Érdekes kalendárium, 1969
Petőfi Sándor: Föltámadott a tenger
társaságnak, aki kívülről jön, s a lüktető élet nyers hírét hozza: — Uraim — szól —, vigyázzunk! Békehírek vannak. A legkomolyabb jelei látszanak a békekötésnek. A tőzsdén a papírokat piacra dobják, s a politikában a legnagyobb fordulatok fenyegetnek. Általános és rémült csönd. Mindenki kijózanodik, a hőmérsékek leszállnak, a fantáziák egyszerre a másik végletbe csapnak, feltűnik a közeljövőben az olcsó kenyér... s a Tőke megvonaglik s összébbhúzza a kincs harmatozó denevérszárnyait. Azonnal kiküldik egy megbízható tagjukat. Ez autóba ül s körülvágtat; megy a tőzsdére; megy a minisztériumokba; megy a legelső forrásokhoz s egy óra múlva ragyogó arccal és boldog mosollyal nyit be a még mindig együtt ülő várakozó és dermedten spekuláló Tőke-vezérkarhoz : — Uraim, nyugalom! — nincs baj, nem lesz béke! Előadja adatait, megfigyeléseit, biztos híreit, s a nagyemberek fölolvadnak és megenyhülnek és kívülről a távoli hímes rét, a profit virágai kövérebbek és dúsabbak, mint valaha, és mintha mi sem történt volna, a többtermelés útján egy pillanatnyi zökkenővel tovaindul a nagy gép: a pénztermelő Pénz. Pesti Hírlap, 1918. júl, 28. 'P’e4vrfí Scwxdat Föltámadott a tenger Föltámadott a tenger, A népek tengere, Ijesztve eget-földet, Szilaj hullámokat vet Rémítő ereje. Látjátok ezt a táncot? Halljátok e zenét? Akik még nem tudtátok, Most megtanulhatjátok, Hogyan mulat a nép. Reng és üvölt a tenger, Hánykódnak a hajók, Süllyednek a pokolra, Az árboc és vitorla Megtörve, tépve lóg. Tombold ki, te özönvíz, Tombold ki magadat, Mutasd mélységes medred, S dobáld a jellegekre Bőszült tajtékodat, Jegyezd vele az égre örök tanulságul: Habár fölül a gálya, S árul a víznek árja, Azért a víz az úr! 35