Erdély, 1875 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1875-01-01 / 1. szám

19081 (Madik évfolyam. 1­­831. Maros-Vásárhelyit, 1875. január 1. Siiri­rk.'s/tót /r­.Sz.-György-utcza 1098. sz., kiadóhivatal: a plebánia-épü­letben: előfizetési díj: egész évre 6 frt; félévre 3 frt; negyedévre 1 frt 50 kr. o.é. Hirdetmények díja: háromszor hasábozott garmondsor ára 6 kr. nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél kedvezmény; bélyegilleték minden beigtatásért 30 kr. o. é. Hirdetmények a rom. kath. nyomdába czimzendők, M.-Vásárhely, plébánia-épü­let. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN 1 NAGY IVÉN FSsryes példány ára: 15 kr. o. é. 1'.‘ '1 31 * 1 LfyAJcy­i ff.jtillllîjii llUL'*,pflHMtlifj »in IM*. Előfizetési felhívás az szépirodalmi heti közlöny 1875-ik évi V-dik évfolyamára. SZERKESZTŐI NYILATKOZAT a t. olvasó-közönséghez. Nehéz feladatnak tetszhetik többek előtt, hogy az „Erdély“ újabb élet-jelt hirdet. Megfejtése pedig igen egy­szerű : nem romlott még annyira el­bizodalmunk­­. olvasó­közönségünk iránt, hogy lapunk fenntartását jövőre is ne remélhessük. Két éve telt, hogy egész ifjúi lelkesedéssel fogom fel a szerkesztői tollat, s azóta jobb- és bal­ körülmények között, változó szerencsével forgatom. Csekély munkaerőmet a szilárd akarat, fáradhatlan kitartás edzették oly elha­­tározottá, hogy még ez új előfizetési fölhívást is bátor vagyok kibocsátani, holott a komoly tapasztalásból meggyő­ződhetem, hogy hazai körülményeink nem igen nyújtanak biztosítékot, bármely szépirodalmi vállalat fennállhatásának. Sajnos, de úgy van! El van lankadva az a közszellem, mely irodalmi termékeink érdekét felölelve, megszerezni tudná azon nélkü­­lözhetlen tényezőket, melyek a kívánt sikert eredményezhetnék. Az anyagi faktorok ma már teljesen imponálnak a szellemi productumoknak. A lábra kapott világias szellem, az irodalomban is börze­játék, a tehetségesebb erők politikai s világi accidentiák iránti hajlama — tisztelet a kivételeknek — ma már alig engedik meg, hogy valaki úgy is tegyen valamit, hogy ott ne álljon a háttérben azon kérdő­jel, hogy — a világ szerint — mi lesz a bére, díja, vagy fizetése, mert „ingyen“ csak nem dolgozhatik ?! Velünk történt, hogy a munkát még meg sem láttuk, s a képzelt fiatal genie előlegül aranyokat kívánt a várt honorárium fejében. De hány ily esetet tudnánk előszámítani, még azon élőidőből, midőn még nekünk is kenyerünk volt az irodalmi munkálkodás, s épen a hazai irodalom központján — Budapesten, — észlelhetők a feltűnő speciális jelenségeket?! Az erdélyi­ részekben pár év alatt is, feltűnő változatok voltak az irodalom terén. Mennyi irodalmi vállalatnak kellett közelebbről is megbuknia azon dermesztő közöny miatt, melylyel az olvasó­közönség azokat fogadá. Pedig ha tömeges pártfogásával a lap fenntartásához járult vala, lett volna oly anyagi tényező, mely a szellemi­ beruházá­sokat is kellően ellátva, a vállalatnak érdeket kölcsönözni képes lett volna, mert pénzzel, érdekes munkákat lehet bevá­sárolni az irodalmi világ­piac­on. Eredeti sajátságunk az, hogy szeretünk­ kritizálni, de nem: kritizáltatni... Csak a „Társadalom— e kitűnő gonddal szerkesztett, csinos kiál­­rással megjelent szépirodalmi heti­lapra hivatkozom, s el°g

Next