Építők Lapja, 1971 (66. évfolyam, 1-26. szám)

1971-11-08 / 23. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! AZ ÉPÍTŐ-, FA- ÉS ÉPÍTŐANYAGIPARI dolgozók szakszervezetének lapja IIXVS ÉVFOLYAM, 23. SZÁM AHA:­IO FILLER 1971. NOVEMBER 8. A lakásépítés helyzete Baranya megyében Szakszervezetünk Baranya megyei bizottsága október 21-i ülésén a megyei lakásépítés helyzetét tárgyalta, a Baranya megyei ÁÉV-nek az 1971. évi lakásépítési feladatok végre­hajtásáról készített írásos tá­jékoztatója alapján. Az ülésen Szemere Mátyás, a vállalat tervosztályának vezetője tett szóbeli kiegészítést, majd vála­szolt a kérdésekre. A vállalat mintegy 80 mil­lió forint értékű, elsősorban a lakásépítési kapacitás fejlesz­tését célzó beruházást hajtott végre, megteremtve ezzel az évi 1700 lakás gyártásához szükséges technikai bázist. A IV. ötéves tervidőszakban a vállalat 6503 lakás átadását tervezi, ötször 1700 lakás egyenlő 8500 lakással. Miért terveztek azonban en­nél jóval kevesebbet? Azért, mert a megyében és a városban a fizetőképes kereslet be­határolta a vállalat által felépíthető lakások szá­mát. A gyártott elemeket a kapaci­tások jobb kihasználása érde­kében más készítményekhez is fokozódó mértékben fel fogják használni. Az 1971. évi lakásépítési­ terv teljesítésénél a területelőkészí­­tés és a tervellátás problémái jelentősen akadályozták a vál­lalat munkáját. Idén a vállalat 1163 lakás átadását tervezte. Építési te­rület hiánya miatt törölni kel­lett a programból 45 lakást, továbbá 80 lakás átadását igen nehéz helyzetbe hozta az új gáztörvény szigorított előírá­sainak a technikai felkészült­ség figyelembevétele nélküli megkövetelése. A lakásépítésen dolgozó szo­cialista brigádok munkaver­­seny-vállalása alapján ez évben reálisan 1122 la­kás átadására lehet szá­mítani, ami a tervezettnél 41 lakással kevesebb. Ebből 591 lakás átadása (az éves terv 52,7 százaléka) még a IV. negyedévben megoldan­dó feladat. Az elmaradást a vállalat szerint az előkészítetlenség okozta. Az építési területek hiánya és a késedelmes terv­szolgáltatás miatt létrejött munkatorlódások a minőség romlását okozzák, és a túlórák számának növekedéséhez ve­zetnek. A többletköltségek a vállalat nyereségét és ennek következményeként dolgozói­nak jövedelmét csökkentik. A megyebizottság feltette a kérdést: mit tett a vállalat, hogy 1972-ben ez ne ismétlőd­jön? Sikerült elérniök, hogy az 1972. évre vonatkozó ter­vek ez év végén a kezükben lesznek. A vállalat erőfeszíté­seiből kiindulva Szemere Má­tyás optimista volt az előkészí­tettség javulását illetően, bár a körülmények ismeretében ez némileg megalapozatlannak tűnt a megyebizottság számá­ra, így pl. a­ szanálások késé­se jöv­őre is az ideihez hason­ló gondokat okozhat az év vé­gén. Berki József, a vállalat szak­szervezeti bizottságának tit­kára elmondotta, a dolgozók tudnak arról, hogy a szakszer­vezet elnöksége októberi ülé­sén tárgyalta a lakásépítő vál­lalatok helyzetéről készített előterjesztést. Ennek alapján bíznak abban, hogy a problé­mák megoldásra kerülnek. 