Építők Lapja, 1967 (62. évfolyam, 1-26. szám)
1967-10-09 / 21. szám
VILLÍG prolstarjai fgvfsvuftiki AZ ÉPÍTŐ-, FA- ÉS ÉPÍTŐANYAGIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA LXII. ÉVFOLYAM,, 21. SZÁM. ARA: 40 FILLÉR 1967. OKTÓBER 9. Baranya megyéből jelentik Közeledik a november 7., a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának ünnepe, melynek méltó köszöntésére felajánlásaik teljesítésével készülnek a Baranya megyei építőmunkások is. A harmadik negyedévben sok szép eredményt értek el munkájukban: az építkezéseken, az üzemekben és a vállalatoknál. Kezdjük a sort az ÉVM Baranya megyei Állami Építőipari Vállalattal, melynek dolgozói a harmadik negyedév végéig 11 millió forint értékű többlettermelést értek el. Eredményüket a munkatermelékenység fokozásával érték el, hiszen mintegy 100 fős létszámhiánnyal dolgoztak a harmadik negyedév folyamán. Különösen sok gondot okozott náluk a mélyépítési szakmunkás- és az ácshiány. A kavics- és cementhiány ugyancsak hátráltatta a két központi betonkeverő telepük munkáját, melyektől naponta 200 köbméter betont várnak a munkahelyek. Ebben az időszakban is problémák voltak a vállalat betonvas-ellátásával. Ha ezek az akadályok nincsenek, bizonyos, hogy a lendületesen dolgozó szocialista építőbrigádok további 10 millió forinttal túlteljesítették volna harmadik negyedévi feladataikat. A rendelkezésre álló anyagot és munkaerőt a lakásokra és a kiemelt beruházásokra összpontosították, így a nehézségek ellenére a jubileumi munkaverseny során eddig 76 lakást adtak át terven felül. Legnagyobb pécsi építkezésükön, Újmecsekalján, óvodát, bölcsődét, cipőboltot, gyógyszertárt és szerviz műhelyt adtak át rendeltetésüknek. A jubileumi munkaverseny eredményeként 1 hónappal a határidő előtt adták át rendeltetésének a pécsi Vegyipari Technikum éttermét és műhelyét, a helyi AKÖV és Autójavító Vállalat központi irodaépületét. Az Építőipari Szállítási Vállalat pécsi üzemegysége 10 darab ömlesztett cement szállítására alkalmas járművel gyarapodott a harmadik negyedév folyamán. Legnagyobb munkájukat nem Baranyában, hanem szegedi kirendeltségük területén, Algyőn végzik, ahol 38 darab nyolctonnás billenőplatós tehergépkocsijuk dolgozik. A pécsi területen a szokásos beton- és panelszállítási feladatok mellett most egy 100 000 köbméteres földmunkát végeznek, egy építendő raktárbázis területének feltöltését, 15—20 kocsijuk éjjelnappal dolgozik és eddig több mint 60 ezer köbméter földet hordtak a feltöltendő területre. Pécsi javítóműhelyükben a jubileumi munkaverseny keretében két hete készült el az üzemanyagfogyasztás-mérő berendezés, amely fontos segítőeszköz a tehergépkocsik gazdaságos üzemének biztosításához. Jelenleg a téglarakodás gépesítésével kapcsolatban folytatnak kísérleteket. E munka gépesítését sürgeti a rakodómunkás-hiány. Hazai gyártmányú gólyadarut szereltek az egyik tehergépkocsi vezetőfülkéje mögé. A gólyadaru olajhidraulikáját működtető szivattyú percenkénti teljesítményét 100-ról 150 literre növelték. Mechanikus szorító szerkezetével egyszerre 120 darab téglát tudnak az autóra rakni. A házi próbák során 11 perc alatt sikerült téglával megtölteni a teherautót. ★ A tavalyi eredményhez képest szeptember végéig 13 százalékkal termeltek többet a Pécsi Betonárugyár dolgozói. Forintban ez mintegy 10 milliós nagyságrendű termelési értéknövelést jelent. A jubileumi verseny eredményeként a Pécsi Betonárugyár dolgozói szeretnék elnyerni a „Szocialista munka gyára” kitüntető címet. Erre felajánlást tett valamennyi szocialista brigádjuk, és négy üzemük kollektívája is. Legjobban eddig a komlóiak teljesítették vállalásaikat, akik a pécsiekkel együtt tavaly már elnyerték a „Szocialista üzem” címet. Új termék, a feszített kivitelű szőlőoszlop gyártására készülnek a Pécsi Betonárugyár