Erdély, 1873 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1873-10-09 / 41. szám
A sport hatása városunkban. M.- Vásárhely, okt. 6-án. Már lezajlottak az okt. 5-iki események városunkban, s így egész nyugodt szemlélettel tekinthetünk vissza a változatokban gazdag vasárnapra, melyen, a „m.-vásárhelyi első lóverseny“ és az ez alkalommal megtartott „táncestély“ képezi a főmozzanatot, melyhez az egyes részletek csak mellékletül fűződnek, hogy a tarkaságok térképe annál változatosabb színben állhasson előttünk. Vegyük tehát sorba az események kronológiai rendjét. Már napokkal a jelzett idő előtt, legfőbb beszédtárgyunkat a sport képezé, s igy könynyen megfejthető a közérdekeltség, mely az „eszme“ és „kivitel“ iránt nyilvánult. Királyhágón inneni főuraink közül sokan siettek városunkba s a gróf Teleky Lázár és Bethlen, valamint a báró Bánffy és Wesselényi családtagok egy részében, épen a nap főszereplőit volt szerencsénk tisztelhetni. Szombat délután már alig voltak képesek vendéglőink a vidékről érkezett kiváncsi vendégeket befogadni, vasárnap pedig a magán- és bérkocsik egész rajától zúgott nagy piacunk. Ritkán láthattunk városunkban anyi nyi négyfogatot egy csoportban, mint a meny,nyi ez alkalommal összesereglett. A verseny kezdete d. u. 2 órára volt kitűzve, s így az ebben résztvenni kívánók már 1 órakor sorakoztak, hogy a fenn kitett időre a „medgyesfalvi nagy rétre“ kiérkezhessenek. A kocsik hosszú sora vonult végig a pályatér felé vezető útainkon, s ezek mellett folytonosan tolult a nép előre, hogy a kínálkozó időtöltésből részt vehessen. A pályatér egy angol mértföld kerületében, kellően el volt készítve, bárha — amint a legilletékesebb bírálóktól értesültünk — a talaj kiegyenlítésére és a keresztutak vágányainak betöltésére nagyobb gond is lehetett volna reáfordítva. A nézőközönség számára, csak jó időre számított padsorok voltak elkészítve a pályakörön kívül, hol egy elkülönített osztályban deszkaemelvényre álliták fel a főbb helyeket, melyek nállunk a páholyokat látszottak helyettesíteni. A pályakörön belől a lovaregylet tagjai, a hozzá tartozó személyzet, honvédés sorezredi katonatisztek foglaltak helyet, s a kis öltöző-sátor mellett a helybeli ■ első zenekar volt felállítva, mely a sok „nervosus nemes fajú állata miatt, csak ritkán hallatható változatos hangjait. Jól előhaladott már a, kitűzött idő, míg az úrlovarok a futtatásra elkészültek, s már türelmetlenül kezdte várni a nagyközönség s az első jelt, melyre a pályázók a küzdtérre A kis Katalin három birkát legeltetett, s arra gondosan felügyelt. Még nem tudott sem olvasni, sem írni, de azért semmi roszat sem cselekedett, s igen jó kis leány volt, habár némileg kiváncsi természettel és könnyen változó szeszélyekkel bírt is, mely azt bizonyitá, hogy éppen nem volt makacs. Kevéssel karácsony után a három birka megbárányzott, kettő nagyon erős volt, de egy oly kicsiny, mint egy kis tengeri nyúl. Sylvain asszony, Katalin anyja, nagyon utálta a kis bárányt, s azt mondta, hogy ennek kár volt születni, mert vagy nem nő bivatvált kiállani. Ie, ha! A csengettyű meg i s szólalt: a verseny legott kezdődik. Minden I szem az indulási pont felé irányult, hol: gr. I Teleky Géza Szép juhásza (lovagolta: gróf Bethlen Domokos), gr. Lázár Vince Fernhillje (lovagolta: egy angol jocke) és báró Wesselényi Béla Etelkája (lovagolta: a tulajdonos) egész türelmetlenül vártak az indulási jelre. Egy perc... s már repült a három csinos állat, mintha érezte volna, hogy most derekasan ki kell állani a sarat, mert a versenyen néhány ezer ember elismerését kell kiérdemelni. A futás igen érdekesen fejlődött. Szép juhász kezdte a vezetést, majd Fernhill tört előre, mig a célpont közelében „nehezékét“ elveszítvén, a sorompót oda hagyó pályatársai előrobogtak s az utolsó stádiumban Etelka csaknem két lóhosszal előzte meg méltó