1971-ben számos hátráltató tényező akadályozta a mun­kát. Például az idén átadásra kerülő lakások terveit csak májusban kapták meg. Az át­futási idő lerövidítése a válla­latnak jelentős többletköltsé­geket okoz. Az év hátralevő időszakában munkaerő-átcso­portosítás, és szakipari alvál­lalkozói kapacitás igénybe vé­tele szükséges az 591 lakás át­adásához. Emellett arra is törekedni kell, hogy az 1972. évre átmenő lakások megfelelő ké­szültségével biztosítani tudják az év elején is a folyamatos munkát. A megyebizottság megálla­pította, hogy a IV. ötéves terv lakásépítési célkitűzéseinek megvalósításához a vállalaton kívüli szervezetek (tanács, be­ruházók, tervezők) jobb, ösz­­szehangoltabb együttműködé­sével egyidejűleg szükséges az is, hogy a vállalat a lehetősé­gek jobb kihasználásával — elsősorban a munkaszervezés területén — saját erőből is ja­vítsa tevékenységét L. T. a cemen Ti párnánkja. Az építőipari válalatok a középtávú terveikben tervezett termelésnövekedést csak za­vartalan anyagellátás mellett tudják elérni. A népgazdaság IV. ötéves tervének célkitűzé­sei között szerepel az építő­anyagok — különösen a ce­ment — belső piacának stabi­lizálása, amit a hazai termelés növelésével kell elérni. Az építőanyagipari kapacitásokat jelentősen bővítő nagyobb be­ruházásoknak azonban a gyorsított kivitelezés mellett is több év az átfutási ideje. Ezért a tervidőszak előző évei­­­­ben a behozatal növekedése várható, ami az építőanyag­­ipar új beruházásainak belé­pése után fog csak­ csökken­ni A cement iránt egyébként az egész világon nőtt a kereslet. A gyár a végrehajtott bőví­tési program előirányzatát sem tudta elérni. Többek kö­zött azért, mert a kőbánya kedvezőtlen geológiai­­ körül­ményein kívül a javítások, le­állások miatt a gépek üzem­óráinak száma alacsony. Az al­katrészellátási nehézségek a javítást megnehezítik. A ter­melőlétszámból 240 fő hiány­zó. A gyárnál fennálló problé­mák megoldására, a termelési eredmények javítására intéz­kedési terv készült. A kőbánya, a termelőberendezések, a ve­zetés, szervezés és a munka­erő-gazdálkodás területén tör­ő fenti okok miatt az impor­tált cement ára növekvő ten­denciájú, és ma már lénye­gesen meghaladja a­ hazai fix árakat. A cementimportot költségvetésből­ kell támogat­ni, ezért a népgazdaság foko­zott erőfeszítéseket tesz a ha­zai cementtermelés növelésé­re. Érthető tehát, hogy szak­szervezet­ünk elnöksége és az ÉVIM egyaránt keresi a ce­mentipari problémák megoldá­sának lehetőségeit. Az ÉVM a Cement- és Mész­művek váci gyárának helyze­tével kapcsolatban a közel­múltban részletes vizsgálatot folytatott. A Művek cement­­termelési tervének teljesítése döntően a­ váci gyár tevékeny­ségétől függ:". Ezt igazolja az elmúlt három év és 1971 ter­melésének várható alakulása (ezer tonnában).A­ténő intézkedések végrehajtá­sát a szakszervezeti vezetőtes­­tületek támogatják, együttmű­ködve a gazdasági vezetőkkel. A cement termelés növelése, a Cement- és Mészművek munkaerőhelyzete és dolgozói jövedelmének várható alaku­lása által felvetett problémák megoldása érdekében tűzte a szakszervezet elnöksége no­vember 1-i ülésének napirend­jére a Cement- és Mészművek dolgozóinak bér- és jövede-lemalakulásáról és a vállalat nődolgozóinak helyzetéről ké­szített jelentés megtárgyalását. A népgazdasági terv által előirányzott gyorsütemű ter­melésnövekedést a Cement- és Mészművek új kapacitások üzembe helyezésével, a meglé­vő termelőberendezések közül a váci gyár kapacitásának jobb kihasználásával, a többi­ gyá­raknál a berendezések maxi­mális leterhelésével tervezi el­érni. A termelés tervezett dina­mikus fejlődése mellett a jö­vedelmezőség és a hatékonyság kedvezőtlenül alakul. A terv­időszak során belépő bere­­mendi és hejőcsabai új gyá­rak eredményrontó hatására a vállalati nyereség csökken. A létesülő új gyáraknál a kor­szerű berendezések költség­csökkentő hatása a technoló­giai ráfordításoknál, elsősor­ban a fajlagos kalóriafogyasz­tásnál jelentkezik. Az itt el­ért megtakarítás azonban nem tudja ellensúlyozni a nagy tö­megű