetők bíznak benne, hogy határidőre s minőségileg kifogástalanul átadják valamennyi lakóházat . Hacsak... . ..hacsak” alatt az alvállalkozókat értette a főépítésvezető. Nekik is lépést kell tartaniok a fenerálvállalat embereivel, különben hiába szereznek előnyt az építők, az alvállalkozók lassúsága, kényelmessége miatt elúszhat az egész, s akkor lőttek a vállalásoknak, a lakásátadási terv teljesítésének. Ennek elkerülésére, véleményük szerint, már most szocialista együttműködési szerződést kellene kötnie a főépítélvezetős£s’nek, valamennyi itt dolgozó alvállalat vezetőségével, szakszervezeti bizottságával a munkatempó meggyorsítása érdekében, így a megemelt tervet és az új határidőket figyelembe véve — a munka folyamatossága érdekében jobban és rugalmasabban tudnának alkalmazkodni egymáshoz. S erre mind a vezetők, mind a dolgozók szerint nagy szükség lenne. A Csőszerelő Vállalat emberei például kiválóan alkalmazkodnak a generálvállalat embereinek munkatempójához és minőségileg kifogástalan munkát végeznek. Nem mondható el ugyanez a Budavill villanyszerelőiről, akik lassan és rosszul dolgoznak. A kőművesek nem győznek utánuk javítani. Az Országos Szakipari Vállalat különböző csoportjai közül, a festőket dicsérik. Csapnivaló munkát végeznek viszont a hidegpadló burkolók, emiatt nem vették át például az óvodát. Szóval az együttműködés összehangolása mellett lenne min javítani a munka és a technológiai fegyelmen is. Arról nem is szólva: az egy vállalathoz tartozó szakiparosok becsülik legkevésbbé egymás munkáját és okozzák — a már elkészült munkákban — a legtöbb kárt. Ezek kijavítása aztán sok vitát, költséget igényel, s akadályozza a lakások átadását . Kifelé megyünk a télből, az idő egyre jobb, s a Kacsóh Pongrác úti lakótelep építői füttyös kedvvel dolgoznak a falakon, az épületekben. S az arra járók a lendületes munkát látva, már nem is csodálkoznak azon, hogy úgy nőnek ki a házak a földből, mint eső után a gomba. Nemsokára egy újabb épülettel gyarapodik a lakótelep: március 31-re kell átadniuk a 20-as jelű, 70 lakásos házat. A főépítésvezető szerint időre átadják. S mi lesz a többivel? Figyelemmel kísérjük sorsukat, s negyedévenként hírt adunk a lakótelep építőinek munkájáról, eredményeikről, de esetleges kudarcaikról és azok okairól is. L. O. IGAZSÁGOSAN DÖNTÖTTEK: Százharmincnyolc munkakörben javultak a keresetek Több mint 2000 dolgozót érintett a bérrendezés Az EM minisztériumi ipariban dolgozó alacsony keresetűek, a különösen nehéz fizikai munkát végzők, valamint az egészségre ártalmas munkakörben levők részére a Minisztertanács 33 millió forintot biztosított. Ebből a fizikai dolgozók munkabérének rendezésére az Országos üvegipari Vállalat 5 millió forintot kapott. Ezen túlmenően 370 ezer forint jutott a közvetlen termelést irányító műszakiak fizetésének emelésére. Három telefon is csörög egyszerre Varga Sándornál, a salgótarjáni öblösüveggyár szb-titkáránál. Az ajtó is folyton nyílik, s a helyiségben már többen várakoznak. — Így megy ez naphosszat — mondja, mint fejével, hogy üljek le, majd gyorsan befejezi a telefonbeszélgetést. — Hetek óta tanácskozunk. A napokban a szakszervezeti központból is jártak itt. Nem kis dologról kellett dönteni. Ezerkétszáz dolgozónkat érintett a bérrendezés. Másfélmillió forintot osztottunk fel a vállalatvezetővel közösen. Nem voltunk restek háromszor is összeülni, hogy elkerüljük az egyenlősdit és a pénz jó helyre kerüljön. Negyvennégy munkakörben javultak a keresetek. A „zöld üzemben” csattognak a palackgyártó automaták. Torkunkat kaparja az üveggyári „levegő”. A menynyezetre nézünk. A szellőzők alig győzik az iramot Füstös gázfelhő gomolyog felettünk. — Ki lehet bírni — jegyzi meg mosolyogva Bata Jenő üzemvezető —, harminc éve „kóstolgatom”, persze naponta csak hét órát. Csökkentett munkaidőben dolgozunk, de így sem könnyű a dolgunk. Bata Jenő kétszáz ember munkáját irányítja négy művezető társával. A „zöld üzemben” készül a gyár termékeinek csaknem ötven százaléka, havonta 8 millió forint értékű áru. — Mit mondjak, sok gondot kell megoldanunk, hogy minden rendben menjen. A forró üveggel veszélyes a munka. Köszönettel