versenytársát, mely másodiknak érkezvén be,kapta a tételek felét: 17 aranyat; Etelka pedig nyerte a tételek másfelét és a Maros-Vásárhely sz. kir. városa által adott 25 arany városi díjt A verseny 2 perc és 15 mp-ig tartott. Félóra szünet után a második és legérdekesebb futás következett a 300 frt díjú gátversenyre. Hat nevezés történt, de csak három ló állott ki a síkra: gr. Lázár Vince Cyprise (lovagolta: a tulajdonos), br. Wesselényi Béla Magnóliája (lovagolta: a tulajdonos) és ifjabb báró Bálint itz József Dán 348 velei, melyeket ez időben nemcsak magának a kardinálnak, hanem Castaldónak, Nádasdinak, Losoncynak és Palocynak íratott, s melyekben nyoma sincs a kardinál elleni bizalmatlanságnak. Ugyanis Castaldóhoz nov. 21-én írt levelében felszólítja őt a király, hogy a jövő évi hadjáratra szükséges élelmiszerekről idején és szorgalmasan értekezzék a kardinállal; birja őt arra is, hogy az általa előlegezett pénzösszegek visszafizetése a kiszabott határidőnél későbbre halasztassék. Nádasdynak, ki neki jelenté, hogy Temesvár ostroma őt aggkora dacára is buzgóvá tette a király szolgálatában , nov. 22-kén válaszoló, miképen már a kardinál is értesült, mily vitézül viselte magát az ostrom alatt. És hűséges szolgálatáért őt dicséretekkel halmozván, kéré őt: nyújtana továbbra is segédkezet a kardinálnak és Castaldónak, hogy, miután a hitetlenek kevélységét az irgalmas Isten segedelmével megtörni kezdették, alattvalói a jövőre is megmentetvén, vele együtt dicsértessék a szabadító Isten kegyelme is. Ferdinánd a Castaldónak küldött utasítások szerint, a hadjáratot a télen is kívánta folytatni. És miután általa értesítve volt, hogy az erdélyiek erre nem hajlandók, dec. 2-án panaszkodva irt a kardinálnak, hogy azok, bár nem rég fogtak fegyvert és csak küszöbén vannak az üdvös működésnek s az ellenség megverésére magától az Istentől nyújtott jó alkalomnak, már is haza készülnek. Kéri azért a kardinált, emlékeztesse őket, mily nagy dolgokat hajtottak végre a magyarok télnek idején is Mátyás király alatt, s birja reá őket, hogy legalább addig maradjanak, s mig megvéretik Temesvár s a beglerbég megverettetik. Jelenti neki egyébiránt, hogy az osztrák és stájer rendek Erdély védelmére oly nagy pénzsegélyt ajánlottak, mint még soha az ő uralkodása alatt, s hasonlót várhat többi tartományaitól is. Végre utasítja őt, hogy az ezer lovasból s ötszáz gyalogból álló vajdai bandériumának díját Erdély jövedelmeiből vegye fel. Szóval: e levelekben semmi nyoma annak, hogy a király ez időben gyanúval viseltetett volna a kardinál el I len, sőt legjobb siikerét várta hűséges szolgálatainak; pedig már ekkoron régi kezeiben volt Castaldónak ama levele, s melyben Péchy Gáspár vallomásait följelentette s a ‘ feletti kérdését fejezte ki: vájjon Júdáshoz hasonlóbb-e Fráter György az árulásban," vagy Luciferhez a hálátlanságban. Mit szent Ferdinánd Salier titkár által e feladásra Castaldónak, nem tudatik. (Folytatása következik.) A Tessí m-ŕ filbro (Franczia beszély.) — Sand Györgytől. — A revue des deux Mondes“ 1872-ik évi folyamából. Fordította: idősbb. ANTOS KÁROLY: Sand Gabriella kisasszonyhoz! Kedvesem, miután idősbb nővérednek már egy elbeszélést ajánlottam, ezt neked akarom ajánlani. Te csak következő évben fogod ugyan ezt olvashatni, de Auróra már most is elbeszéli azt neked. Mindazon át jövő évben is sok oly szóra fogsz ott akadni, melyeket soha sem érthetsz meg. Nővéred majd megmagyarázza azokat, mert habár mulatságtokra írom is ezen elbeszéléseket, óhajtásom egyszersmind az volna, hogy néplmileg tanulmányul is szolgáljanak, oly szavak és tárgyak fölkeresése által, melyeket még nem tudhattatok. Midőn egykoron mindketten és magyarázat nélkül értitek meg elbeszéléseimet, én talán akkor nem leszek életben. Emlékezzetek meg majd titeket imádó nagyanyátokról. • I Nohan, julius 15-én 1872. Sand György. I.