Erdély, 1873 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1873-01-02 / 1. szám
Egy, legfeljebb két három nap után azonban, rendesen tovább mentek. Hogy mit és mennyit emészthetett meg ily alkalmakkor, a kocsisokat és inasokat is odaszámítva harminc, negyven ember, harminc, negyven ló, azt nem nehéz kiszámítani. A vendégek lepte család azonban, ki későbben maga is sorra járta ismerőseit, a többnemű pusztítást, pár hét alatt rendesen kiheverte. A labona, lábasjószág, aprómarha volt elég, bort csak ritkán, és legfeljebb czukrot, kávét és fűszereket kellett vásárolni. Azután meg az akkori magyarkonyha kiadóbb és hálásabb is volt, mint a mostani német és francia, de fiatal embereink abban az időben, erősebb gyomorral is bírtak és nem fingáskodtak. September 8-kán délután már alig volt úriház Beregszászon, amelyik vendéget ne kapott, vagy ne fogadott volna. Majd mindenik előkelő ház udvarán állott egy vagy több fedeles, vagy fedeletlen kocsi vagy hintó. Itt fel, ott leszerszámoztak, itt jártattak, ott itattak, a cselédség izgott mozgott, a háziúr, vagy a vendégekkel a szobában társalgott és dohányzott, vagy az udvaron és kertben sétált, utat nyitva a fiatalság tréfálódzásainak és udvarlásainak is. Minthogy a különböző helyeken megszállott vendégek is, jobbára ismerősök és barátok valának, reggel, délben és kora délután a kölcsönös látogatások is megkezdődtek, s a fiatal leánykák báli öltönyeikről, a férfiak báli élményeikről kezdettek társalogni, némelyek pedig, már jó előre táncosokról és táncosnőkről gondoskodtak. A későbbi órákban azután csak elvétve lehetett egy két kapatos embert, vagy úri nőt látni az utcákon. A leánykák halak rendezésével, az ékítvények és virágok megválasztásával, s a ruhák próbálgatásával voltak elfoglalva, a férfiak pedig, hogy az időt fól használják vásárolgattak, csereberéltek, iddogáltak, vagy kártyáztak. Csak igen kevés háznál gondoskodtak estebédről. Szokásban volt ugyanis zeneszó mellett azon vendéglő, vagy szállodában vacsorálni, ahol a táncvigalom megtartatott. Kilenc óra tájban, vagy kevéssel azután, kiadták a rendeletet, vagy megparancsolták, hogy a kocsisok fogjanak. Kilenc órától tízig a szerény mezővároska nagyvárosias alakot öltött, kevés szünetekben kocsi kocsi után robogott végig az utcákon, ostorpattogások és csengő csilimpolások hangoztak, s a táncvigalom helyisége előtti tér megnépesült a kiváncsi csőcselékkel. A táncvigalom megkezdését rendesen, a cigányzenekar által, egy a helyiség előtt eljátszott induló jelezte. A táncterem a régi patriarchális szokásokhoz híven, tisztán de egyszerűen volt berendelve. A terem plafondjának közepéről, egy viasz gyertyákkal megrakott csillár lógott alá,a terem négy oldaláról pedig egymástól nem messze eső páros lemez fogantyúkban, ugyancsak viasz gyertyák világottak. Köröskörül kipárnázott lócák, a matrónák számára néhány támlásszék, és valami nyolc darab aranyozott ráma -jó magasabb tükör tevék a bútorzatot. A barna zenészeknek, a terem hátsó oldalán egy emelvény alkottatott működési helyül. A terem padlózata durva zsíros szapannal vált siklóvá és ragyogóvá fényesítve. A táncterem zeneemelvényi oldalán nyílt, a vacsoráié — azontúl egy játszó terem, a bejáratnál egy előszoba ruha, és öltözet megtekintéséül s megigazításául, azontúl együttesen a nő és férfi garderebie. A vendéglős büszke volt ily