Erdély, 1875 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1875-01-01 / 1. szám
19081 (Madik évfolyam. 1831. Maros-Vásárhelyit, 1875. január 1. Siirirk.'s/tót /r.Sz.-György-utcza 1098. sz., kiadóhivatal: a plebánia-épületben: előfizetési díj: egész évre 6 frt; félévre 3 frt; negyedévre 1 frt 50 kr. o.é. Hirdetmények díja: háromszor hasábozott garmondsor ára 6 kr. nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél kedvezmény; bélyegilleték minden beigtatásért 30 kr. o. é. Hirdetmények a rom. kath. nyomdába czimzendők, M.-Vásárhely, plébánia-épület. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN 1 NAGY IVÉN FSsryes példány ára: 15 kr. o. é. 1'.‘ '1 31 * 1 LfyAJcyi ff.jtillllîjii llUL'*,pflHMtlifj »in IM*. Előfizetési felhívás az szépirodalmi heti közlöny 1875-ik évi V-dik évfolyamára. SZERKESZTŐI NYILATKOZAT a t. olvasó-közönséghez. Nehéz feladatnak tetszhetik többek előtt, hogy az „Erdély“ újabb élet-jelt hirdet. Megfejtése pedig igen egyszerű : nem romlott még annyira elbizodalmunk. olvasóközönségünk iránt, hogy lapunk fenntartását jövőre is ne remélhessük. Két éve telt, hogy egész ifjúi lelkesedéssel fogom fel a szerkesztői tollat, s azóta jobb- és bal körülmények között, változó szerencsével forgatom. Csekély munkaerőmet a szilárd akarat, fáradhatlan kitartás edzették oly elhatározottá, hogy még ez új előfizetési fölhívást is bátor vagyok kibocsátani, holott a komoly tapasztalásból meggyőződhetem, hogy hazai körülményeink nem igen nyújtanak biztosítékot, bármely szépirodalmi vállalat fennállhatásának. Sajnos, de úgy van! El van lankadva az a közszellem, mely irodalmi termékeink érdekét felölelve, megszerezni tudná azon nélkülözhetlen tényezőket, melyek a kívánt sikert eredményezhetnék. Az anyagi faktorok ma már teljesen imponálnak a szellemi productumoknak. A lábra kapott világias szellem, az irodalomban is börzejáték, a tehetségesebb erők politikai s világi accidentiák iránti hajlama — tisztelet a kivételeknek — ma már alig engedik meg, hogy valaki úgy is tegyen valamit, hogy ott ne álljon a háttérben azon kérdőjel, hogy — a világ szerint — mi lesz a bére, díja, vagy fizetése, mert „ingyen“ csak nem dolgozhatik ?! Velünk történt, hogy a munkát még meg sem láttuk, s a képzelt fiatal genie előlegül aranyokat kívánt a várt honorárium fejében. De hány ily esetet tudnánk előszámítani, még azon élőidőből, midőn még nekünk is kenyerünk volt az irodalmi munkálkodás, s épen a hazai irodalom központján — Budapesten, — észlelhetők a feltűnő speciális jelenségeket?! Az erdélyi részekben pár év alatt is, feltűnő változatok voltak az irodalom terén. Mennyi irodalmi vállalatnak kellett közelebbről is megbuknia azon dermesztő közöny miatt, melylyel az olvasóközönség azokat fogadá. Pedig ha tömeges pártfogásával a lap fenntartásához járult vala, lett volna oly anyagi tényező, mely a szellemi beruházásokat is kellően ellátva, a vállalatnak érdeket kölcsönözni képes lett volna, mert pénzzel, érdekes munkákat lehet bevásárolni az irodalmi világpiacon. Eredeti sajátságunk az, hogy szeretünk kritizálni, de nem: kritizáltatni... Csak a „Társadalom— e kitűnő gonddal szerkesztett, csinos kiálrással megjelent szépirodalmi hetilapra hivatkozom, s el°g