Építők Lapja, 1966 (66. évfolyam, 1-26. szám)

1966-02-14 / 4. szám

vhig prolltírjai EGYESÜLJETEK! AZ ÉPÍTŐ-, FA- ÉS ÉPÍTŐANYAGIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA LXVL ÉVFOLYAM, 4. SZÁM ARA: 40 FILLÉR 1966. FEBRUÁR 14. Versenytársuk az idő Kéthetenként kell átadniok egy lakóházat Mint a nyüzsgő hangya­boly olyan a 42. sz. Építőipari V. Kacsóh Pongrác úti lakóte­lep építkezése. Talán a tava­­szias idő hozta meg a vezetők és a munkások munkakedvét? Nem. Az csak növelte. Az it­teni gárda tavaly is nagyszerű lendülettel dolgozott az év vé­gi hajrához is volt erejük, kedvet pedig a tetemes sum­mát kitevő célprémiumok ad­tak hozzá. így aztán — a hir­telen jött hideg és hó ellené­re — teljesítették tervüket, s a jó téli felkészülés eredmé­nyeként munkakedvük, lendü­letük ez év elején sem csök­kent. Sőt fokozódott, hiszen zömüket érinti a különélési pótlék és az alapbéremelés is. Egyszóval, mint erről Sipos Sándor főépítésvezető távirati stílusban tájékoztatott, jól áll­nak, annak ellenére, hogy ez évi tervüket a napokban meg­emelték, így most év végéig az eredetileg előirányzott 528 lakás helyett 740-et kell átad­niuk a lakótelepen. Váratlanul érte őket ez a kétszáznegyven­­egynéhány plusz lakás, de nem estek kétségbe. Átdolgozták a már kész és egészen a brigá­dokig lebontott éves ütemter­vüket. A módosított terv sze­rint­­, hogy az év végi hajrát elkerüljék — kéthetenként kell átadni­uk egy-egy lakóházat. Nem lesz könnyű dolog. Jobban meg kell szervezni a munkát és fokozni kell a tempót. Ami rajtuk múlik azt megteszik, hiszen tavaly is előbbre hozták jónéhány munkafolyamat elvégzésének határidejét. A szocialista bri­gádjaik jó néhány épületen most is előbbre járnak az egyes munkálatok elvégzését illetően az előírt határidőknél. Nekik csak az idő a versenytársuk. A 16-os jelű épületben csak most kellett volna megkezde­ni a belső vakolást, s már kész a Dancsó és Baráth kő­műves brigád három szekció vakolásával. „Március 18-ra, névnapi ajándékul befejezzük a munkát” — ígérték meg a főépítésvezetőnek. S a válasz: ,,Jó, akkor együtt ünnepeljük majd meg az átadást és a Sán­dor napot, s az áldomást én fizetem.” A 10-es jelű épület­ben a program szerint márci­us 31-én kellene elkezdeni a belső vakolást, az itt dolgozó Kodba kőművesbrigád vállal­ta, hogy addigra elkészül vele, s így itt is mintegy hat hét előnyt szereznek. A 19-es jelű épület válaszfala­zása — befejezési határideje június 15 — már február 15-ig kész — ígérte a Kállai szocia­lista kőművesbrigád. S szótar­tó embernek ismerik őket. A főépítésvezetőség 390 munkása tehát a tőlük meg­szokott lendülettel végzi mun­káját, s a főépítésvezető, az építésvezetők bíznak benne, hogy határidőre s minőségileg kifogástalanul átadják vala­mennyi lakóházat . Hacsak... . ..hacsak” alatt az alvállal­­kozókat értette a főépítésveze­­tő. Nekik is lépést kell tarta­­niok a f­enerálvállalat embe­reivel, különben hiába sze­reznek előnyt az építők, az al­vállalkozók lassúsága, kényel­messége miatt elúszhat az egész, s akkor lőttek a válla­lásoknak, a lakásátadási terv teljesítésének. E­nnek elkerülésére, véle­ményük szerint, már most szocialista együttműködé­si szerződést kellene köt­nie a főépítélvezetős£s’­­nek, valamennyi itt dol­gozó alvállalat vezetősé­gével, szakszervezeti bi­zottságával a munkatem­pó meggyorsítása érdeké­ben, így a megemelt tervet és az új határidőket figyelembe vé­ve — a munka folyamatossága érdekében jobban és rugalma­sabban tudnának alkalmaz­kodni egymáshoz. S erre mind a vezetők, mind a dolgozók szerint nagy szükség lenne. A Csőszerelő Vállalat embe­rei például kiválóan alkal­mazkodnak a generálvállalat embereinek munkatempójához és minőségileg kifogástalan munkát végeznek. Nem mondható el ugyanez a Buda­­vill villanyszerelőiről, akik lassan és rosszul dolgoznak. A