Erdély, 1876 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1876-09-16 / 37/a. szám
tartozik azok közé, melyeken valami nagy élénkség uralkodnék, kivált egy olyan rekkenő nyári napon, mint amilyenen mi a déli egy órakor érkező vonat jöttét várjuk. A mezei munkával foglalkozó lakosságnak nem igen marad ideje, hogy ilyenkor az indóháznál legyen, s az az egynéhány kereskedő, ki valamelyik uradalomban járt üzletek kötése végett, meg az az egy-két hivatalból utazó tisztviselő bizony nem csinálnak oly élénkséget, mint azt a vasúti indóházaknál már megszoktuk. És bizony a tüstszögve s éleset fütytyentve megérkező vonat sem hozott nagyobb sürgést-forgást.Két hölgy az csupán, a kik kiszállottak egyik másodosztályú kocsiból s a vonat tovább robogott. Az a néhány kisvárosi semmittevő, kik unalmuk elűzése végett a vonatok megérkezését lesik, nagyra megbámulták az érkezetteket. És szó a mi szó, e bámulás nem is volt minden alap nélküli. A hölgyek eltekintve nagy csomagjaik, kalapdobozaik és plaidejeiktől, melyek nélkül nők nem is képzelhetők, érdemes volt a megbámulásra. Az egyik már korosabb volt s első pillanatra felismerhetjük benne az anyát, ki leányát kiséri. Mintegy negyvenes lehetett, de a fekete fátyol alá rejtett arcú körvonalaiból is kiolvashatjuk a szépség még el nem tűnt maradványait és szemeinek csillogásából következtethetjük, hogy szereti az életet. Termete királynői. Az ifjabbik egy gyönyörű ifjú hölgy, kit a bókoló költők rózsabimbónak neveznének. Viruló arcz,égfontos lánczszemet, az ország törvényhatóságai közé sorozá, polgártársaik megelégedésére szolgáland, s hogy önök ez aj állást az ország érdekeinek s saját jólétüknek előmozdítására fogják felhasználni. Vigyék és mondják küldőiknek szives üdvözletemet s őszinte sajnálatomat, hogy ezúttal a körülmények nem engedik, személyesen körükben megjelenhetni. 9. Kolozsvár város küldöttségének: Örvendek, hogy megjelenésük folytán személyesen mondhatom Kolozsvár képviselőinek a feletti sajnálatomat, hogy a körülmények nekem ezúttal nem engedik városuk meglátogatását. Köszönetet mondok tehát önöknek idejövetelükért s köszönetét hódolatuk s hű érzelmeik nyilvánításáért. Megelégedésemre fog szolgálni, ha talán nemsokára alkalmam leene némi időt körükben tölthetni, s személyesen meggyőződni azon szép haladásról, melyet e város, mint hallom, utolsó ottlétem óta minden tekintetben tett. Addig is vigyék küldőiknek szives üdvözletemet s biztosítsák őket különös kegyelmemről, szin szemek s a vállaira omló dús hajzat, a bő úti ruha redőnyei alatt is felismerhető szoborszerü termet még a csendesvérit szemlélő nyárspolgárok ajkaira is egy bámuló hangot csaltak. S valóban az ifjú hölgy egyik disze lehetne a viasz parquetos termeknek s bálványa az ifjúságnak. A két hölgy közönyös tekintettel ment át a csarnokon és kocsira ülve, a városba hajtattak, hol az „Arany egyszarvúdhoz czimzett vendéglőben szobát vettek volt fel. A semmittevő nyárspolgárok pedig még sokáig gondolkoztak a jövevények felől és találgatták, kik legyenek s mi vezeti őket csendes városkájukba .... Sárbogárdy Béla nehány év előtt nevezetes szerepet játszott a fővárosban. A jobb társaságok közt nem volt, ki ne ismerte volna nevét. Mint egyik elsőrendű pénzintézet elnöke és jónevű pénzember ott forgott a társadalom színpadán s igyekezett magát minél feltűnőbbé tenni, minél többet beszéltetni maga felől. Nagy házat vitt, estélyeket rendezett, melyekben a neki lekötelezett fiatal arisztokratia is megjelent és kellő fényt kölcsönzött azoknak. Két emeletes senecance stylben épült háza a Lipótváros egyik diszét képezte, fogata, melyen a város erdőben leányát s nejét sétakocsiztatá, a legszebbek egyike volt. Nevelőket s nevelőnőket tartott, kik Rózát, egyetlen leányát, tökéletes nagyvilági nővé képezték ki. Szóval Sárbogárdy egyike volt azoknak, kikről beszéltek, kiket meszsziről üdvözöltek, s kikről a társaskörök csak jó véleményt tápláltak. 