Épületgépészet, 1980 (29. évfolyam, 2-5. szám)
1980 / 2. szám
Melegvízfűtések új tervezési szemlélete Dr. MENYHÁRT JÓZSEF - HOMOKHÁTOYÖEGYSI Dr. (BME I. Épületgépészeti Tanszék) 1. Az új szemlélet szükségessége Az elmúlt tíz-tizenöt év során a melegvízfűtések területén a fejlődés meggyorsult és nagyléptékű változások is bekövetkeztek. A fejlődés és változás visszavezethető — a távfűtések elterjedésére, — az energiahordozó struktúra állandó alakulására, — az egybekapcsolt teljesítmények növekedésére, — az ipari háttér és korszerű gyártmányok fejlődésére, — az új, iparosított építési módokhoz, és ezek által megszabott hőtani, geometriai, szerkezeti kérdésekhez való alkalmazkodásra. Ezek az okok lassanként teljesen átformálják a hagyományos melegvízfűtés tervezési szemléletet, a tapasztalati összefüggések, ökölszabályok, elhanyagolások már nem alkalmazhatók, a méretezés minden részletében megalapozottságra, pontosságra, valamennyi fizikai jelenség figyelembevételére van szükség. E szempontokon túlmenően a jelenlegi világméretű energiaválság hazánkban is szükségessé tette és egyre inkább szükségessé teszi energiagazdálkodásunk egészének átértékelését és előtérbe helyezi az energia- és anyagtakarékosság valamennyi részletproblémáját. Ezek sorában elsődleges a melegvízfűtő rendszerek valamennyi alkotóelemének belső felületi korrózióvédelme. Ha ugyanis a megnövekedett teljesítmények, méretek mellett az elemek állandó cseréjére, a korróziós károsodások kiküszöbölésére is szükség van, úgy igen sok anyag- és élőmunka ráfordítás jelentkezik a meglévő rendszerek karbantartásánál, és természetszerűleg ez az anyag és élőmunka csak az új létesítményektől vonható el. A korróziós károsodások megelőzése tehát egyaránt szolgálja a lakosság, a használók érdekeit a panasz- és hibamentes fűtéssel, az üzemeltetők érdekeit az elsózódás-, lerakódásmentes, korróziós kár miatt cserére nem szoruló elemek üzemben- és karbantartásával, valamint a népgazdaság érdekeit, valamennyi rendszerelem optimális élettartamának biztosításával. A korróziós károk nagysága általánosságban függ az illető ország ipari fejlettségétől. .,.. . a kár általában annál nagyobb, minél nagyobb a fejlettség. Ezt a látszólagos ellentmondást akkor érthetjük meg, ha meggondoljuk, hogy a fejletlen országokban a korrózió elleni védekezés ugyan nem áll a kellő fokon, viszont nincs is annyi korróziónak kitett berendezés, és használati eszköz, mint az iparilag fejlett országokban ...” [11]. Ezen idézet tükrében már további fejtegetés és elmélkedés nélkül is belátható, hogy az építési volumen rohamos fejlődése és a korróziós károk növekedése egymással szorosan összefüggő jelenségek, és ez a helyzet a fűtéstechnikával foglalkozó szakembereket új szemlélet bevezetésére és gyakorlat megvalósítására ösztönzi. 2. A tömeges korróziós hibák első felmerülése A melegvízfűtések korróziós problémakörére 1970 körül figyeltünk fel, amikor a lágyacél alapanyagú radiátorok tömeges meghibásodása országos gonddá vált. Egy akkori cikkünkben [1] felsoroltuk azokat a tennivalókat, melyek további károsodásoknak elejét vehetik. Rend kedvéért megismételjük az ott rögzített feladatokat: ,,A jövőben megoldandó feladatok annak érdekében, hogy a sorozatos meghibásodások elkerülhetők legyenek: — a szerelési és kezelési utasítás kidolgozása az acéllemez radiátorok alkalmazásához; — a fűtési rendszerek kapcsolási sémáinak kidolgozása az amúgy is több szempontból elavult „Műszaki előírások központi fűtőberendezések tervezéséhez” újraírásának keretében. Az új kapcsolási vázlatok térjenek ki a tágulási tartály oxigénfelvételt megakadályozó kialakítására is. ÉPÜLETGÉPÉSZET ★ 49