kőművesek nem győznek utá­nuk javítani. Az Országos Szakipari Vállalat különböző csoportjai közül, a festőket dicsérik. Csapnivaló munkát végeznek viszont a hidegpadló burkolók, emiatt nem vették át például az óvodát. Szóval az együttműködés össze­hangolása mellett lenne min javítani a munka és a technológiai fegyelmen is. Arról nem is szólva: az egy vállalathoz tartozó szakiparo­sok becsülik legkevésbbé egy­más munkáját és okozzák — a már elkészült munkákban — a legtöbb kárt. Ezek kijavítá­sa aztán sok vitát, költséget igényel, s akadályozza a laká­sok átadását . Kifelé megyünk a télből, az idő egyre jobb, s a Kacsóh Pongrác úti lakótelep építői füttyös kedvvel dolgoznak a falakon, az épületekben. S az arra járók a lendületes mun­kát látva, már nem is csodál­koznak azon, hogy úgy nőnek ki a házak a földből, mint eső után a gomba. Nemsokára egy újabb épülettel gyarapodik a lakótelep: március 31-re kell átadniuk a 20-as jelű, 70 laká­sos házat. A főépítésvezető szerint időre átadják. S mi lesz a többivel? Figyelemmel­­ kísérjük sorsukat, s negyed­évenként hírt adunk a lakóte­lep építőinek munkájáról, eredményeikről, de esetleges kudarcaikról és azok okairól is. L. O. IGAZSÁGOSAN DÖNTÖTTEK: Százharmincnyolc munkakörben javultak a keresetek Több mint 2000 dolgozót érintett a bérrendezés Az EM minisztériumi ipariban dolgozó alacsony keresetűek, a különösen nehéz fizikai munkát végzők, valamint az egész­ségre ártalmas munkakörben levők részére a Minisztertanács 33 millió forintot biztosított. Ebből a fi­zikai dolgozók munkabéré­nek rendezésére az Országos üvegipari Vállalat 5 millió forin­tot kapott. Ezen túlmenően 370 ezer forint jutott a közvetlen termelést irányító műszakiak fizetésének emelésére. Három telefon is csörög egyszerre Varga Sándornál, a salgótarjáni öblösüveggyár szb-titkáránál. Az ajtó is folyton nyílik, s a helyiség­ben már többen várakoznak. — Így megy ez naphosszat — mondja, m­int fejével, hogy üljek le, majd gyorsan befe­jezi a telefonbeszélgetést. — Hetek óta tanácskozunk. A napokban a szakszervezeti központból is jártak itt. Nem kis dologról kellett dönteni. Ezerkétszáz dolgozónkat érin­tett a bérrendezés. Másfél­­millió forintot osztottunk fel a vállalatvezetővel közösen. Nem voltunk restek három­szor is összeülni, hogy elke­rüljük az egyenlősdit és a pénz jó helyre kerüljön. Negyvennégy munkakörben javultak a keresetek. A „zöld üzemben” csattog­nak a palackgyártó automa­ták. Torkunkat kaparja az üveggyári „levegő”. A meny­­nyezetre nézünk. A szellőzők alig győzik az iramot Füst­ös gázfelhő gomolyog felet­tünk. — Ki lehet bírni — jegyzi meg mosolyogva Bata Jenő üzemvezető —, harminc éve „kóstolgatom”, persze napon­ta csak hét órát. Csökkentett munkaidőben dolgozunk, de így sem könnyű a dolgunk. Bata Jenő kétszáz ember munkáját irányítja négy mű­vezető társával. A „zöld üzemben” készül a gyár ter­mékeinek csaknem ötven szá­zaléka, havonta 8 millió fo­rint értékű áru. — Mit mondjak, sok gon­dot kell megoldanunk, hogy minden rendben menjen. A forró üveggel veszélyes a munka. Köszönettel vesszük, hogy a kormány rólunk is gondoskodott. A művezetők­nek 100—150 forinttal emel­kedett a keresete. Én százat kaptam a kettőezerhatra és kétszázat a gyerekek után. De jutott a pénzből a dolgozók­nak is. ★ Megállunk a „ballonosok” munkahelyén. A sárgás fény­nyel izzó kemencében Zsíros Péter kétszer is megmártja a „pipát”. Egyszerre nehezen tudná kicsippenteni a tíz ki­­lónyi olvasztott anyagot Ennyi kell egy óriás ballon elkészítéséhez. Aztán arca kipurul az erőlködéstől, azár tüdejébe beszippantott leve­gővel ballont formál az izzó masszából. Ügyes mozdulat következik, és a formából — mint egy hatalmas léggömb — magasba röppen a vörös­zöld színben csillogó ballon. — Egy műszak alatt 138 ballont készítünk — magya­rázza Zsíros Péter. — Ennyit