eszközérték terheit. (Amortizáció, eszközlekötési járulék, állóeszköz-fenntartási költség, kamatok.) A vállalati eredmény ilyen alakulása miatt az érvényben levő sza­bályozók merev alkalmazása esetén a bérszínvonal 1970-ben az 1970. évi szintet sem érheti el. Az előirányzott fejlesztések figyelembevételével a tervidő­szak folyamán a meglevő ter­­melőegységek számára elérhe­tő az építői­par áll­a­­ros ütemű jövedelemnövekedéséhez szük­séges nyereségtömeg kiter­me­­lése. Ebből már következik az is, hoy a vállalat problémáit a két új nagy cementgyár be­lépése okozza. Szal­szerveze­tünk elnökségének állásfogla­lása szerint az egész népgaz­daság szempontjából előnyös ''és gazdaságos beruházás miatt a vállalat dolgozói nem kerül­hetnek a jelenleginél lényege­sen hátrányosabb helyzetbe. A hejőcsabai gyár engedély­okmánya már kimondja, hogy a felfutási időszak veszteségei­nek finanszírozásáról gondos­kodni kell. Az új beruházások kedvezőtlen hatása azonban több­ oldalról jelentkezik. A vállalat a felfutási veszteség megtérítése mellett sem képes a megoldandó feladatokkal arányban álló, a nehéz fizikai munkát és a munkaerőhely­zetet figyelembe vevő szemé­lyi jövedelemalakulást biztosí­tani. A két új egyedi nagybe­ruházás belépésével az eszköz­­bérarány jelentősen megvál­tozik, emiatt lényegesen ki­sebb „B” alap képzőedik. Ezen túl a bérfejlesztési mutató ■kedvezőtlen alakulása miatt is hátrányos helyzetbe kerül a vállalat. A vállalat problémáinak megoldását segítené — a költ­ségek növekedését figyelembe véve — a cement árának fel­emelése. Ebben a kérdésben az elnökség állásfoglalása egyér­telmű, mivel ez az egész épí­tőipart érintő általános ár­emelkedést váltana ki — nem ez a járható út. A vállalat problémáinak megoldására több javaslat hangzott el. Ezek többsége a már most égető kérdéseket érintette, és elsősorban a váci gyár helyzetének rendezésére irányult. A javaslatokat az elnökség megtárgyalta, és állást foglalt abban: együttműködik a mi­nisztériummal, hogy a rend­kívüli bérügyi intézkedések segítségével a cementipar problémái a népgazdasági ér­dekeknek megfelelően megol­dásra kerüljenek. Lepsényi Tamás 1968 1969 197­1 191 Vác 1000 Tu­l 950 ‘ 85 További 6 cementgyár 1801 1801 1821 1821 Összesen: 2801 2565 2771 207 Szervezettség, haték­onyság, fegyelmezettség A jövő feladatairól tanácskoztak a Középületépítő Vállalat szocialista brigádvezetői A szocialista brigádvezetők, a szakszervezeti és a pártmun­kások csakúgy, mint a gazda­sági és műszaki vezetők, már hetek óta módszeresen készül­tek a Középületépítő Vállalat­nál arra a tanácskozásra, ame­lyet néhány napja rendeztek meg a Metró Klubban. A vál­lalati közéletet alakító, legszé­lesebb testület ezen az október végi napon, nem kevesebbről tanácskozott, mint a vállalat jövőjéről, fejlesztéséről, s hogy kinek-kinek mit kell majd tenni, az eddiginél is nagyobb sikerek végett. A fő re­ferátum a saját gondokat, a saját perspektívákat az egész ország gazdaságának gondjai­ba és perspektíváiba ágyazva vázolta fel. A másik új elem, s úgy tűnt, az előzőnél ez sem kevésbé je­lentős, hogy a szocialista bri­gádvezetői értekezlet lényegé­ben határozott szankciók al­kalmazását kérte számon a vezetőktől a fegyelmezetlen­­kedőkkel szemben. S ez a fo­galom,­ hogy fegyelmezetlen­ség, az értekezleten többféle megvilágítást kapott. Fi­gye­­lemre méltó volt továbbá Mi­­kolik István műszaki igazgató felszólalása, amely nagyon ön­kritikus, nem hárította el azt a felelősséget, amely az újab­­ban elég gyakori balesetekből a­ vezetőkre