dombóvári üzemében. A hagyományos módon gyártott szőlőoszlop súlya 50—60 kg, míg a feszített betonvas-szerkezettel készülő csak 20 kg súlyú, de mégis erősebb lesz. A gyártás technológiáját az alsózsolcai Épületelemgyártól veszik át, ahol sikeres kísérleteket folytattak ezzel kapcsolatban. Csaknem ezer terven felüli új otthon átadására készülnek az ÉVM vállalatok kákái. Elsősorban sok szerelő és szakipari szakmunkásra lenne szükség. Az idén ugyanis a tavalyinál 25 százalékkal több új lakást kell építeni Budapesten, s a befejező munka java az év végére maradt. Szeptemberig 2500 fővárosi lakást építettek fel, és még csaknem kétszer annyit, több mint négyezret kell átadni az év utolsó négy hónapjában. A minisztérium Építőipari Főigazgatósága az utóbbi hetekben a tervüket túlteljesítő megyei vállalatokkal közösen felmérte, milyen segítséget nyújthatnának a budapestieknek. Több megyei vállalat dolgozói, mint a szolnokiak és a tolnaiak néhány fővárosi lakóház teljes felépítését már korábban átvállalták a budapestiektől, s most is küldenek újabb segítséget. A legjobb megyei vállalatok mintegy 250 szerelő és szakipari munkást „kölcsönöznek” az év utolsó két hónapjában. A fővárosban pedig a két nagy lakásépítő, a 43-as és a Budapesti Lakásépítő Vállalat dolgozói most versenyt kezdtek, hogy október közepéig kívülbelül elvégezzék a vakolást a december végéig átadandó összes lakóházon, s így helyet adjanak a befejező munkákat végző brigádoknak. Több építkezésen azonban máris fogadhatnák a vidékiek segítségét. Ezért a főigazgatóság most meggyorsítja az erők összevonását. A minisztériumi építőipar ez évi lakásátadási tervének túlteljesítéséért vívott harc Budapesten dől el. Ha ugyanis a fővárosban sikerül az idén előirányzott összes lakás átadása, akkor országosan — a vidéki vállalatok eredményes munkájával — előreláthatóan csaknem ezer terven felüli új otthont adnak át. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium több megyei építőipari vállalatának dolgozói bejelentették, hogy az ország lakásgondjának enyhítésére túlteljesítik az idei lakásátadási előirányzatot. A Szolnok megyeiek például mintegy 200, a Fejér és Békés megyeiek csaknem 100, a Vas és Baranya megyeiek mintegy 70 új otthon építését akarják terven felül befejezni az év végéig. A budapesti lakásépítkezéseken azonban jelentős munkaerő-probléma nehezíti a mun „Üzenet a KGST-palotába” Az ÉVM Mátravidéki Kőbánya Vállalat tardosi 3. számú, Binet-féle üzemében az év elején nem kevesebbre vállalkoztak, mint arra, hogy anyagot küldenek a Moszkvában épülő új KGST-palotához. A minifejtésen mindössze két ember látott a nem mindennapi munkához, egy kompresszorkezelő meg egy ügyeskezű, jó érzékű bányász. Tizenöt köbméteres feladatuk látszólag nem jelentett különösebb gondot, a teljesítése mégis meglehetősen hoszszúra nyúlik. Balkos József magyarázta egy sziklatetőn, hogy a munka, a vártnál sokkal nehezebb. Hajszálvékony repedés sem lehet a 75, vagy 100 centiméteres élű diabáz, gabró kőkockákban, s ezért egy-egy használható tömb kiszakítása olykor napokba telik. Sokszor tehát „feleslegesen” dolgoznak, a termelt anyagot csupán az útépítésnél alkalmazhatják. Ha azonban sikeres műszakot fognak ki, megéri a fáradságot, mert egyetlen köbméternyi, jó minőségű kőért valami 6 ezer forintot is kap a vállalat. Persze, azért ezt a sikert is megelőzi „némi” izgalom, vesződség: a köbméternyi tömbhöz ugyanis százötven méter összhosszúságú lyukat kell készíteni az MT-típusú kézi fúrókalapáccsal. A kifejtett kőtömböket Pestre, az ÉVM Kőfaragó Vállalathoz szállítják a tardosi bányából, s a kockákat 2,5 centiméteres lapkákra hasogatják. Ha ezzel végeztek, a köveket saját anyagukkal márványszerűvé csiszolják, s csak ezután küldik Moszkvába. Egyelőre csak erre a 15 köbméterre van rendelés — amelynek utolsó tételeit teljesítik már — ám, ha a kőnek keletje lesz, további 200 köbmétert kérnek belőle ... (gyón!) CSAK AZ ELSŐ LÉPÉS VOLT Az ösztönző bérrendszer egy éves mérlege a BUVATI-nál Egy évvel ezelőtt kísérletként bevezették a Budapest Városépítési Tervező Vállalatnál az ösztönző bérrendszert, amelynek lényege, hogy több munka, vagyis több elkészült terv esetén a tervezésben résztvevők nagyobb fizetést kapnak. Az eltelt hónapok tapasztalatai ma már leszűrhetők, s ezért arról beszélgettünk Jeney Lajossal, a BUVÁTI párttitkárával és Ágoston Miklóssal, a szakszervezeti titkárral, hogy mennyiben vált be ez az új bérezési módszer, milyen eredményei vannak, s alkalmazása közben milyen problémák merültek fel. A vállalat e két politikai funkcionáriusáról mondjuk el azt is, hogy nem függetlenítettek tisztségükben, mindketten mérnökök; Jeney Lajos, az építési osztály vezetője, Ágoston Miklós pedig az építés szakosztály vezetője, így tervező munkájuk közben közvetlenül, s nemcsak közvetve jelentésekből értesültek az új módszer helyességéről és hiányosságáról. — 1966 őszéig — mondotta Ágoston elvtárs — a célprémiumok ösztönöztek a jobb és több munkára. Ezeket csak kiemelt tervezéseknél tűzték ki, s ha az egy-egy tervező vagy tervezőrészleg számára jelentős összeget is jelentett, az egész intézet dolgozói szempontjából elenyésző öszszeg volt. A béralap nem változott, bármennyivel is növekedett a BUVÁTI által elkészített létesítmények tervezési díja. Ezért örömmel fogadta mindenki, hogy kísérletképpen nálunk is bevezették az ösztönző bérrendszert. A várakozásban nem is csalódtunk. Ma százszázalékos teljesítmény esetén mindenki teljes fizetést kap, de az azon felüli tervezési díj értékének egy része a tervezésben résztvevőket illeti meg, így tehát, aki többet dolgozik, munkaidejét jobban kihasználja, vagy akár túlóra segítségével többet tervez, az többet is keres. Ennek hatására többen lemondták másodállásukat, nem vállaltak „maszek”-tervezést, hanem teljes erejükkel és tehetségükkel a vállalat feladatait szolgálják. Ennek köszönhető, hogy a BUVÁTI az idén 34 százalékkal többet produkált, mint a múlt évben ugyanennyi idő alatt. Ebben az ösztönző bérrendszerben szakosztályvezetők is, egyes irodákban pedig már az osztályvezetők is részt vesznek. Az új bérrendszer segítségével 1 millió 700 ezer forinttal, amely az egész béralap 11—12 százalékát teszi ki, kapott többet a vállalat kollektívája, mint a megelőző időkben. Az első év tehát sikerrel zárult, de csak az első lépés volt, mert ezt a bérrendszert éppen az alkalmazása közben kiderült hiányossága miatt tovább kell módosítani. — Az eredmények megállapítása után következő első ilyen „de” — vette át a szót Jeney elvtárs — éppen a teljesítménybérből következik. Vannak ugyanis olyan kiváló tervezőink, akik szorgalmuk, tehetségük mellett sem teljesítették túl a 100 százalékot. Ők ugyanis tovább töprengtek egyes tervek felett. Vajon megtalálták-e a legjobb megoldást? A legolcsóbbat? stb. Előfordulhatott, hogy valamelyikük elkészített egy kifogástalan tervet, s mégsem adta be, mert eszébe jutott valamilyen előnyös korrigálás és tovább dolgozott rajta. A népgazdaság, illetve a főváros esetleg milliókat takarított meg ezzel a párhetes továbbgondolkodással, a tervező azonban elesett az őt nagyon is megillető egy-két ezer forinttól. Egy tervező nálunk évente átlag 100—150 millió forint értékű ház, iskola, vagy más közintézmény tervét készíti el. Bizony nem helyes siettetni az ilyen tervezőt, mert annak csak negatív gazdasági kihatásai lehetnek. Ezért az az elképzelésünk, hogy a tervezők egy része, a legjobb alkotó gárda, nem teljesítményre dolgozna, hanem felemelt fizetést kapna a többletnyereségből. Feltétlen helyes továbbra is fenntartani a teljesítménnyel összefüggő