visz el hármunk keze alól a behordó. A „zöldön” dolgozni a legnehezebb munka. Ha tel­jesítjük a tervet, akkor 3300 forint kerül a borítékba. Most a bérrendezés után 200 fo­rinttal lesz több. A „fehér kemence” padká­ján nyüzsögnek az üvegfú­vók. Itt készülnek az export termékek: a fehér áruk. kan­csók, poharak, palackok, kely­­hek. A mesterek a pipára fel­szedett forró üvegmasszával úgy „játszanak”, mint zsong­lőrök a labdával. — Már épül az új export­gyártó kemence — tájékoztat bennünket Sarló Béla üveg­fúvó. — Most, hogy javult a bérünk, nem lesz gond az utánpótlás. Három fiatalt ta­nítok be erre a nagy szakér­telmet igénylő munkára Száz százalékos tervteljesí­­tés esetén 15 forint helyett 16-ot kapnak óránként. A múlt hónapban Sarló Béla 2900 forintot keresett, most 200 forintos emelkedésre szá­mít. De lehet, hogy több lesz, mert 102 százalékra teljesí­tették tervüket. — A mérőhenger üzemben dolgozó feleségem 150 forint­tal fog többet hazahozni, mert a nőknek is javult a fi­zetése. Eddig nagyon keveset kerestek. Utunk a csomagol­óba ve­sét. Fürge ujjak rendezik az üvegárut, százával készülnek a különféle csomagok. — Három éve vagyok a gyárban — mondja a 18 esz­tendős Lunárcsik Ilona. — A múlt hónapban helyeztek ide és mérgelődtem, hogy még az 1000 forintot sem tudtam megkeresni. Most az új bére­zés szerint csaknem kétszáz forinttal javul majd a fize­tésem. — Négyszáz forinttal lép­tem be a KST-be, amikor megtudtam, hogy 5 forintról 5,60-ra emelik az órabéremet — fűzi hozzá Rudinszki Zsu­zsa meós. (Folytatás a 3. oldalon.) Bata Jenő üzemvezető: ,,Én százat kaptam a 2600-ra’* Lunárcsik Ilona csomagoló: „Csaknem kétszáz forinttal javul majd a fizetésem” Sarló Béla üvegfúvó: „Most, hogy javult a bérünk, nem lesz gond az utánpótlás” Színesüveget gyártanak a Miskolci Üveggyárban. Az év első négy hónapjában 250 000 négyzetméter sárga és zöld öntöttüveget készítenek. Ez év nyarán megkezdik az átláthatatlan falburkoló üveg­csempék gyártását. 24 millió téglát gyárt majd évente az ország legkor­szerűbb, teljesen automatizált téglagyára, amely Neszmélyen épül. Megszegték a rendeleteket Megbírságoltuk a vállalat és gyáregységei vezetőit Szakszervezetünk budapesti bizottsága bér- és munkaügyi, valamint a munkavédelmi csoportja közös ellenőrzést tartott az ÉM, Épületkerámia és Burkolóanyagipari Vállalat gyáregységeinél. A vizsgálat során megállapították, hogy a vállalat a túlóra-gazdálkodás terén súlyos szabálysértéseket követett el, mellyel súlyosan veszélyeztette a dolgozók egészségét és testi épségét, (s ezért az Építők Lapja is jo­gosan bírálta meg őket). A gyáregységeknél az egy főre engedélyezett havi túlóra-ke­retet túllépve foglalkoztatták az egyes dolgozókat. Súlyos­bítja szabálysértésüket az, hogy még a csökkentett mun­kaidőben dolgozókkal sem tettek kivételt. Ezért budapes­ti bizottságunk munkavédelmi felügyelői: Tóth Péter igazgatót 1000, Bodó Imre főmérnököt 1000, Szupper István, Szabó Ferenc, Iczés Sándor gyáregységveze­­tőket 1000, Gálosi László gyár­egységvezetőt 500, Sváb János, Horváth Gábor főművezető­ket 500 forintra bírságolta. A bírságolt személyek fel­lebbezéssel éltek a budapesti bizottság elnökségénél. Elnök­ségünk a fellebbezések alap­ján a bírságokat felülvizsgál­ta és megállapította: a bírság kiszabása jogos volt. A felleb­bezéseket elutasította és a ki­szabott bírságot jogerőre emelte. Budapesti bizottság munkavédelmi csoportja Hazai alapanyaggal... Az Építőanyagipari Kutató Intézet a nyergesújfalui Eter­nitgyár műszaki dolgozóival közösen, hazai alapanyaggal kívánja pótolni az eddigi kül­földről behozott azbeszt egy részét. Az azbeszthez hasonló tu­lajdonságú anyagok közül a bazaltgyapottal folytatnak ér­dekes kísérleteket. A hazánk­ban elegendő mennyiség­ben fellelhető bazaltzúza­lékból olvasztás útján különleges