vesszük, hogy a kormány rólunk is gondoskodott. A művezetőknek 100—150 forinttal emelkedett a keresete. Én százat kaptam a kettőezerhatra és kétszázat a gyerekek után. De jutott a pénzből a dolgozóknak is. ★ Megállunk a „ballonosok” munkahelyén. A sárgás fénynyel izzó kemencében Zsíros Péter kétszer is megmártja a „pipát”. Egyszerre nehezen tudná kicsippenteni a tíz kilónyi olvasztott anyagot Ennyi kell egy óriás ballon elkészítéséhez. Aztán arca kipurul az erőlködéstől, azár tüdejébe beszippantott levegővel ballont formál az izzó masszából. Ügyes mozdulat következik, és a formából — mint egy hatalmas léggömb — magasba röppen a vöröszöld színben csillogó ballon. — Egy műszak alatt 138 ballont készítünk — magyarázza Zsíros Péter. — Ennyit visz el hármunk keze alól a behordó. A „zöldön” dolgozni a legnehezebb munka. Ha teljesítjük a tervet, akkor 3300 forint kerül a borítékba. Most a bérrendezés után 200 forinttal lesz több. A „fehér kemence” padkáján nyüzsögnek az üvegfúvók. Itt készülnek az export termékek: a fehér áruk. kancsók, poharak, palackok, kelyhek. A mesterek a pipára felszedett forró üvegmasszával úgy „játszanak”, mint zsonglőrök a labdával. — Már épül az új exportgyártó kemence — tájékoztat bennünket Sarló Béla üvegfúvó. — Most, hogy javult a bérünk, nem lesz gond az utánpótlás. Három fiatalt tanítok be erre a nagy szakértelmet igénylő munkára Száz százalékos tervteljesítés esetén 15 forint helyett 16-ot kapnak óránként. A múlt hónapban Sarló Béla 2900 forintot keresett, most 200 forintos emelkedésre számít. De lehet, hogy több lesz, mert 102 százalékra teljesítették tervüket. — A mérőhenger üzemben dolgozó feleségem 150 forinttal fog többet hazahozni, mert a nőknek is javult a fizetése. Eddig nagyon keveset kerestek. Utunk a csomagolóba vesét. Fürge ujjak rendezik az üvegárut, százával készülnek a különféle csomagok. — Három éve vagyok a gyárban — mondja a 18 esztendős Lunárcsik Ilona. — A múlt hónapban helyeztek ide és mérgelődtem, hogy még az 1000 forintot sem tudtam megkeresni. Most az új bérezés szerint csaknem kétszáz forinttal javul majd a fizetésem. — Négyszáz forinttal léptem be a KST-be, amikor megtudtam, hogy 5 forintról 5,60-ra emelik az órabéremet — fűzi hozzá Rudinszki Zsuzsa meós. (Folytatás a 3. oldalon.) Bata Jenő üzemvezető: ,,Én százat kaptam a 2600-ra’* Lunárcsik Ilona csomagoló: „Csaknem kétszáz forinttal javul majd a fizetésem” Sarló Béla üvegfúvó: „Most, hogy javult a bérünk, nem lesz gond az utánpótlás” Színesüveget gyártanak a Miskolci Üveggyárban. Az év első négy hónapjában 250 000 négyzetméter sárga és zöld öntöttüveget készítenek. Ez év nyarán megkezdik az átláthatatlan falburkoló üvegcsempék gyártását. 24 millió téglát gyárt majd évente az ország legkorszerűbb, teljesen automatizált téglagyára, amely Neszmélyen épül. Megszegték a rendeleteket Megbírságoltuk a vállalat és gyáregységei vezetőit Szakszervezetünk budapesti bizottsága bér- és munkaügyi, valamint a munkavédelmi csoportja közös ellenőrzést tartott az ÉM, Épületkerámia és Burkolóanyagipari Vállalat gyáregységeinél. A vizsgálat során megállapították, hogy a vállalat a túlóra-gazdálkodás terén súlyos szabálysértéseket követett el, mellyel súlyosan veszélyeztette a dolgozók egészségét és testi épségét, (s ezért az Építők Lapja is jogosan bírálta meg őket). A gyáregységeknél az egy főre engedélyezett havi túlóra-keretet túllépve foglalkoztatták az egyes dolgozókat. Súlyosbítja szabálysértésüket az, hogy még a csökkentett munkaidőben dolgozókkal sem tettek kivételt. Ezért budapesti bizottságunk munkavédelmi felügyelői: Tóth Péter igazgatót 1000, Bodó Imre főmérnököt 1000, Szupper István, Szabó Ferenc, Iczés Sándor gyáregységvezetőket 1000, Gálosi László gyáregységvezetőt 500, Sváb János, Horváth Gábor főművezetőket 500 forintra bírságolta. A bírságolt személyek fellebbezéssel éltek a budapesti bizottság elnökségénél. Elnökségünk a fellebbezések alapján a bírságokat felülvizsgálta és megállapította: a bírság kiszabása jogos volt. A fellebbezéseket elutasította és a kiszabott bírságot jogerőre emelte. Budapesti bizottság munkavédelmi csoportja Hazai