Érdekes kalendárium, 1973
Petőfi Sándor: Szeptember végén
Szeptember végén Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Még zöldes a nyárfa az ablak előtt, De látod amottan a téli világot? Már hó takará el a béres tetőt. Még ifjú szívemben a lángsugarú nyár S még bene virít az egész kikelet, De íme sötét hajam őszbe vegyül már, A tél dere már megüté fejemet. Elhull a virág, eliramlik az élet... Ülj, hitvesem, ülj az ölembe ide! Ki most fejedet keblemre tevéd le, Holnap nem omolsz-e sírom fölibe? Oh mondd, ha előbb halok el, tetemimre könnyezve borítasz-e szemfödelet? S rábírhat-e majdan egy ifjú szerelme, Hogy elhagyod érte az én nevemet? Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt, Fejfámra sötét lobogóul akaszol, Én feljövök érte a síri világból Az éj közepén, s oda leviszem azt, Letörlem véle könyvimet érted, Ki könnyeden elfeledéd hívedet, S e szív sebeit bekötözni, ki téged Még akkor is, ott is, örökre szeret! Koltó, 1847. szeptember