eljárással szá­lat képeznek. Az ilyen bazaltgyapotadalékkal készült eternit termékeket különböző módon vizsgáztatják. Fontos szempont, hogy az így készült lemezek és csövek szilárdsági, rugalmassági és vízzáróképes­sége megfelelő legyen. A kí­sérletek kiterjednek arra is, hogy az új anyag használata nem igényel-e­­ technológiai változtatást a nagyüzemi gyár­tásban. Az Építőanyagipari Kutató Intézet több mint egy éve fo­lyó kísérletsorozata tovább folytatódik Nyergesújfalun. Hiszen a megfelelő pótanyag kikísérletezése több millió fo­rintos megtakarítást jelente­ne népgazdaságunknak. MEGOLDOTTÁK A PROBLÉMÁT Bevált az összerakható felvonulási épület a tanácsi építőipari vállalatoknál budapesti tatarozású munkák­nál gond ez. Ezért jelentett segítséget a farostlemez-panelekből össze­állítható felvonulási épület, amelyet tavaly vezettek be a Fővárosi Tanács Építési Igaz­gatóságának vállalatainál. Fekete Károlyné és Cseke Er­nő elvtársakkal e felvonulási épületek „védnökeivel” be­szélgettünk az egy év tapasz­talatairól. Elmondották, hogy amíg e felvonulási épületek nem voltak, a mosókonyhát, vagy a pincét bocsátották ren­delkezésükre és ezek egyrészt egészségtelenek voltak, más­részt kifestésük, rendbehozata­luk, sok esetben villannyal való ellátásuk súlyosan ter­helte a vállalatok költségveté­sét. A szétszedhető farostpa­neleknek előnye az is, hogy szűk udvarokban felállíthatók, sőt, volt rá eset, amikor egy ház emeletén helyezték el. Né­hány darabbal kezdték, jelen­leg közel 90 van belőle, év vé­gére pedig 150 darabot hasz­nálnak majd a vállalatok. E növekedés ellenére, szük­ségessé vált más módon is a felvonulások biztosítása, és ezért 26 kiselejtezett trolit vá­sároltak, amelyeknek felsze­relése most van folyamatban. Rövidesen azokat is eljuttat­ják a vállalatokhoz. A kiszu­­perált trolikat a befejezett munkáról az új munkahelyre szállításkor szét sem kell szed­ni, csak teherautóval áthúzni. De maradjunk csak a fa­rostpanel épületeknél. Felke­restük a Fővárosi 2. sz. Épí­tőipari Vállalatot, ahol Hadi Jenő főtechnológus a követke­zőket mondotta: — E szétszedhető, ideiglenes felvonulási épület nagyon jól szolgálja rendeltetését. A ter­vezése is sikeres, mert nagy­ságra, magasságra éppen a kí­vánalmakhoz alkalmazkodik. Könnyen szállítható, egyszerű a szétszedése és összerakása. Mi már több helyen is igény­be vettük. Felvonulási épület­ként szolgált a többi között a Tömő és Jázmin utcai házbon­tásoknál, a Váci úton több épület felújításánál, a Nyuga­ti pályaudvar csatornázásánál, s a Teleki téri benzintöltő ál­lomás építésénél. — Hadd mondjam el azon­ban azt is, hogy ezek a fa­rostlemez épületek — vélemé­nyem szerint — még mindig drágák, remélem, ha nagyobb mennyiségben állítják elő, le­szállítják az árát. Előfordult a panelelemeknek a törése is, de sohasem használat közben, hanem szétszedésnél, illetve a szállítás alatt Ezért fel sze­retném hívni a figyelmet ar­ra, hogy ezeket nem szabad dobálni, s fejszével „segíteni” szétszedéskor. Legjobb össze­rakásukat, szétszedésüket egy brigádra bízni, akiket a fel­vonulási épületek épségben tartásáért még esetleg premi­zálnak is. Az építkezések egyik fontos technikai előfeltétele: a felvo­nulás. Vajon sikerül-e minél gyorsabban és olcsóbban, még­is a szükségletnek legmegfe­lelőbben biztosítani a raktáro­zást, az öltözőket, az ebédlőt és ahol a hivatalos, adminiszt­ratív ügyeket intézik. A nagy­volumenű építkezéseknél már régen megoldódott probléma ez, mert ahol egy hatalmas gyár, vagy egy egész lakóne­gyed épül, ott megfelelő fel­vonulási épületeket építenek, vagy a legelső kész épületet rendezik be erre a célra. De mit tegyenek ott, ahol mindössze néhány hétig, vagy pár hónapig tart egy ház re­noválása? Raktár, mosdási le­hetőség, étkezde ugyanúgy kell, mintha hosszú időre tá­boroznának le. Különösen a

Next