bérezést a feldolgozó apparátusban, ahol a műszaki rajzolók, kalkulátorok, statikusok, gépészek stb. szorgalma, képzettsége lemérhető az elvégzett munkában. — A másik ilyen probléma, de nem az utolsó, ha nem is soroljuk fel az összest — vette vissza a szót a szakszervezeti titkár —, hogy a tervezési díjszabás által meghatározott tervezési díjak nem állnak arányban a befektetett munkával. Ez nemcsak a BUVÁTI problémája, csupán azért jelentkezik ez élesebben, mert a tervezési munka arányában részesülnek dolgozóink bérben. Arról az ismert témáról van szó, hogy például egy iskolaterv díjazása attól függ, hány tantermes az épület. Természetesen egy nagyobb létesítmény tervezése általában több munkát igényel, de nem minden esetben. Közel sem jelent kétszer annyi munkát egy tizenhat tantermes iskola tervezése valamely új lakótelepen, mint például egy nyolc tantermesé, amelyet a várban kell különleges esztétikai kivitelezéssel megoldani. Előfordulhat, hogy a speciális, kisebb épület hoszszabb és nehezebb munkát jelent, mint a nagyobb típusiskoláé. Mi ezt a vállalaton belül a bérezésnél figyelembe vesszük, de csak az egész béralap terhére történhet ez a korrekció. Igazságosabb lenne, ha a BUVÁTI is az elvégzett munka komplikáltsága és egyéb nehézségei figyelembe vételével kapná meg a beruházótól az érte járó tervezési díjat. A szakszervezeti bizottság rendszeresen, foglalkozik az új bérrendszerből adódó gondokkal és azok finomításának lehetőségeivel. Törekvésünkben azonos elveket vallunk a vállalat vezetőségével és a pártszervezettel, így biztosak vagyunk benne, hogy az elkövetkező években az ösztönző bérrendszer még ösztönzőbbé válik. V. E. Két mérnök újítása A Mezőberényi 1-es számú téglagyárban évek óta megoldásra váró feladat volt a szárítás minőségének a javítása, valamint a szárító berendezés és a kemence kapacitásának a növelése. Ezek megvalósítására Lányi Frigyes, a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat főmérnöke Késl Imre főtechnológussal átalakítást hajtott végre. A kemencében felszabaduló hő így most felhasználható a nyerstégla szárításához, egyúttal pedig kiküszöbölődött a füstgázzal való szárítás, ami idő előtt tönkre tette volna a mintegy két és félmillió forint értékű szárítókocsikat. A vállalat a műszaki megoldásban való közreműködésért 5000—5000 forint jutalomban részesítette a két mérnököt. Lányi Frigyes és Kóti Imre ugyanennek a feladatnak a jobb megoldására egy másik újítási javaslatot is kidolgozott. Ennek lényege: az anyag 40—60 fokra való felmelegítése közvetlenül a sajtolás előtt. A szárító csatornába tehát már az előmelegített nyerstégla kerül, ami 15—20 százalékkal meggyorsítja a folyamatot és szinte teljesen kiküszöböli a nyersszárításból eredő selejtet. Előzetes számítások szerint ezzel az eljárással évi másfélmillió forint megtakarítás érhető el. Az újítás megvalósítására jövőre kerül sor. Munkavédelmi értekezlet Kaposvárott A Tégla- és Cserépipari Tröszt és a Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat munkavédelmi értekezletet rendezett Kaposvárott. Az ország valamennyi megyéjéből érkezett munkavédelmi szakemberek részére Baranyai József, a Tégla- és Cserépipari Tröszt munkavédelmi irodájának vezetője tartott előadást a dolgozók egészségének védelméről, a balesetek csökkentése terén elért eredményekről. Elmondotta többek között, hogy a munkavédelem területén folyó versenyben a Somogy— Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat szerezte meg az országos első helyezést. A vállalatnál kétezer munkást részesítettek rendszeres munkavédelmi oktatásban, és ennek eredményeként a tavalyi tizeneggyel szemben az idén csak három baleset fordult elő. Jó munkája elismeréséül Csuka Albert, a vállalat munkavédelmi csoportvezetője 1500 forint jutalmat és oklevelet kapott.