hárul, de... alig­hanem jogosan állapította meg, hogy azok a brigádok, szocialista kollektívák sem mentesülhetnek az emberies­ségből fakadó felelősségválla­lás alól, amelyek vezetői és tagjai, nap mint van figyel­­metlenül járnak-kelnek súlyos balesetekkel fenyegető ve­szélyforrások mellett. Mindezek bizonyára máris érzékeltetik, milyen alapvető politikai, gazdasági, emberi problémákkal viaskodott a Középületépítő Vállalat szo­cialista brigád vezetőinek mi­napi értekezlete. Menjünk azonban talán, sorjába. Kovács József megbízott Szb-titkár be­vezető szavai után Balázs György igazgató tartotta a fő referátumot. Sorra vette a kollektíva eddigi eredményeit, a vállalat társadalmi-gazda­sági elismerésének különféle állomásait, amelyet a Szocia­lista munka vállalata cím ko­szorúzott az elmúlt esztendő­ben. — S mindezt azzal értük el —, mondotta, hogy egészen jól dolgoztunk, hogy a szocia­lista brigádmozgalom nálunk valóban a munkaverseny ma­gasabb formájává vált. Olyan társadalmi mozgalommá — tette hozzá —, amelynek a zászlajára nemcsak termelési célok vannak kitűzve. Eleme a tudás, a műveltség gyarapí­tása, a szocialista érzület ki­­alakításának a vágya, egy ma­gasabb erkölcsi szint elérése. Mennyiség és minőség A brigádmozgalom kiszéle­sedését illusztrálva, az igaz­gató örömmel állapította meg, hogy 1966-hoz képest, amikor már 50 szocialista brigád mű­ködött a vállalatnál, 763 tag­gal, a fejlődés egyszerre in­dult a mennyiség és a minő­ség irányába. Jelenleg 108 szocialista brigádja van a vál­lalatnak, tagjaik száma pedig megközelíti az 1500-at. Közü­lük 21 kollektíva már arany­plakettel rendelkezik, s az idei eredmények alapján, remény van arra, hogy számuk nö­vekszik. A brigádoknak a ter­melésben elért eredményei­nek köszönhető egyebek kö­zött, hogy határidőre, sőt nem egy esetben az előtt adhattak át több jelentős objektumot. Jó néhány szocialista bri­gádot említett név szerint is, amelyek jószerivel a vállalat tartópilléreinek nevezhetők, s még a jók közül is kitűnnek odaadásukkal, szakértelmük­kel. Megbecsülésükben sincs hiány. A társadalmi szervek­kel egyetértve a bronzérmes brigádok tagjai egyenként 200, az ezüstérmeseké 300, az aranyérmes brigádok tagjai pedig 600 forint külön juta­lomban részesülnek. Az anyagi megbecsülésre utal továbbá, hogy a szocialista brigádok tagjainak a keresete összesen 7,9 százalékkal múlja felül a nem szocialista brigádtag­ dol­gozókét. Vagy: csak ebben az esztendőben 176 szocialista brigádtag és vezető kapott ki­váló dolgozó elismerő kitünte­tést. A szocialista brigádtagoknak azonban nem csupán erről az oldalról kell a dolgot néznie — jegyezte meg az igazgató. Ter­mészetes, hogy jobb munká­jukért, több teljesítményükért több is legyen a bérük. De ez­zel együtt több a felelősségük­­is. Vagyis a brigádmunka nem elsősorban külsőségekben, ha­nem tartalmában legyen szo­cialista szellemű. Vállaljanak felelősséget a termelés dol­gain túl a politikai nevelés, a szakmai fejlődés, az emberi magatartás helyzetének még jobbra fordításáért is. Jobb kooperáció? Ebben a szellemben nyilat­kozott meg az értekezleten a felszólalók többsége. Kovács István szocialista brigádvezető az újpesti rakparton lévő te­lepről például, igen helyesnek tartotta, hogy a lényeges kér­désekben — legutóbb a tőkésí­tés megvalósítását illetően — mindig kikérik, a szocialista brigádvez­etők véleményét. Ná­luk nyolc szocialista brigád működik, s példaként a Kádas építésvezetőség munkájának körültekintő, szervezett voltát említette. Ez a munkastílus al­kalmas arra, hogy magával