Erdély, 1875 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1875-04-08 / 15. szám
Maros-Vásárhelyt! április 8. Ötödik évfolyam. *z. , 5. Szerkesztői szállás Sz.-György-utcza 1098. sz.: kiadóhivatal: a plebánia^épületkén': előfizetési díj: egész évre 0 írt; félévre '3 írt; negyedévre 1 frt 50 kr. o. e. l'^’yes példány ár-ív: 13 kr.. é. Hirdetmények díja: háromszor hasábozott garmondsor ára f. kió, nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél kedvezmény; bélyegilleték minden beigtatásért 30 ki, o. é. Hirdetmények M.-Vásárhelyit, a róm. kath. leányiskola könyvnyomdájába (Plébánia-épületben) czimzendők. A hirdetmények közlési dija előre fizetendő A FEJKÖTŐ. Négy tallért, nemde hölgyeim, Egy fejkötő megér ? Főleg, ha rajt’ a pántlika Piros és nem fehér... Öt, tiz forint ma már nem pénz. Ha „putz“-ról van a szó. — Ah, hisz a pénz — te férj, tudod. — Igy hull, miként a hó!.. Frigyes Vilmos porosz király, Kiről ma szól dalom, Oh, ő egészen más férj volt, S hozzá — szegény nagyon! •Szegény, nagyon szegény volt, S mi szörnyen gazdagok... Zsebünkben már nem férnek el A tallér — s aranyok — — S mit tett a büszke, nagy király? — Az furcsa szerfölött, Neje előtt — amint belép — Meglát egy fejkötőt. „Uj fejkötő ?“ — Így szól az úr— ,,Szép, szép, de ára mi? Ha láttuk, tudni árát is Nem fog tán ártani!“ „.Igen, uj itt e fejkötő. És hozzá szép, remek. Az ár csekély, vagy négy tallért Ily dísz ne érne meg?! Csak négy talléron vettem azt:.. Felel az ifjú nő, S a játszi kedv szép ajkira Bajló mosolygást sző... „Csak? Csak? És ez csekély egy ár ily semmi holmiért?“ Szól gúnynyal a férj, mialatt Az ablak elé ért.-----------S amint ott áll s onnan lenéz, Egy vitézt jöni lát; A rokkant testőr. Brandes ő, Ki átélt, sok csatát. Ismerte őt jól a király, Vitéz s talpig derék; Hivólag int felé lógott__ — S ő a terembe lép.-----------És gyertyaként egyenesen Az ajtónál megáll; De ime most eléje mén És igy szól a király : „Brandes, vitéz bajtársi — lm ott Székében ül egy nő, Kinél a pénz csak úgy hever, Mint útfélen a kő...“ S ezzel előbb nejére, — majd A fej díszre mutat... „Avagy mondd Brandes, jó vitéz ! Nem egy ilyért mit ad? E fejkötőt — szólj igazán — Szólj, mire becsülöd? Zavarba ne hozzon amai Piros csellenközölönk.“------------Brandes, vitézül állt ki már Sok véres, nagy csatát. Remegni nem tudott, de most Csoda, ha hall, ha lát. Mert szivéből a forró vér ] Mind — mind fejébe száll. De hasztalan! mert válaszért Zaklatja a király. Választ és hozzá jót, helyest Adni az a nehéz! .Mindegy! — Gondolja végre s a király szemébe néz .Egy pár garast megér hiszemi, — így szól a zaklatott. — „Garast?!“—kaczag föl a király.— „Nem négy tallért adott!.. S mivel e hölgynek pénze sok, Menj, s markod tartsd elé; Neked is négy tallért adand, Amint mással tévé...“ S a fejdelemnő hallgatag’ Kis tárcsájába nyúl S a négy tellért kiolvassa, Amint mondá az ur. — — A fejkötő eltép nem négy, De nyolcz tallérba jött, — Hanem ne hidd, hogy győzend az, Ki egy nővel kiköt!... ...Gazdag vagyok, — igy szól Luiz — De dúsabb ott az ur; Azért csak menj hozzá vitéz! — Nézd, már zsebébe nyúl! Ő nyolcz tallért fizet neked, S te megérdemeled... S mint ha vitéz egy pohár bori Üritsz fejdelmedért. Én is azért vevem e szép És drága fejkötőt, Hogy inkább tetszem ő neki. S jobban megnyerjem őt!‘” ifIVa --x! MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN I NAGY IVÉN