Erdély, 1873 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1873-09-11 / 37. szám

Harmadik évfolyam. 30. b.­. Maros-Vásárhelytt, 1875. szeptember 11. Szerkesztői szállás (ideiglenesen) és kiadóhivatal: a szemináriumi épületben; előfizetési díj: egész évre 6 frt; félévre 3 frt; negyedévre 1 frt 30 kr.o.o. . Hirdetmények díja: háromszor hasábozott garmondsor-, vagy térfogatának ára 6 kr.; bélyegilleték minden beiktatásért 30 kr. o. é. Egyes példány ára.: 15 ser. o. é. A bibornok pillangói. — ELBESZÉLÉS. — • Irta: Lukátsffy Aurél. (Folytatás.) VII. Az odaliszk. Az erdélyi és császári hadak né­hány hét múlva már Temesvár alatt táboroztak. A síkmezőt, melynek lát­­köre a kék égben folyt be, a sátrak tarka vegyülete a hosszú póznákra feltűzött lobogók disziték. A sátrak és lobogók színe mutatta, hol tábo­roznak az erdélyi hadak, hol pedig a császár katonái. A vár északi oldalán az utolsók itték fel tanyáikat, míg a délnyugati sánc előtt, a Temes vize bal partján, György barát serge verte fel sátorát, melyek egymás mellett sorban voltak felállítva s valóságos utcákat képeztek, tágas térre vezetve, hol magas raktá­rak emelkedtek, vagy csárdaszerü ivó­házak zenebanda mellett csalogatták magukhoz a mindig vidám, jó kedvű, vitéz legénységet. Emelkedett dombon, mely emberi kéz művére mutat, veres, kék és fe­hér csíkos sátor kúpja magasan ki­emelkedett az alantabb fekvő társai közül. Széles, kanyargó lépcsők vezet­tek a sátor főbejárásához, melyet arany­nyal gazdagon áttört biborszinü fejjel borított. A bejárás előtt hat erdélyi püspöki alabárdos állott őrt. E sátor, melynek belseje királyilag volt díszítve, a György barát hadi sátra vala és három osztályból állott. Az elsőnek oldalait egyszerű se­lyem függönyök boriták s körül ala­­cson török divánok voltak elhelyezve, közepén egyszerű, diófából készült ne­hézkes íróasztal állott, állványai tele papircsomagokkal és írószerekkel, előtte a szőnyeg befecskendezve tintával. Balra könyvtartó, melynek rekeszei szintén foliánsokkal voltak tömve. Ez osztály a bibornok dolgozószo­bája volt. E percben György barát mély gon­dolatokba merülve, lassú, kimért lép­tekkel jár alá s fel, hideg vonásai nem árulják el belső felindulását, csak vé­kony kék ajkának rángatódzása árulja el, hogy ismét valami tervét akarja érvényesíteni. Kevés idő múlva a sátor szomszéd­­osztályából mandolin kiséret mellett gyönyörű női hang ébreszté fel a ba­rátot merengéséből. A dal szava édes és szerelemteljes volt s a hang csengő, mint a hurik varázs éneke. . A bibornok arca kiderült, hideg ,arcát pirosra feste a szenvedély és sze­meinek lángja kicsapott. — Jefta fel fog bátorítani, ő el­űzi e komor gondolatokat. S ezzel belépett a szomszéd osz­tályba. Itt már keleti fénynyel volt fel­­építve a kis szoba, valóságos kis pa­radicsom, tele bársony- és selyemmel, tükrökkel, kápráztató csillárokkal és az érzékekre ható bóditó itallal. Jefta festői öltözetben, mely idom­­zatos termetét láttatni engedé, bevert egy zöld selyemmel bevont alacson kereveten; nagy, fekete szemei epedőn merengtek ki az éj sötétében; dús, ében fekete hajfürtei vastag tekercsek­ben omlottak vállaira. Mint Azrael szép volt e hölgy, s Mahomed paradicsoma nem rejthetett magában ily bűbájos teremtést. Midőn György belépett, az odaliszk fölemelte ékes fejét, arcát égő pir bo­­r­tá el, keble emelkedni kezdett a pa- IEaaj®sa®4. , 1Tl. — Lenau.­­Búsan int az esti csillag Lankadó fénynyel nekünk, Hogy megint örökre egy nap Életünk egén letűnt. Fönt a hold halvány ezüstjén Úsznak lenge föllegek, Hervadott rózsákat hintvén Szét az elhunyt nap felett. Bús enyészet! holt napoknak­­ Néma­ csendes sírhelye, — Benned a szív nem zokoghat, Ah, de üdve sincs vele! Bálinth Gyula.

Next