ra­­­gadja a brigádokon még kí­vülállókat is. Koczka Géza fő­építésvezető is az alaposabb szervezettség szükségességére mutatott rá. Ennek alapvető feltétele pedig nem más — tette hozzá —, mint a maxi­mális fegyelmezettség a mun­kák előkészítésében csakúgy, mint a megvalósítás minden fázisában. Ezt a témát valamivel konk­­rétabban, mi több, kemé­,­nyebben fogalmazta meg Si­mon Ferenc szocialista bri­gádvezető. Nemegyszer azért nem képesei­ a brigádok telje­síteni vállalásaikat, mert van bizonyos fajta vezetői „fegyel­mezetlenség” is. Ez megnyil­vánul abban, hogy nem bizto­sítanak a kellő időben munka­területet, anyagot, sőt egyszer­­kétszer még megfelelő munka­eszközt sem. A másik oka a vezetők bírálatának: a mun­kaerőhiánytól való félelmük­ben, nem torolnak meg nyil­vánvalóan súlyos fegyelemsér­téseket, szabadsággal tussol­nak el igazolatlan mulasztáso­kat. Ezt megengedhetetlennek és hosszú távon nem célra­vezető, munkaerő-gazdálko­dással összefüggő megalkuvás­nak tekinti. Ezt a módszert el kell vetni — hangsúlyozta. Földesi János lakatos, szocia­lista brigádvezető ugyancsak az utólagos igazolások ellen szólt. Nem szabad tűrni, hogy egyesek, s legtöbbször min­dig ugyanazok, hétfőnként tá­vol maradjanak a munkahe­lyüktől, mondotta. A fegyelem 9.két arca ” Sokkal biztatóbb volt Hoff­­mann István brigádvezető mondandója. Részletesen fog­lalkozott azzal, hogy brigád­jának munkahelyén szilárd a fegyelem, példás a rend, a munka folyamatában a vezető műszakiakkal igen jó a kap­csolat. Eredményeiknek a fen­tiek adnak jó alapot. Szabó Árpád, a Hámán Kató komp­­­lexbrigád vezetője, a brigá­­dok közötti kooperáció fogya­tékosságaira hívta fel a fi­gyelmet. Vállalásaik teljesítése olykor azért hiúsul meg, mert nincs meg a kellő összhang az egyes munkafajtákat végző brigádok között. Holott együtt­működéssel még a jelenleginél is jobban és többet tudnának tenni a vállalat terveinek a megvalósításáért. Kovács József megbízott szb-titkár kiegészítő referátu­mában a szervezettség, a jobb összhang kialakításáért szállt síkra, nemcsak a brigádok, hanem az osztályok, a főépí­tésvezetőségek vonatkozásá­ban. Felhívta a figyelmet ar­ra, hogy a brigádoknak fel kellene karolni a Dolgozz hi­bátlanul mozgalmat, amely sok siker forrásává válhatna a kö­zösség számára. Szabó János, az szb közgazdasági felelőse a brigádmunka értékelésének fejlesztéséről, e fontos politi­kai munka javításának prog­ramjáról adott tájékoztatást. A felszólalóknak Balázs György igazgató adott választ. Megválasztották a küldötteket a szakmai tanácskozásra, majd kiosztották a brigádigazolvá­­nyokat. A tanácskozás tanulsá­gai majd a jövő tetteiben lesz lemérhető. Hrémeg­­arás IS évi becsületes munkáért Az Aszfaltútépítő Vállalat Csalogány utcai székházában november 5-én, a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom évfordulójának megünneplé­se keretében kedves megemlé­kezésre került sor. A vállalat gazdasági vezetői és társadal­mi szerveinek tisztségviselői köszöntötték azokat a dolgozó­kat, akik negyedszázada hű­ségesen szolgálják a válla­latot. A törzsgárdaszabályzatuk előírása szerint ugyanis a 25 éves folyamatos, a válla­­latnál vagy jogelődeinél el­töltött munkaviszony után a dolgozó nők aranyláncot, a férfiak aranygyűrűt kapnak­ a vállalattól. Az Aszfaltút­építő Vállalatnál eltöltött két és fél évtizedben végzett eredményes munka jutalma­ként az ünnepségen Major Pál igazgató három nő és 22 fér­fi dolgozónak nyújtotta át most a vállalatnál elsőként a kitüntető aranyláncot, illet­ve aranygyűrűt.

Next