alkalmakkori ételeire és italaira; nem lesz érdektelen egy azon időbeli étlappal megismerkednünk. Spékelt nyúlderék, spékelt kappan, malacpecsenye, roszprádli (még akkor így hívták), malactokány, csirke becsinált, smoring, turoshaluska, irostészta, fánk, sodar bornya nyelv, svajcersajt és liptai túró. Ó és ujborok, tokaj, bixádi és újfalui savanyu víz, kávé, limonádé, puncs és barbaras. A legdrágább étel tizgaras a legolcsóbb két garas volt. Egy bankó forintból két ember jól lakhatott. Húszassal, tízessel, két garasos, egy garasos, két krajcáros és egy krossal fizettek. A vendéglős a cigányoknak egész éjszakára ingyen vacsorát, ingyen komiszbort és 50 bankó forintot fizetett. A bementi dij két huszas volt, a garderobbe egy tizes. A nők öltözete nagyobbrészt muselin, argantin, zsakonet és delin kelmékből állott, felkantározott ceig cipőkkel, és netzizelt kesztyűkkel. A férfiak fekete frakk és nadrág, fehér mellény, fehér és fekete nyakkendő , fekete frakk, fehér vászon, vagy pamut szövet nadrág, fekete mellény, császárkék frakk fényes érc gombokkal, anginett nadrág és mellény, fekete rokk vagy zrínyiben váltakoztak. Selyemben csak a kiválóbb matrónák jelentek meg. Parfümként csak az otkolon használtatott, s az azután olykor nagyobb mérvben használva és alkalmazva, ha a melegség által felolvasztott szappan szagával összebarátkozott, olyan forma illatot teremtett, mint az azóta használni szokott photogene. Szappanozott padló nélkül, meglehetősen kellemes légkörben mulatott az akkori emberiség. A táncnemek közül csak a walcer, csendes polonaise, galopp, mazur, és soló magyar voltak ismeretesek. Megtörtént, de ritkábban, hogy a táncvigalmat kotikonnal végezték be. A mazur rendesen a nyugóra előtti, a sólo magyar a nyugóra alatti időre esett. A solo magyar táncos, ki megyénként producálta magát, s ha ügyes volt országos hírűvé lett, már többnyire a tánchoz öltözötten jelent meg a táncvigalomban. A kiválóbb mazur fortánczerek is, tartós hírben és megkülönböztetésben részesültek, ismerősök lekötelezhették, és le is kötelezték magukat egyes táncnemekre, de az obligat engagirozásnak, hire se volt, s az, a ki valakivel táncolni akart, meghajta magát előtte s táncosnéjával — hacsak kosarat nem kapott, — a mi ritkán történt és rettentő sérelemnek tekintetett — beékelte magát a már mozgó collonnóba. A nyugóra alkalmával csaknem valamennyien az étterembe látogattak s helyet foglaltak nem húsz harminc apróbb, hanem legfeljebb két három nagyobb asztalnál. A cigányok még a bál előtt vacsorálván, azonnal mihelyest az asztalok melletti helyek megteltek, ráhúzták, a fiatalság pedig bravournak tartotta, ha választottjának rokonszenves darabokkal kedveskedhetett. A körül hordozott tányérba 50, 10, 5 frtos bankjegyek is hullottak, s egy ezüst húszast ép oly dugva és félve helyezett a szegényebb mulató, a cigány tányérjába, mint most a kávéházakban a 4 vagy az 1 krost. A lányok a vacsorálás után rendesen puncsoztak, vagy tokaiztak. A mamák többnyire kávéztak, vagy barbaraszoztak — s mikor a zene újból felharsogott a táncteremben, az étteremben már csak a magokat leitták, vagy leirandók voltak találhatók. A táncvigalomnak akkor lett vége, mikor a vendégeknek tetszett. Az is megtörtént, hogy a reggelit is az étteremben költötték el. A bálból a vendégek szállásaikra tértek, de csak ritkán azért, hogy ki- 2