alapanyaggal... Az Építőanyagipari Kutató Intézet a nyergesújfalui Eternitgyár műszaki dolgozóival közösen, hazai alapanyaggal kívánja pótolni az eddigi külföldről behozott azbeszt egy részét. Az azbeszthez hasonló tulajdonságú anyagok közül a bazaltgyapottal folytatnak érdekes kísérleteket. A hazánkban elegendő mennyiségben fellelhető bazaltzúzalékból olvasztás útján különleges eljárással szálat képeznek. Az ilyen bazaltgyapotadalékkal készült eternit termékeket különböző módon vizsgáztatják. Fontos szempont, hogy az így készült lemezek és csövek szilárdsági, rugalmassági és vízzáróképessége megfelelő legyen. A kísérletek kiterjednek arra is, hogy az új anyag használata nem igényel-e technológiai változtatást a nagyüzemi gyártásban. Az Építőanyagipari Kutató Intézet több mint egy éve folyó kísérletsorozata tovább folytatódik Nyergesújfalun. Hiszen a megfelelő pótanyag kikísérletezése több millió forintos megtakarítást jelentene népgazdaságunknak. MEGOLDOTTÁK A PROBLÉMÁT Bevált az összerakható felvonulási épület a tanácsi építőipari vállalatoknál budapesti tatarozású munkáknál gond ez. Ezért jelentett segítséget a farostlemez-panelekből összeállítható felvonulási épület, amelyet tavaly vezettek be a Fővárosi Tanács Építési Igazgatóságának vállalatainál. Fekete Károlyné és Cseke Ernő elvtársakkal e felvonulási épületek „védnökeivel” beszélgettünk az egy év tapasztalatairól. Elmondották, hogy amíg e felvonulási épületek nem voltak, a mosókonyhát, vagy a pincét bocsátották rendelkezésükre és ezek egyrészt egészségtelenek voltak, másrészt kifestésük, rendbehozataluk, sok esetben villannyal való ellátásuk súlyosan terhelte a vállalatok költségvetését. A szétszedhető farostpaneleknek előnye az is, hogy szűk udvarokban felállíthatók, sőt, volt rá eset, amikor egy ház emeletén helyezték el. Néhány darabbal kezdték, jelenleg közel 90 van belőle, év végére pedig 150 darabot használnak majd a vállalatok. E növekedés ellenére, szükségessé vált más módon is a felvonulások biztosítása, és ezért 26 kiselejtezett trolit vásároltak, amelyeknek felszerelése most van folyamatban. Rövidesen azokat is eljuttatják a vállalatokhoz. A kiszuperált trolikat a befejezett munkáról az új munkahelyre szállításkor szét sem kell szedni, csak teherautóval áthúzni. De maradjunk csak a farostpanel épületeknél. Felkerestük a Fővárosi 2. sz. Építőipari Vállalatot, ahol Hadi Jenő főtechnológus a következőket mondotta: — E szétszedhető, ideiglenes felvonulási épület nagyon jól szolgálja rendeltetését. A tervezése is sikeres, mert nagyságra, magasságra éppen a kívánalmakhoz alkalmazkodik. Könnyen szállítható, egyszerű a szétszedése és összerakása. Mi már több helyen is igénybe vettük. Felvonulási épületként szolgált a többi között a Tömő és Jázmin utcai házbontásoknál, a Váci úton több épület felújításánál, a Nyugati pályaudvar csatornázásánál, s a Teleki téri benzintöltő állomás építésénél. — Hadd mondjam el azonban azt is, hogy ezek a farostlemez épületek — véleményem szerint — még mindig drágák, remélem, ha nagyobb mennyiségben állítják elő, leszállítják az árát. Előfordult a panelelemeknek a törése is, de sohasem használat közben, hanem szétszedésnél, illetve a szállítás alatt Ezért fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy ezeket nem szabad dobálni, s fejszével „segíteni” szétszedéskor. Legjobb összerakásukat, szétszedésüket egy brigádra bízni, akiket a felvonulási épületek épségben tartásáért még esetleg premizálnak is. Az építkezések egyik fontos technikai előfeltétele: a felvonulás. Vajon sikerül-e minél gyorsabban és olcsóbban, mégis a szükségletnek legmegfelelőbben biztosítani a raktározást, az öltözőket, az ebédlőt és ahol a hivatalos, adminisztratív ügyeket intézik. A nagyvolumenű építkezéseknél már régen megoldódott probléma ez, mert ahol egy hatalmas gyár, vagy egy egész lakónegyed épül, ott megfelelő felvonulási épületeket építenek, vagy a legelső kész épületet rendezik be erre a célra. De mit tegyenek ott, ahol mindössze néhány hétig, vagy pár hónapig tart egy ház renoválása? Raktár, mosdási lehetőség, étkezde ugyanúgy kell, mintha hosszú időre táboroznának le. Különösen a