1010. Maros-Vásárhely város küldöttségének : Köszönetet mondok önöknek itteni megjelenésükért s szívesen fogadom kifejezetten érzelmeik nyilvánítását. Őszinte sajnálattal értesültem ama elemi csapásokról, melyek által városuk közelebb szenvedett. Reményem s kivánom, hogy az ég áldásával s szorgalmuk által veszteségük nemsokára helyrehozva, Erdély ez előkelő városa ismét növekedő jólétnek örvendjen. Vigyék küldőiknek szives üdvözletemet. A küldöttségek fogadtatása után báró Wenckheim miniszter úr bemutatta Ő Felségének a helybeli hatóságokat, nevezetesen: a szász nemzeti egyetem tisztviselőit Wächter Frigyes főispán, mint szász ispán, vezetése alatt; a jogakadémiát; a kir. törvényszéket és ügyvédi kamarát; a pénzügyi igazgatóságot, a pénzügyi hatóságok és lottóigazgatás tiszteivel; a postaigazgatóságot és távirdahivatalt; a katasteri igazgatóságot; a „Theresianum“ árvaház igazgatóságát; végre az állami főgymnasium az evang. gymnasium és reáliskola, valamint a gör. keleti tanintézetek tanártestületeit és a tébolyda igazgatóságát. 305 Jött egyszer azután egy áramlat, mely a bankókra épített vállalatokat halomra dönté, mely oly erős volt, hogy a magukat soha meg nem dönthetőknek hivő házak egymásután dűltek ki. Egy nagy pénz válság rémhire járta be az országot. Sárbogárdy Bélát egy reggelen halva hozták haza a ráczfürdőből, hol ereit elvágta. Zsebében levelet találtak, melyben bocsánatot kér családjától az okozott fájdalmakért s tettét indokolja. A pénzintézet, melynek alapításában tetemes részt vett, s melyben tőkéi befektetve voltak, szintén nem állhatott ellent az áramlatnak s bejelentette fizetésképtelenségét. Sárbogárdy nem élhet tovább. Utasítja nejét, adná el a házat és ékszereket, fizesse ki belőle adósságait, hogy neve legalább tisztán maradjon. Sárbogárdynét lesújtotta ez eset. Mint oly nő, ki azon családok egyikéből származott, melyeknek leányai egyoldalú nevelésben részesülve, sohasem számítanak, a jövőre sohasem gondolnak, nem ismerte saját családi viszonyait. Vakon bízott férjében, s nem kutatta honnan veszik a pénzt, mely a nagyvárosi életben gyorsan emésztődik, még kevésbé gondolt az eshetőségre, ha egyszer vége talál szakadni a gondtalan életnek, mit lesz teendő. Első pillanatokban azt hitte, nem képes elviselni a jövőt, sérülés fenyegette. Midőn azonban az első fájdalom heve lecsillapult, józanul kezdett helyzete felől elmélkedni. Elhivatta férje egy barátját, ügyészt s megbízta az ügyek rendezésével. Két heti munka után az ügyész leverő hírt adott őnagyságának tudtára. A terhek lerovása, az adósságok kifizetése után alig marad kétezer forintnyi vagyon, az is oly értékpapírokban, melyek ma ugyan kétezer forintot érnek, de lehet, hogy holnap a sajtos sem veszi meg kilenc a krajczárért. Őnagysága nem tudta, mit kezdjen. Szerencsére az ügyész azon emberek közé tartozott, kik lelkiismereti dolognak tekintik barátjuk hátrahagyott családján, amennyire lehet, segíteni. Tanácsaival gyámolttá az özvegyet, elmondá neki, hogy a fővárosi háztartást viszonyai nem fogják megengedhetni, s nem választhat mást, mint a nyomor, vagy a kegyelem-kenyér köztt. Tudakozódott tőle, nincsenek e vidéken rokonai, kikhez elvonulhat csendesen, szerényen. Lehet, hogy még meg lehet valamit menteni, de az nem lehet elég Róza kisasszony férjhezadására sem. Vigasztalta, szokjék hozzá a szegénységhez, s biztosította, hogy ezerszer jobb szegényen tiszta névvel becsületesen élni, mint gazdagon, de becstelenül. (Folyt. köv.) HIR-ROVAT. — József főherczeg ő fensége i.dó 10-én, jövő hétfőn reggel érkezik meg rá-